„Azt is ki kell emelni, hogy menet közben vettem át a csapatot. Nem is foglalkoztam ezzel, de a mérkőzés után azért beugrott, hogy nyolcvanegy pontot szereztem az idényben, amivel edzőként én nyertem meg az NB II-t.”
Schindler Szabolcs, a Vasas vezetőedzője ekképpen morfondírozott, miután eldőlt, hogy a Vasas nem jut fel az NB I-be. Majd hozzátette: „De ez nem jelent semmit, mert rossz volt a leosztás, hiszen én a Békéscsabával kezdtem az őszi szezont.” A hangsúly mégis az ő sikerén van.
Nem foglalkozott vele, csak úgy beugrott neki…
Ez már csak így szokott lenni. Lefújják a meccset, sőt az egész bajnokságot, a csapat nem teljesíti a kitűzött cél, elbukik, játékos, vezető, szurkoló, mindenki le van sújtva, s akkor, egyszer csak, derült égből villámcsapásként a vezetőedzőnek, noha nem foglalkozott vele, mégis beugrik, hogy edzőként ő biza megnyerte az NB II-et.
Gratulálunk!
Ha valaki netán nem értené, Schindler Szabolcsnak az ugrott be csak úgy, mellékesen, hogy ő Békéscsabán kezdte meg az idényt, a viharsarki lila-fehérekkel az első hat fordulóban tizenhárom pontot szerzett, s ha a Vasas teljesítményéből levonja azt a tíz pontot, amelyet még nélküle szerzett meg az első hat fordulóban, s az így maradó hatvannyolchoz hozzáadja az ő csabai tizenhármát, akkor nyolcvanegy a végeredmény, amivel ő bizony bajnok, megnyerte az NB II-t, hiszen az aranyérmes Debrecen az ő nyolcvanegy pontjánál, ha többel nem is, de egy egész ponttal kevesebbet, nyolcvanat szerzett.
Ehhez tényleg csak szívből gratulálni tudunk.
Schindler Szabolcs pályát tévesztett. Aki a kínjai közepette beugró gondolatként ekképpen világosodik meg, annak vagy a matematika, vagy a marketing tanszéken (self management), netán egy ezoterikus központ lényeglátó agytrösztjében van a helye.
S miért is ne? Nem is értjük, miért is nem hirdetnek végeredményt az edzők között. Annyi az edzőváltás egy idényben, mint égen a csillag, a trénerek igazán rászolgálnának arra, hogy külön versenyben értékeljék őket.
Ha ez az ötlet mégsem nyerné el a labdarúgó közönség tetszését széles e hazában, akkor mégiscsak azt javaslom, Schindler Szabolcs idézze csak fel azt beszélgetést, netán, ha szerződés is köttetett róla, akkor olvasson is utána, mire vállalkozott, amikor a hatodik forduló után átvette a Vasas irányítását. Arra-e, hogy ő nyeri meg az NB II-t, vagy arra, hogy a Vasas feljut az NB I-be.
Na, ugye…
S ha idáig eljutottunk, akkor azon már nem is kell tépelődniük az angyalföldi vezetőknek, hogy mit tegyenek az NB II-es bajnok edzőjükkel.
Mert hát a futballra különösen érvényes, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Az úgy nem megy, hogy játékos, szurkoló, vezető, mindenki sír, csak az edző nevet.
Mert ez a felelősség teljes hiánya, márpedig a munka, még egy NB II-es bajnok magyar futballedző munkája is ott kezdődik, hogy felelősségteljesen illik ellátni. Aztán, hogy ez sikerrel is párosul-e, az már más kérdés.
Sebaj persze, lesz még Schindler Szabolcsnak beugrása. Nemcsak gondolat formájában, hanem edzőként is. A körforgás szüntelen, s ő megfogalmazta az idény legfontosabb tanulságát. A Vasas ugyan elbukott, de ő megnyerte az NB II-t.
Bravó…
