Miért éppen ő lépheti át a határt? Révész Attila a százmilliókról és az új edzőről sem titkolózik

Sokan nem csupán szókimondó, hanem akaratos, rámenős embernek tartják Révész Attilát, a Kisvárda első emberét, aki a jelen idényben a sportigazgatói és a vezetőedzői tisztséget is betöltötte az NB I-be visszakerült klubjában. Azt azonban aligha vitathatja bárki is, hogy határozott elképzelése, sőt víziója van a magyar labdarúgásról. Ennek egyik fontos eleme az úgynevezett ötven kilométeres szabály, aminek köszönhetően Kisvárda az esetleges hátrányait ellensúlyozva előnyt élvez, sőt nemzetpolitikai küldetést teljesít.

Révész Attila örül annak, hogy a jövőben nem neki kell ellátnia a vezetőedzői feladatokat Kisvárdán Fotó: Kibédi Péter

– A sportigazgató szerint jó munkát végzett a vezetőedző?
– Ha a vezetői székemből nézem, akkor mondhatom, jó munkát végzett, hiszen teljesítette a célkitűzést, már három fordulóval a zárás előtt eldőlt, hogy feljutunk, helyesebben visszakerülünk az NB I-be. Ez elsősorban annak az eredménye, hogy sikerült beépíteni a csapatba azokat a játékosokat, akikről azt gondoltuk, megérettek a feladatra, illetve akiket nagy reményekkel igazoltunk tavaly nyáron. Egy feladat persze még hátra van, csak annak teljesülése esetén lehetünk maximálisan elégedettek: az aranyérmet is meg kell szereznünk, ugyanis az hiányzik a vitrinből. Az NB III-ban ugyan nyertünk bajnokságot, de az NB II-ből korábban eddig negyedik, harmadik, majd második helyezettként jutottunk fel.

Kisvárdán nagy az öröm, az első célt már teljesítette a csapat (Fotó: Nemzeti Sport/Czinege Melinda)

Révész Attila örül az új edző érkezésének

– Melyik pozíció fontosabb a klub működésében: a sportigazgató vagy a vezetőedző?
– Nem is kérdés, hogy nálunk a sportigazgató. Nem is azt mondanám, hogy fontosabb, hanem összetettebb. A vezetőedző hatáskörébe csak az első csapat kerete és a hozzátartozó stáb tartozik, a sportigazgató viszont a klub mind a háromszáz alkalmazottjáért felel, akik a problémáikkal mind hozzá fordulnak. S persze, ha nem is egyedül, a költségvetésről is kell gondoskodnia. Legnagyobb tételként az első csapat szerepeltetése kétségtelenül bevételekkel is jár, de jelentős kiadások is párosulnak hozzá. Ez a legnehezebb rész, a kiadásokat nagyon precízen kell megtervezni.

– S van itt még egy tisztség. A szóbeszéd szerint egyúttal ön gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Nem sok ez így együtt?
– A pontos válasz úgy hangzik, nem vagyok tulajdonos, de gyakorlom a tulajdonosi jogokat. Egy nonprofit szervezet a klub tulajdonosa. Ha van nyereség, akkor abból természetesen egyrészt adózunk, másrészt a pénzt visszaforgatjuk a működésbe, de osztalék formájában senki sem vesz föl pénzt. 

– Bejelentette, hogy az idény végén vezetőedzőként leköszön. Nehéz szívvel adja át a tisztséget az utódjának?
– Boldogan! Alig várom már a napot, amikor nem kell majd az edzésekre készülnöm. Heti ritmusban így néz ki a vezetőedző munkája: az adott mérkőzés után máris megkezdődik a következő ellenfél feltérképezése, s mialatt a játékosok pihennek, azt kell megtervezni, a begyűjtött információkat miként építsük be az edzésmunkába. Ez egyszer könnyebben, másszor nehezebben megy, ezért folyamatos finomítást igényel. E munkát megnehezítik a sérülések, formahanyatlások, ennek nyomán az eltervezett játékrendszer kényszerű megváltoztatása. A legnehezebb rész az erről való folyamatos töprengés, hiszen a hét végén megméretünk. Ez rengeteg energiát von el, a munkának ez több mint a fele, amit csak plusz erővel, ha úgy tetszik, túlórával lehet kompenzálni a sportigazgatóként. 

Kész szerencse, hogy a télen nem kellett új játékosokat felkutatnom, mert tudtam, hogy megvan az a keret, amellyel meglesz a feljutás. Ebben az idényben így sem volt semmi szabadidőm, és ezt nem lehet a végtelenségig bírni.

– Becsületbeli ügy volt, hogy visszatért vezetőedzőként?
– Igen. Szerencsére könnyebb dolgom volt, mint korábban bármikor, mert a keretünk lényegesen erősebb, mint a többi csapaté. Mentálisan volt több dolgom, hogy erről meggyőzzem a játékosokat. A tavalyi csalódottságot kellett feledtetni, átfordítani önbizalommá, ami nem volt egyszerű feladat.

Kiemelkedett az NB II mezőnyéből a Kisvárda

– Rögtön a tavaszi szezon első mérkőzése után hangzatos kijelentést tett, miszerint erőnlétileg egyetlen csapat sem veszi fel majd a versenyt a Kisvárdával. Ez lényegében be is igazolódott, a csapat sok mérkőzést nyert meg a hajrában. Mire alapozta ezt a véleményt?
– Az ősszel felmértem a többi csapatot. Ma már elérhetőek a klubok adatai, amelyeket kielemeztünk. A Kisvárda Fülöp Tibor, a TF kerékpáros edzőképzésének vezetője, a német kerékpár-válogatott erőnléti edzőjének segítségével hatalmas alap állóképesség fejlődést mutatott, ami a dinamika emelkedésében is megmutatkozott. Tudtuk, ki mennyit bír majd az ellenfelek közül, s arra jutottunk, a mi tempónkat aligha bírják majd. S persze azt is tudtuk, a mi játékosaink közül ki mennyit bír, ennek megfelelően tudatosan, percre lebontva megterveztük a cseréinket is.

– A Kisvárda ennyire kiemelkedik az NB II-es mezőnyből vagy a nagy fölény az ellenfelekre nézve kritika?
– Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Ha azt a munkát visszük tovább, mint az ősszel, akkor nincs ez a fölény. Rengeteg munka kellett ehhez. Molnár Gábor például kimondta, az elmúlt nyolc évben egyszer sem edzett annyit, mint itt. A duzzogást azonban letörtük. Az összes edzést felvettük, az adatokat tároltuk és elemeztük, az adatokat a csapat körében nyilvánossá tettük, s aki nem úgy teljesített, az nem kerülhetett be a kezdőcsapatba. Mint például Molnár Gábor, aki ebben természetesen nehezen törődött bele. A javára kell ugyanakkor írnom, hogy csereként beállva fontos gólokat szerzett, illetve készített elő.

Bognár György nem, külföldi edző jöhet

– Ez a munkamódszer ellentmond annak, amit Bognár György hirdet, azt hangoztatva, fontosak ugyan az adatok, de ő elsősorban ma is a saját szemének hisz.
– Bognár György azért meg tudja állapítani, hogy ki mennyit fut az edzéseken, illetve a meccseken, bár szerintem ő elsősorban nem a futómennyiségre, hanem az egyéb adatokra, a cselezésekre, technikai megoldásokra gondol. A számok elsősorban azért fontosak, hogy a játékosok reális képet, igazolást kapjanak, véletlenül se állíthassák, hogy egyikkel vagy másikkal kivételezünk.

– Véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy pletyka kapjon szárnyra, Bognár György dolgozhatna Kisvárdán az ő módszereivel vagy neki is bele kellene tagozódnia az itteni munkarendbe?

Bognár György nagyon jó helyen van Pakson… Hasonlóan látjuk a futballt, különböző utakon lehet elérni a célt, és én az elveimből nem engedek.

– Bognár Györgyöt legalább kihúzhatjuk… Tudja már, ki lesz Révész Attila utódjaként a Kisvárda edzője?
– Az biztos, hogy olyan szakember, aki az adatalapú elemzést nem csupán elfogadja, hanem használni is tudja. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ez a jövő. Az utódom is megkap minden segítséget. Bejártam Európa legnagyobb klubjait, beszereztem és lefordítottam minden létező fontos szakmai anyagot. Ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az az intelligencia szerepe a futballban. Ebben a kötetben tényleg szinte minden benn van.

Révész Attila visszavezette a Kisvárdát az NB I-be, most örömmel lemond a vezetőedzői posztról (Fotó: Nemzeti Sport/Czinege Melinda)

– Értjük. A kitérő választ is. A zuhanyhíradó dobott fel már nevet, méghozzá magyarét, annyit elárulhat, hogy magyar vagy külföldi lesz az új edző?
– Igen, van már jelöltem. Méghozzá külföldi, ha meg tudunk állapodni. Azokon felül, amiről beszéltünk, fontos, hogy karizmatikus, szenvedélyes, precíz edző legyen, akinek van munkamorálja, akit elfogad a csapat. Magasak az elvárásaim, de van ilyen jelölt, és persze fontos, hogy meg tudjuk fizetni.

– A Kisvárdán megfordult edzők közül kivel volt leginkább elégedett?
– Sok és sokféle edző dolgozott itt, mindegyiknek volt erénye, köztük olyan is, akinek fontosak voltak a külsőségek és hangzatosan tudott nyilatkozni. Ha egyetlen embert kellene kiemelnem, akkor az Erős Gábor, aki nagyon sokat dolgozott velem, ezért nemcsak megismertük egymást, hanem össze is csiszolódtunk. Neki még kicsit fejlődnie kell, tapasztalatot szerezni. Volt olyan edzőm is, aki azzal verte a mellét, hogy ő még sose esett ki. Mondtam neki, most akkor fogsz. Nem azért, mert rosszat akartam neki és a csapatnak. Ellenkezőleg. Mondják, a kiesésnek nagy jellemformáló ereje van. Így igaz, ezt sem árt megtapasztalni. Mindegyik egykori kollégának követem a pályafutását, az illető azóta sokat is tanult.

Révész Attila teljesítené az MLSZ elvárásait

– Általában tabutéma a magyar futball, mégis hadd kérdezzek rá: mekkora a Kisvárda költségvetése a most zajló idényben?

– Engem az ilyen kérdések sose zavarnak, sőt örülök nekik, nincs mit takargatnom. 930 millió forint a költségvetésünk a feljutási prémiummal együtt. Mielőtt megkérdezné, ez nem a legmagasabb, úgy a másodiktól az ötödik helyre tehető az NB II-ben. 

– Ezt mennyivel kell megnövelni az NB I-ben?
– Meg kell duplázni, s akkor a középmezőnyben lehetünk. Ha együtt marad a keret zöme és sikerül erősíteni néhány játékossal, akkor az első hatban végzünk majd a következő idényben.

– Külföldi vagy magyar játékosokat akar igazolni, avagy a Kisvárda meg kíván felelni az MLSZ elvárásainak, miszerint legalább öt magyar, köztük egy U21-es játékos legyen egyszerre a pályán?
– Kötelező.

– A beharangozott félmilliárd forint akkora összeg, amelyről már nem lehet lemondani?
– Nem, én a szabályoknak mindig meg akarok felelni. Ez most is így lesz.

– Most, az NB II-ben mégsem teljesítette a feltételeket a Kisvárda.
– De igen, a kötelező feltételt teljesítettük, az egy magyar fiatal szerepeltetését. Kétségtelenül a támogatásról lemondtunk, amihez csupa magyarral és két fiatallal kellett volna kiállni. De ennek oka van. Durván kétszázmillió forint MLSZ-támogatástól estünk fel. Ha viszont az összes külföldi játékosunktól megváltunk volna, a szerződések felbontása miatt 357 millió forintot kellett volna kifizetni és még kétszázmilliót kellett volna költeni magyar játékosokra. Anyagilag és szakmailag is az volt célravezető, hogy tartsuk meg a légiósaink egy részét.

– Immár az NB I-ben teljesítik a támogatási feltételt, miszerint öt magyarnak, köztük egy U21-esnek kell egyszerre a pályán lenni?
– Persze, így készülünk már a magyar játékosok igazolásával.

– Akkor miért ostorozta a tervezetet már azelőtt, hogy az MLSZ elfogadta volna?

Az NB II-ben igazságosnak tartottam, hiszen minden csapatra nézve kötelező volt. Az NB I-ben viszont torzul a versenyegyenlőségi elv, ami a sport alapfeltétele. Bízzunk benne, hogy az összeg van olyan magas, és akkor minden klub betartja. Ez esetben felőlem előírhatnak hat kötelező magyart is.

Ukránok és szlovákok a kisvárdai akadémián

– Jobb lesz ettől a magyar futball?
– Fejlődnek a magyarok, a külföldiek mellett, tegyük hozzá. Ezt tapasztaltam ebben az idényben Kisvárdán is, például Soltész Dominik és Bíró Bence jobb teljesítményt nyújtott, mint korábban a posztján a külföldiek. Van egy fontos különbség a külföldi és a magyar játékosok között. A külföldi csakis azért jön ide, mert pénzt akar keresni, a magyar jól is akarja magát érezni, ezért a külföldi a motiváltabb. Ez az akadémiákon hatványozottan így igaz, éppen ezért igazolunk mi is külföldi játékosokat. A kárpátaljai ukrán, valamint a szlovák gyerekek már az utánpótlásban vérre menően küzdenek, amivel a magyar játékosok nehezen birkóznak meg. Ez egyéb konfliktusokhoz is vezet, amit oldani kellett, ezért hoztunk afrikai játékost, hogy vegyesebb legyen a kép. Csodájára járnak a szakemberek is, hogy az ő jelenlétük milyen hatást vált ki.

– Milyenek a nemzetiségi arányok a kisvárdai akadémián?
– Kevés a helyi, kisvárdai játékos. Úgy ötven-ötven százalék a magyarok, valamint a külföldiek aránya, utóbbiak jellemzően ukránok, illetve szlovákok, románok. A munkácsi, egész pontosan derceni akadémiáról, amelyet én működtetek, az ukrán fiatalok közül a legjobbak jönnek ide, ez hatalmas előny.

– A FIFA alapesetben nem engedélyezi a külföldi fiatalok leigazolását. Ezt hogyan tudja megkerülni?
– Nagyon egyszerűen, egy FIFA-engedmény segítségével. A határtól ötven kilométeres körzetből lényegében akadály nélkül lehet igazolni.

– Ez tehát a Kisvárda úgymond komparatív előnye sok klubbal szemben?
– Igen, ez a titkunk, a működésünk egyik alapköve.

– Az ukrán állam nem neheztel emiatt?
– Nem, nagyon jó a kapcsolatunk, és természetesen sokat adunk is ezért, különösen az ukrajnai viszonyokhoz képest kiváló feltételeket teremtünk Dercenben nevelkedő több mint száz fiatalnak, akinek a többsége kárpátaljai magyar fiatal.

– Ez az oka tehát annak, hogy ragaszkodik Kisvárdához? Szeretne egyáltalán máshol dolgozni?
– Ezzel soha nem foglalkoztam, Nyíregyházán dolgoztam korábban, ahol furcsa dolgok történtek, a fogadási botránnyal csúnyán átnyúltak a fejem fölött. Akkor ki akartam szállni a futballból. Kisvárdai születésű vagyok, hívtak az itteni vezetők, fél év pihenés után belevágtam, a megye I-ből indultunk és lettünk stabil NB I-es csapat, egyszer ezüstérmes. Szabolcs elhanyagolt régió, büszke vagyok az elért eredményekre, amelyekért a szurkolóink nagyon hálásak. Ez hajt, ennek akarok megfelelni.