Ahol magyarnak, ukránnak egy a nyelve

Kisvárda úgy segít a háború miatt bajba jutott ukrán embereken, ahogy ahhoz a legjobban ért: a város több mint négyszáz ukrajnai sportoló ellátásáról gondoskodik, közülük tizenegyen a Dinamo Kijev akadémiájáról érkeztek. A határszéli szabolcsi városban működő Várda Labdarúgó-akadémián otthon érezhetik magukat a messziről ide kerültek.

Magyar Nemzet
2022. 03. 14. 20:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Várda Labdarúgó-akadémia működését eleve meghatározza a szoros kapcsolat Kárpátaljával. A 107 akadémista közül 57 a határon túlról érkezett, s közülük többen még csak nem is magyar, hanem ukrán anyanyelvűek. Az állandó bentlakókhoz a háború kitörése óta több ukrajnai fiatal csatlakozott. A Dinamo Kijev akadémiájáról tizenegy futballistapalánta átmenetileg itt lelt otthonra, de érkeztek a városba Dnyipropetrovszkból és más ukrán városokból is, immár 400 ukrán sportolót fogadott be Kisvárda – írja helyszíni riportjában a Nemzeti Sport.

A szervezőmunka oroszlánrészét a 27 éve edzőként dolgozó Szerhij Velicsko vállalta magára. A szakember 62 évesen már nem hadköteles, másként segít, előbb Munkácsra, onnan pedig Kisvárdára menekítette a tehetséges ukrán fiatalokat.

– Lehetetlen szavakba önteni, mit érzek, nem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit én – vágott bele a történetébe Szerhij Velicsko. – Míg nekem Kijevből eljőve minden lehetőségem adva van, akár az országhatárt is átléphetem, a szeretteim csütörtökig egy pincében, óvóhelyen rostokoltak. A stresszt úgy-ahogy levezettem mostanra, a családtagjaim jól vannak. Az egyik lányom Lengyelországba, a másik Kanadába utazik a rokonainkhoz, rettentően várom, hogy elhagyják az országot. Én azonban amint véget ér a háború, visszamegyek Kijevbe, ugyanis édesanyám és a testvére a fővárosban maradtak, valamint a feleségem is ott dolgozik ápolónőként. Sok nehézséget megéltem korábban, ezért a körülményekhez képest nyugodtan kezelem a helyzetet. A szovjet hadsereg tagjaként két évet szolgáltam Afganisztánban, ami megedzett, de laktam a Csernobil szomszédságában lévő Pripjatyban is, négy és fél évet dolgoztam az atomerőmű felújításán. Amikor 1986. április 26-án robbanás történt az atomreaktorban, evakuáltak minket – életem során másodszor fordult elő, hogy menekülnöm kellett.

Az idős tréner is tapasztalja, hogy amikor a fiúk együtt vannak, rögvest előkerül egy labda, s olyankor megmutatkozik a játék jótékony hatása. Ukránnak, magyarnak olyankor egy a nyelve. Focizás közben kikapcsolnak, nem érződik rajtuk, hogy nyomasztaná őket a háború terhe, ám amikor egy beszélgetés közben arról esik szó, mi történik otthon, feszültté válik a hangulat.

A teljes riport a Nemzeti Sportban olvasható.

Borítókép: A nehéz napokban a labda a szokásosnál is fontosabb társa a srácoknak (Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.