A Giro d’Italia vasárnap Veronában 17,4 kilométeres egyéni időfutammal zárul, ma viszont a 19. szakaszon egy kőkemény, ötcsillagos nehézségű szakaszon – az idei olasz körversenyen csupán három ilyen van – tekert együtt a mezőny. A Belluno és Marmolada közötti 167 kilométeres etap volt az első, amikor ebben az évben először 2000 méter fölé kellett menni, mégpedig kétszer is. A „királyetap” útvonalán már 81 kilométernél ott volt a Passo San Pellegrino 1918 méteren, 123 kilométernél jött a Passo Pordoi 2239 méteren, a hegyi befutón a cél pedig a Marmoládán 2057 méter magasan volt. A szakasz előtt összetettben az ecuadori Richard Carapaz (Ineos Grenadiers) mindössze három másodperccel vezetett Jai Hindley (Bora–hansgrohe), 1:05 perccel a Mikel Landa (Bahrain Victorious) előtt, s mivel az időfutamon a papírforma alapján Carapaz jobb a két riválisánál, ma az ausztrálnak és a spanyolnak meg kellett próbálnia „betámadni” a 2019-es Girón győztes ecuadorit. (A 2. szakaszon, a budapesti időfutamon Carapaz 19., Landa 30., Hindley 32. volt; igaz, 9,2 kilométeren csak hat másodperc volt közöttük.)
Azért még tekintsünk vissza a pénteki szakaszra is, amelyen (Groupama–FDJ) úgy végzett a negyedik helyen, hogy a „hazaérő” ötfős szökevénycsoport 200 méterrel a cél előtt kezdett sprintelni, százzal a vége előtt pedig jött egy éles balkanyar, amire csak a szakaszt megnyerő, a hegyi pontversenyben vezető, így kék trikós holland Koen Bouwman (Jumbo–Visma) készült fel. Ő fordult be elsőként agresszíven, de fékeznie kellett, mögötte ketten összeértek, a nyomukban pedig Valter sem tudta bevenni a kanyart.
„Most erre mit mondjak? Végre olyan lábaim voltak, amelyekért dolgoztam, csapattársamnak, Clémen Davynek hála pedig a szökés is összejött. Minden jól alakult ma. Egyrészről tudom, hogy hálásnak kell lennem, mert megmutathattam, hogy képes vagyok harcolni a győzelemért, másrészt viszont óriási csalódottság van bennem. Bírtam volna erősebb tempót is menni, ahogyan a kék trikós is, így egy nagy taktikai harc volt a vége. Utólag természetesen jó ötletnek tűnt volna gyorsabban menni, de a győzelem volt a cél, nem pedig a helyezés. Nem volt elég infóm az utolsó kanyarról, nem számítottam rá, hogy ilyen veszélyes lesz, de tudom, hogy abból a pozícióból nem nyertem volna sehogy sem. Elrontottam. Nem indultam időben, bíztam a sprintemben, mert az erő megvolt, de nem tudtam kihasználni ezt” – írta ki este a Facebook-oldalára Valter Attila, aki a Grand Tour-versenyek (Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a Espana) történetében a legjobb magyar mezőnyszakasz eredményét jegyezte. Bodrogi László a Vueltán volt második (2007), a Touron harmadik (2002), a Girón pedig negyedik (2007), de ezeket a helyezéseket időfutamokon szerezte.
Kanyarodjunk vissza a mai naphoz, a „királyetapnak” így nézett ki a szintrajza:
Az esős, borongós időben kezdődő etap tizenöt fős szökésébe ezúttal nem került magyar bringás: Fetter Erik (EOLO–Kometa) és Peák Barnabás (Intermarché–Wanty) a Pordoi-hágó mászásának kezdésekor már nem volt az esélyesek csoportjában, Valter Attila pedig – aki sikertelenül igyekezett bekerülni az elmenésbe – a hegyen maradt le. Az olasz Alessandro Covi (UAE Team Emirates) 54 kilométerrel a cél előtt a szökevények közül is meglógott, és nem is érték utol, ő nyerte meg a szakaszt.
A nagy kérdés azonban az volt, mire mennek egymással az összetett esélyesei. Nos, Hindley – aki 2020-ban második volt a Girón – két kilométerrel a vége előtt leszakította Carapazt, aki képtelen volt tartani vele a tempót a tíz százalék feletti meredekségű emelkedőn. Landa még jobb lemaradt, de ő visszazárkózott az eddigi rózsaszín trikósra, a végén pedig ő is elment mellette. Hindley végül hatodik lett a szakaszon, de ő nyerte a legtöbbet, mert az összetettben nem egyszerűen csak átvette a vezetést, de 1:25 perc az előnye Carapaz előtt, és emberi számítás szerint meg is nyerte az idei Giro d’Italiát. Feltéve, ha a holnapi időfutamon nem esik el, erre azért figyelnie kell.
A 2020-as Girón amúgy Hindley úgy lett második, hogy akkor az utolsó szakasz előtt másodperce azonos idővel állt a brit Tao Geoghegan Harttal (Ineos Grenadiers), de ő viselte a rózsaszín trikót. Ám azon a 15,7 kilométeres milánói egyéni időfutamon 39 másodperccel kikapott a riválisától – ez azért nagyon rossz emlék neki…
A szombati szakaszon Valter Attila az 51. helyen ért célba 17:29 perc hátránnyal, Fetter Erik 97., Peák Barnabás 103. lett.
Jai Hindley ma nagyon kihajtotta magát, de ez Giro-győzelmet jelenthet neki.
Giro d'Italia, 20. szakasz, Belluno–Marmolada, 167 km, hegyi befutó:
1. Alessandro Covi (olasz, UAE Team Emirates) 4:46:34 óra
2. Domen Novak (szlovén, Bahrain Victorious) 32 másodperc hátrány
3. Giulio Ciccone (olasz, Trek-Segafredo) 37 mp h.
... 6. Jai Hindley (ausztrál, Bora–hansgrohe) 2:30 perc hátrány
... 9. Mikel Landa (spanyol, Bahrain Victorious) 3:19 p h.
... 11. Richard Carapaz (ecuadori, Ineos Grenadiers) 3:58 p h.
… 51. Valter Attila (Groupama–FDJ) 17:29 p h.
… 97. Fetter Erik (EOLO–Kometa) 34:22 p h.
... 103. Peák Barnabás (Intermarché–Wanty) 36:45 p h.
Az összetett élcsoportja:
1. Hindley 86:07:19 óra
2. Carapaz 1:25 perc hátrány
3. Landa 1:51 p h.
… 35. Valter Attila 2:15:19 óra hátrány
... 84. Fetter Erik 4:12:33 ó h.
... 110. Peák Barnabás 5:18:43 ó h.
Borítókép: A királyetap igazi nyertese Jai Hindley (Forrás: Twitter/Giro d'Italia)
