Egy fiatal lány fogat mos, tánccal búcsúztatja a napot, majd kikapcsolja a rádiót, ágyba bújik – ekkor távolodni kezd a kamera, tágul a kép, és a néző szembesül vele: a főszereplő egyedül van egy jachton az éjszakai óceánon, és úgyszólván a semmiből felbukkan egy óriási teherszállító hajó. Az összeütközés elkerülhetetlen!

A film tehát igencsak hatásosan kezdődik, csaknem azonnal beránt a maga világába: a befogadó megtudja, hogy a lány – Jessica Watson – tizenhat éves, és a hajózás szerelmese. Amikor tizenkettő volt, az édesanyja felolvasta neki Jesse Martin önéletrajzi könyvét, aki 1999-ben – tizenhét éves korában – körbehajózta a Földet. Ez olyan mély hatást gyakorolt a gyerek Jessicára, hogy elhatározta: megdönti ezt a rekordot, tizenhat esztendős korában fogja véghezvinni mindazt, amit Jesse tizenhét éves korában tett!
A vitorlázás Everestje
Azóta tudatosan készült az útra, és egy híres-hírhedt hajós, Ben Bryant irányításával mindent megtett azért, hogy teljesíthesse a kihívást. A nyitó főcím után bemutatott ütközés azonban megrongálta jachtját, a Pink Ladyt. A javítási munkálatok időigényesek, márpedig ha Jessica nem indul el két héten belül, nem fejezheti be a túrát azelőtt, hogy betöltötte a tizenhetet.
De ez csak a nehézségek egyik része. Bár a családja mellette áll, és maximálisan támogatja – „Bármit elérhetsz, kicsim, ha keményen dolgozol érte”, biztatja például az anyja –, a közvélemény egy része nyíltan megkérdőjelezi, hogy tizenhat éves korában készen áll az útra. „A nyílt tengerrel nézel szembe! És ház nagyságú hullámokkal! És hetvencsomós széllel! Ez a vitorlázás Everestje!”, vágja a képébe egy rámenős, ellenszenves tévériporter.
De Jessica a 25. percben mégis kifut az óceánra. Mivel át kell haladnia valamennyi hosszúsági körön és négy földrajzi fokon, a következő, meglehetősen ambiciózus útitervet állította össze magának: Sidney-től északkeletre tartva eléri az Egyenlítőt, majd visszafordul, az amerikai kontinens legdélibb pontját jelentő Horn-fokig navigál, majd az Atlanti-óceánon hajózik, a dél-afrikai Jóreménység-fokáig. Aztán átjut az Indiai-óceánra, s a nyugat-ausztráliai Leeuwin-fok elérése után már „csak” délről meg kell kerülnie Tasmániát, és ott is van, ahonnan indult, Sidney kikötőjében.