Halász Bence édesapja győzelemre számított

A másodszor világbajnoki bronzérmes Halász Bence édesapja győzelemre számított a hazai rendezésű atlétikai vb-n, de biztos abban, hogy ami késik, az nem múlik…

Halász Tamás, a 2019 után másodszor világbajnoki bronzérmet nyert Halász Bence édesapja minden családtagjával együtt büszke a fiára, de az SzPress Hírszolgálatnak adott rövidke nyilatkozatában elismerte, hogy győzelemre számított.

Halász harmadik lett      Fotó: Origó/Csudai Sándor

– Furcsa lenne, ha éppen ma elégedetlenkednék, amikor ennek a gyönyörű stadionnak a csodálatos közönsége a döntő első percétől az utolsóig úgy bíztatta Bencét, mint egy igazi nemzeti hőst, ráadásul éppen augusztus 20-án, az ország ünnepnapján. Bármi is történt a verseny közben, akármerre is vezet Bence útja a jövőben, ez a budapesti világbajnoki döntő örök emlék marad a számunka és bizonyára még sok-sok magyar számára is. Mint apa, és a fiam tisztelője, természetesen jobban örültem volna a még jobbnak, de egy olyan versenyben harmadiknak lenni, ahol soroztak a 80 méteres eredmények, olimpiai és világbajnoki győztesek voltak az ellenfelek, arra elfogulatlanul csak annyit mondhatok, hogy soha ennél rosszabbat, nincs okunk az elégedetlenségre. Szerintem az érvénytelen dobásokkal együtt is ez volt Bence eddigi legjobb versenye – hangsúlyozta a családfő, aki hosszú éveken át annyira izgult a nagy versenyeken a fiáért, hogy odahaza a fejére húzta a paplant, amikor Bence dobott, és onnan előbújva csak akkor nézett a tévére, amikor az eredmény már megjelent a képernyőn.

Arra a kérdésre, hogy szerinte Bence mi szépre és jóra számíthat kalapácsvető pályafutása elkövetkezendő éveiben, családjuk mindennapjaira is jellemző választ adott.

– Dolgos emberek vagyunk, soha semmi nem hullott csak úgy az ölünkbe, mi nem olyanok vagyunk, akik, ha lapátot kell ragadni, megkérünk valaki mást, hogy inkább ő forgassa. Bence így nőtt fel, soha nem bújt el, hogy ha dolog akadt, és erről a jó tulajdonságáról akkor sem szokott le, amikor Szombathelyre költözött, élsportoló lett és csak hétvégenként látogathatott haza. Nem tudnám megmondani, hogy hány száz vagy ezer krumplis, vagy almákkal teli zsákot vett a hátára és dobott fel a kocsi platójára úgy, ahogy azt csak egy csupaizom és szívós sportember tudja megtenni. Akinek ilyen a mentalitása, vérében van a szorgalom, az az edzéseken is odateszi magát, mindig és mindenből a lehető legtöbbet akarja kihozni. Nem akarom agyondicsérni, mert hiába is tenném azt, Bence nem hagyná el magát, szóval én tényleg úgy gondolom, hogy még csak a legmagasabb csúcs felé vezető út elejét járja. A mondást idézve azt is hozzátehetem, hogy ami késik, az nem múlik, leszünk mi vele együtt még boldogabbak is. Az a tömérdek munka, amit eddig elvégezett, arra lehet építkezni, és tornyot is emelni, olyat, mint milyen Párizsban az Eiffel – mondta, vagy inkább célzott a 2024. évi olimpiára a kétszeres világbajnoki bronzérmes, a tavalyi müncheni Európa-bajnokságon pedig a második helyen végzett Halász Bence édesapja.

Borítókép: Halász Bence bronzérmes lett a budapesti vb-n (Fotó: Nemzeti Sport)