Elmondása szerint nem bánta meg Zemen János, hogy 1977-ben kiállt Híres László, a menesztett mestere mellett, noha egy évre eltiltották a lojalitásáért, büntetésének letöltése után pedig már nem volt olyan acélos és magabiztos, mint a montreali olimpián a döntőig: élete versenyén úgy állt oda a fináléhoz, hogy a világot elképesztve megnyeri az 1500 métert. Ami azonban nem jött össze neki.
Az olimpia után Montreal bajnokát is megverte
Nem azért mondtam néhány versenyzőtársamnak és a válogatott gyúrójának, hogy nekem is úgy eljátsszák majd a magyar himnuszt, mint a gerelyhajításban világcsúccsal győztes Németh Mikinek, mert nagy volt a mellényem, hanem két jól sikerült futás élményével a hátam mögött. Bravúrra készültem az előfutam és az elődöntő után, de a kivitelezésbe hiba csúszott.
– Nem a bátorságom párolgott el, és nem is vagányság hiányzott belőlem, hanem annak a helyzetnek az ismerete és jó kezelése, amikor a döntőben nálam sokkal tapasztaltabb és eredményesebb nyolc futó sorakozik fel a rajtnál. Az olimpia előtt nem voltak igazán jó felhozó versenyeim, a montreali döntő résztvevőit alig ismertem, többségükkel ott találtam először szembe magamat. Kilencedik lettem, tehát az utolsó, és mivel az volt az első és egyben az utolsó olimpiám, nem adatott meg a javítás lehetősége. Utólag kimondhatom, hogy sok maradt bennem: jobb idők és helyezések, nagyobb dicsőségek. Ha arra gondolok, hogy alig néhány nappal a montreali futásom után a stockholmi topversenyen olyan idővel győztem, amivel olimpiai bajnok lehettem volna, aztán Helsinkiben az újdonsült olimpiai bajnok új-zélandi John Walkert is le tudtam győzni, bizonyítéka annak, hogy most nem a levegőbe beszélek – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak az életműdíjas Zemen János, az edzőszakma egyik hazai rangidőse.
Futócipőt talpalt ki magának
Zemen János versenyzőként, ha valamivel nem volt kibékülve, hevesen tiltakozott. Volt bátorsága még az állami sportvezetés első számú vezetőjéhez is bejelentkezni, de még mielőtt bejutott volna Buda Istvánhoz, újpesti klubjában már tudták, hogy hova készül és milyen céllal. Ebből nem lett fegyelmi, és huszonnégy órán belül új futócipőt kapott és beutalót is Balatonfüredre. Azóta máshogy tekintenek rá, hogy edző lett, odaadással és kiváló szakmaisággal sikeres futókat hozott és hoz fel ma is az élvonalba. Nem mellékesen pedig a magyar triatlon és duatlon egyik kiválóságának, a világbajnok Csomor Erika sikereinek kovácsa is volt.
Tíz éve a tehetséggondozásban jeleskedő szakemberként tüntették ki, tavaly pedig a Magyar Atlétikai Szövetség ezüst fokozatú díjjal ismerte el az alázatos és eredményes munkáját. Ezek után mondhatni hab a tornán számára, hogy tanítványai közül a 800-as Vindics Balázs az egyike annak az öttagú miniválogatottnak, amelyik a jövő hétvégi belgrádi fedett pályás világbajnokságon képviseli a magyar színeket.
Hóban, sárban, viharban
– Minden versenyzőmmel igyekszem megértetni, hogy lemondások és szorgalom nélkül csak álmodozhatnak a sikerekről, a meghívásokat intéző menedzserek bizalmának kiérdemléséről – folytatta Zemen János, aki az 1977-es fedett pályás Európa-bajnokságon harmadik helyezettként ért a célba. – Mi annak idején, Németh Gyula, Máthé Sándor, Albert Albert, Nagy Viktor, Fancsali András, Kerékjártó István és velem együtt még néhány megszállott, késő ősztől kora tavaszig naponta 18-20 kilométeres távok lefutásával alapoztunk, hol szakadó esőben és viharban, máskor pedig térdig hóban vagy sárban. Olykor dühöngtünk, máskor jókat nevettünk, de mindig társként néztünk egymásra, és éppen ez az, amit ma sokszor hiányolok a versenyzőkből. Hittem és rendületlenül hiszek a közösség erejében, még inkább a munkában és a szorgalomban, ami nélkül Vindics Balázs sem tartana ott, amire már azt lehet mondani, hogy ez már valami. Én is jól érzem magamat a bőrömben, mert hetvenegy évesen végre elmondhatom, hogy az egyik versenyzőm a világbajnokságon is rajthoz állhat – mondta befejezésül a mesteredző, aki ha visszaforgathatná az idő kerekét ötven évvel, mindent újra ugyanúgy csinálna, ahogy azt tette mostanáig is, és akinek a tudása előtt 1974-ben, a firenzei szereplése után a piacvezető olasz sportújság kétoldalas cikkel tisztelgett.
Zemen János középtávfutó magyar utódai az olimpiákon 46 éve nem tudtak hasonló teljesítménnyel, döntős szerepléssel kirukkolni. A tréner most azt reméli, hogy a tanítványai közül Vindics Balázs kellemes meglepetést okoz a belgrádi fedett pályás világbajnokságon, majd később a nyomdokába is léphet.
Ők öten Belgrádban. A jövő hét végén a belgrádi fedett pályás atlétikai világbajnokságon Illovszky Dominik (60 m), Szeles Bálint (60 m gát), Vindics Balázs (800 m), Kozák Luca (100 méter gát) és Nguyen Anasztázia (távolugrás) képviseli a magyar színeket.
Borítókép: Zemen János és Vindics Balázs eredményes munkát végez együtt (Forrás: SzPress Hírszolgálat)
