Az évezred legsikeresebb magyar csapata a helyére akar kerülni

A Debrecen két éve ilyenkor a feljutásért játszott az NB II-ben, ami mélypont volt az újkori történetében. A klub nemrég bajnoki címeket nyert, ott volt a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében is, és természetesen ide szeretne minél hamarabb visszakapaszkodni. Tavaly nyáron új tulajdonos érkezett, sok változás zajlott le, és bár a csapat nagyon gyengén kezdett, most újra a dobogóért küzd, amellyel visszakerülhetne a nemzetközi porondra, igaz, erről egyelőre Debrecenben senki sem beszél.

Fotó: Picasa

A Debrecen 2005 és 2014 között, tehát tíz év alatt hétszer nyerte meg a bajnokságot. Eljutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, majd megtette ezt az Európa-ligában is, ám 2020-ban messze kerülve a csúcstól kiesett az élvonalból. Az NB II-t megnyerve visszajutott, és ott ha a középmezőnyben is, de megkapaszkodott. A Debrecen hat forduló után győzelem nélkül a tabella utolsó helyén állt, tizenhét körrel később viszont már a dobogón várta a folytatás, most pedig a negyedik mindössze egy ponttal lemaradva a Pakstól.

Fotó: Kovács Péter

Az új évezred elejének a legsikeresebb magyar futballklubja a DVSC, amelynek az első bajnoki címét tízezrek ünnepelték a Nagytemplom előtt, amely olyan legendákat adott a magyar labdarúgásnak, mint például Dombi Tibor, Sándor Tamás és a még ma is aktív, a 109 válogatottsággal csúcstartó Dzsudzsák Balázs. A 2010-es évek derekától azonban folyamatos volt a lejtmenet, lezajlott egy tulajdonváltás, ám elmaradtak a nézők, és a visszajutást követően is a középszerűség fenyegette a Lokit. 

Tavaly július elején aztán váratlanul nagy változásokat jelentett be a vezetés: egy francia üzletember, Ike Thierry Zaengel lett a DVSC Futball Zrt. igazgatótanácsának elnöke, aki fokozatosan többségi tulajdonossá vált, és a következő három évre vállalta a cég finanszírozását is. Mindez természetesen személyi változásokkal is járt, távozott többek között a sportigazgató Tőzsér Dániel és a vezetőedző Joan Carillo is, utóbbi utódja az itthon Szegeden és Kisvárdán megismert Joao Janiero lett. 

– A keret kialakítása az új vezetőség érkezése előtt elkezdődött, így lehet, egyeseket mi nem engedtünk volna el, másokat nem hoztunk volna ide, de ehhez a helyzethez muszáj volt alkalmazkodnunk – mondja most Makray Balázs cégigazgató. – Emiatt az utolsó pillanatig érkeztek új játékosok, ami nyilván nem tette tökéletessé a felkészülést, és nem véletlenül rajtoltunk rosszul.

A hatodik forduló után Joao Janiero felajánlotta a lemondását, amit a vezetők elfogadtak, mert ők is érezték azt, amit a portugál edző: hiába kedvelte őt mindenki, valami nem működött a csapatnál. Ideiglenesen a klublegenda, Dombi Tibor lépett elő vezetőedzőnek két bajnoki és egy kupameccsre, majd érkezett az itthon teljesen ismeretlen Srdjan Blagojevics. A Loki klubmenedzserének az adatbázisában szerepelt a neve, a kazah Asztanánál dolgozott nagyon eredményesen, ám ott kisebb káosz alakult ki éppen, ezért a debreceniek könnyen lecsaphattak rá.

– Kicsit tartottam tőle, hogy Joao Janiero temperamentuma után hogy boldogul majd a más habitusú, kissé poroszos szerb, de a precizitásával, a munkamoráljával, a felkészültségével és a nyugalmával hamar megnyerte magának az öltözőt – mondja Makray Balázs. – Mi támadófutballt szeretnénk látni, mert a mi szurkolóink azt értékelik, és Srdjan Blagojevics azonosulni tudott az elképzeléseinkkel.

Fotó: DVSC

Debrecenben a szurkolók visszacsábítása a lelátóra kulcskérdés, ez is a célok között szerepelt a nyári váltáskor. A klub felpörgette a marketing- és médiatevékenységét, de annak, hogy negyedével nőtt a nézőszám a korábbiakhoz képest, az alapja a csapat rokonszenves játéka, megalkuvást nem ismerő mentalitása – a szurkolók emiatt tartanak ki mellette a kudarcok idején is. 

A DVSC a legutóbb időkig rendszeresen hét-nyolc magyar, zömmel saját nevelésű játékossal állt fel, ez mostanában csak a sok sérülés miatt változott meg. A klub októberben együttműködési szerződést kötött a spanyol Villarreallal, azóta az akadémián három spanyol szakember segíti a munkát, onnan pedig játékosok és edzők is mennek tanulni Spanyolországba.

– A nyáron azt mondtuk, hogy szeretnénk a Lokit visszavinni oda, ahol a helye van, azaz a nemzetközi porondra, ám ezt közép- és hosszú távon terveztük – emlékeztet Makray Balázs. – Most az volt a cél, hogy ebben a bajnokságban minél kevesebbet kelljen aggódnunk a kiesés miatt, és most, a Vasas legyőzése után ezt talán már el is értük. Most a következő nyolc fordulóban a lehető legtöbb pontot kell összegyűjtenünk, és majd a végén meglátjuk, az mire lesz elég. 

Játékosszemmel

Szécsi Márk a DVSC-ben sok mindent megélt, fiatalon tagja volt a legutóbb, 2014-ben bajnokságot nyert csapatnak, de ott volt az NB II-ben is. 

– A bajnokság elején sok volt az új játékos, idő kellett ahhoz, hogy megfelelően összeszokjunk egymással. Szerintem a játékkal nem akadt különösebb gond, de sajnos nem jöttek az eredmények, márpedig a tizenkét csapatos bajnokságban minden egyes pont rengeteget számít. Meg nem remegtünk, az nem vallana profikra, de nem volt jó a tabella végén kullogni. Szép lassan összeálltunk, egyre jobban működött a védekezésünk és a labdakihozatalunk, mindenki megtanulta, mi a dolga, és elindultunk felfelé. Jót tesz Srdjan Blagojevics nyugalma, ő rendkívül felkészült szakember, mindig mindent tud az ellenfélről és annak a játékosairól is. Az öltözőben jó a kohézió, nincs klikkesedés, magyarok és légiósok, idősebbek és fiatalok együtt kiváló közösséget alkotunk. Nyilván vonzó a lehetőség, hogy újra a nemzetközi porondon szerepeljünk, de nyolc forduló még hátra van, nem nézünk előrébb csak a következő mérkőzésig.

Borítókép: A Törökországból hazatért Varga Kevin komoly erősítést jelent (Fotó: dvsc.hu)