Arra a kérdésre, hogy szerinte Bence mi szépre és jóra számíthat kalapácsvető pályafutása elkövetkezendő éveiben, családjuk mindennapjaira is jellemző választ adott.
– Dolgos emberek vagyunk, soha semmi nem hullott csak úgy az ölünkbe, mi nem olyanok vagyunk, akik, ha lapátot kell ragadni, megkérünk valaki mást, hogy inkább ő forgassa. Bence így nőtt fel, soha nem bújt el, hogy ha dolog akadt, és erről a jó tulajdonságáról akkor sem szokott le, amikor Szombathelyre költözött, élsportoló lett és csak hétvégenként látogathatott haza. Nem tudnám megmondani, hogy hány száz vagy ezer krumplis, vagy almákkal teli zsákot vett a hátára és dobott fel a kocsi platójára úgy, ahogy azt csak egy csupaizom és szívós sportember tudja megtenni. Akinek ilyen a mentalitása, vérében van a szorgalom, az az edzéseken is odateszi magát, mindig és mindenből a lehető legtöbbet akarja kihozni. Nem akarom agyondicsérni, mert hiába is tenném azt, Bence nem hagyná el magát, szóval én tényleg úgy gondolom, hogy még csak a legmagasabb csúcs felé vezető út elejét járja. A mondást idézve azt is hozzátehetem, hogy ami késik, az nem múlik, leszünk mi vele együtt még boldogabbak is. Az a tömérdek munka, amit eddig elvégezett, arra lehet építkezni, és tornyot is emelni, olyat, mint milyen Párizsban az Eiffel – mondta, vagy inkább célzott a 2024. évi olimpiára a kétszeres világbajnoki bronzérmes, a tavalyi müncheni Európa-bajnokságon pedig a második helyen végzett Halász Bence édesapja.
Borítókép: Halász Bence bronzérmes lett a budapesti vb-n (Fotó: Nemzeti Sport)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!