– 2022 augusztusának végén érkezett Diósgyőrbe, megkapta, amiért jött?
– Ami az első idényt illeti, igen. Teljesítettük a magunk elé kitűzött célokat, és a legfontosabb, hogy visszaszereztük a szurkolók hitét. Persze ez már a múlt, nyáron újra kell kezdeni, mert más, erősebb bajnokság és más, erősebb csapatok várnak ránk.
– Maradt olyan cél az idényben, amit nem sikerült elérni?
– Nagyjából mindent elértünk, jó idényt zártunk. Mint minden élsportolónak, nekünk is megvolt, hogy miért küzdünk egészen a legutolsó fordulóig. Mindig úgy léptünk pályára, hogy győztesen hagyjuk el azt, hosszú távon pedig a feljutást tekintettük a legfontosabbnak, amikor ezt elértük, akkor pedig a bajnoki címért hajtottunk. Végül a rekorddöntés, a legtöbb győzelem, majd a Merkantil Bank Liga történetének legtöbb pontszáma lebegett a szemünk előtt. Persze maradt néhány olyan részlet, ahol jobban is teljesíthettünk volna, de ilyen a futball, a tökéletes teljesítmény nem létezik.
– Milyen emlékek maradnak meg ebből a bajnokságból?
– Sok minden történt velünk az elmúlt évben. Szinte minden napra emlékszem, de leginkább a győzelmek maradtak meg. Kiélveztük ezt az évet, jó hangulatban edzettünk, ami megkönnyítette a munkát, és ha valami nem tetszett, akkor gyorsan sikerült ismét jó irányba fordulni. Alig érkeztem meg Diósgyőrbe, egymást követték a meccsek, majd amikor a válogatott mérkőzések miatt szünetelt a bajnokság, akkor azt az időt a további részletek beállítására használtuk fel. Ügyesek voltak a játékosok, elfogadták és gyorsan megtanulták az a játékfilozófiát, amit kértem tőlük. Gyorsan sikerült kialakítani a csapategységet, és mindenki odatette magát az edzésen és a mérkőzéseken is természetesen. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, mert ilyen mentalitású játékosokból állnak a sikeres csapatok.
– Hogyan élte meg azokat a rövidebb-hosszabb időszakokat, amikor nem a DVTK dominált?
– Szerencsére teljes ilyen mérkőzés nem volt. Be kell vallanom, hogy nehezen élem át, amikor nem sikerül megvalósítani, amit terveztünk, főleg ha az ellenfél jól reagál az általunk kifejtett nyomásra. De ilyenkor sem szabad elveszíteni a fejet, meg kell vizsgálni az okokat, majd kitalálni, mit kell válaszolni. A találkozó előtt A, B és C tervvel is készülünk, hogy a nehéz pillanatokat minél hamarabb magunk mögött hagyjuk. Ilyenkor lehet cserélni vagy apróbb taktikai módosításokat végrehajtani, de néha a kiabálás is hat.
– A mérkőzések nagy részét a második játékrészben nyerte meg a Diósgyőr, az első félidőben 31, a szünet után pedig 48 gólt szerzett a DVTK. Az első félidő tapasztalatai alapján könnyebb kiküldeni a játékosokat a folytatásra?
– Ez is benne van, mert kemény munkát végeznek az elemzőink, akik segítségével a szünetben megmutatjuk a játékosoknak az első 45 perc jó és rossz jeleneteit, hogy tanuljunk belőle. És a megmutatjuk, az a szó legszorosabb értelmében értendő,
hiszen nem a mágnestáblára tesszük fel a játékhelyzeteket, hanem a könnyebb érthetőség kedvéért kivetítjük a videót, hogy a saját szemükkel lássák. Ami a gólok számát illeti, világtendencia, hogy a szünet után több gól esik, sőt egy Sir Alex Fergusonnak tulajdonított mondás szerint a mérkőzés csak a 80. perc után kezdődik.
Nem is kell sokat bizonygatni ennek az igazságát, hiszen akkor már fáradtabbak a lábak, fogy az oxigén, teljesen érthető módon sokkal több a hiba, amire le lehet csapni.
– A DVTK labdarúgói rengeteg összetevőjét felsorolták a bajnokság megnyerésének, ön szerint mi a legfontosabb?
– Maguk a játékosok. A siker legnagyobb része őket illeti, közülük azonban nem is szeretnék senkit sem kiemelni, mert mindenki kivette a részét belőle. Éhesek voltak a jó játékra, az eredményre és a végső sikerre. Az érkezésem után gyorsan elfelejtettek mindent, ami korábban történt, és csak előre figyeltek. Már akkor elmondtam, amit később többször meg is ismételtem: nem az számít, hogy mi történt, hanem az, hogy hogyan reagálunk rá.
– Negyvenévesen korban közel áll a játékosokhoz, okozott ez furcsa érzést?
– Igyekszem mindig úgy viselkedni, amilyen vagyok, és nem játszom meg magam. Másodedzőként a vezetőedző és a labdarúgók között helyezkedtem el egyfajta kapocsként. Most vezetőedzőként hasznát látom ennek, mert pontosan tudom, mikor lehet közelebb engedni a játékosokat és mikor kell szigorúnak lenni. Az egész életem a futballban töltöttem el, és megtanultam azt, hogy mindenkinek nem tetszhetek. Ezzel nincs is semmi gond, csak dolgozzanak úgy, ahogy megkövetelem, mert elsősorban én felelek a csapatért és az eredményekért.
– Mostantól teljes fókusszal az NB I felé fordulhat. Hátrányból indul azokhoz képest, akik tavaly is az OTP Bank Ligában dolgoztak?
– Nyáron sok minden megváltozik, még azoknál a csapatoknál is lesz némi játékosmozgás, akik sikeresen szerepeltek. A többieknél pedig ki tudja, hány helyen kezd új edző vagy éppen a régi mester milyen új taktikai elképzeléssel próbál a következő bajnokságban sikeresebb lenni. Majd ahogy közeledik az első forduló, úgy figyelünk egyre jobban a vetélytársakra, addig viszont teljes erővel a saját felkészülésünkre koncentrálunk. Már az első közös edzést megelőzően személyre szabott program szerint készülnek a játékosok, majd két hétig hazai környezetben dolgozunk, és ezt a szakaszt egy Putnok elleni felkészülési mérkőzéssel zárjuk. Utána külföldi edzőtábort tervezünk, ahol az edzések mellett erős ellenfelekkel találkozhatunk. Olyan csapatokkal szeretnénk játszani, amelyek agresszívan letámadnak, hogy ilyen típusú ellenfelekkel szemben is felmérjük, hol tartunk. Az utolsó két héten ismét hazai körülmények között dolgozunk, és a bajnoki főpróbát a rajt előtt egy héttel a szlovák élvonalbeli FC Košice ellen tartjuk.
– Az osztályváltással változik a DVTK játéka?
– A játékfilozófiánk és -stílusunk biztosan marad, a megkezdett úton haladunk tovább. Biztos vagyok abban, hogy érdekesebb mérkőzések várnak ránk, mert az ellenfelek játékosai magasabb színvonalat képviselnek, és a vetélytársak edzői is jobban felkészültek, érdekes sakkjátszmák várnak ránk több stáb ellen is.
– Érkeznek új játékosok?
– Az első és a másodosztály között minden országban nagy a különbség, ezért szükséges az erősítés, de a költségvetésen belül kell maradni, hiszen mi nem a PSG vagyunk, de még csak nem is a Manchester City. A lehetőségeink adta kereteken belül viszont mindent megteszünk, hogy a szükséges posztokra megtaláljuk az erősítést jelentő játékosokat.
– Kuznyecov Daniel a DVTK U16-os csapatának egyik erőssége. Elgondolkodott már azon, hogy mi történik, ha a teljesítményének köszönhetően bekopogtat az első csapat öltözőjének az ajtaján?
– Az még egy kicsit odébb van. Egyébként teljesen nyugodtan várom ezt a pillanatot, mert ha megérdemli a munkájával, a hozzáállásával, az eredményeivel, akkor ugyanolyan helyzetben lesz, mint a többiek. Ebből a szempontból ő is a DVTK Labdarúgó Sportakadémia egyik növendéke, csak rajta múlik, hogy felfigyeljenek rá. Szoros kapcsolatban állunk az akadémia edzőivel, főleg az idősebb korosztályokéval, pontosan tudjuk, mi történik a játékosokkal. Az ő ajánlásukra többen is velünk edzettek ebben az évben is, akik közül néhányan tétmérkőzésen leültek a kispadra, hárman pedig be is mutatkoztak a DVTK első csapatában. Boldogok lennénk, ha jövőre folytatódna ez a folyamat, amit nem lehet erőltetni: csak az kapja meg a lehetőséget, aki a leginkább megfelel az elvárásoknak.
– Végezetül egy személyes kérdés: jut idő egy kis nyári pihenőre?
– Kell, hogy jusson. A családom kéri, hogy legalább egy hétre mozduljunk ki, amire, remélem, jut idő, de ha így is lesz, akkor sem utazunk nagyon messzire. A teljes kikapcsolódásban nem is bízom, de legalább a napok egy részében pihenni szeretnék.
