Én Antal vagyok, ő viszont Jóska, s nem szeretne, hanem mindjárt akar valamit, dohogott magában Koronás. Jóska, a sógor nevének már a hallatán is hideglelés kerülgette. Ő maga, ha számadást kellene készítenie, azt mondaná, becsületes munkával élte le az életét. Mégsem vitte sokra. Bezzeg a sógor! Az átkosban azok közé tartozott, akik szétlopták a téeszt, a rendszerváltozáskor megtollasodott a kárpótlásból, seftelt, boltot nyitott, önkormányzati képviselő lett, amit ugyancsak a maga hasznára fordított, a kálvária domboldal felparcellázásából szépen szakított. Mégis rendre ő az, aki kér, pardon, akar valamit.