Válogatottságról álmodik a gólkirályi címre törő paksi támadó

– Lehetett volna teniszező is?
– Talán. Édesapám teniszezett, majd edző lett, én tizennégy éves koromig együtt űztem a két sportágat. Mármint a teniszt és a futballt. Heti öt edzés itt, heti öt edzés ott, egy ideig még ment, aztán választanom kellett: vagy ez, vagy az.

– Mi döntött?
– Egyfelől, hogy a labdarúgás csapatjáték, márpedig én mindig csapatjátékosnak tartottam magam, másfelől, hogy azt éreztem, a focipályán többre vihetem.

– Hajtja, hogy gólkirály legyen?
– Most már igen. Tizenhárom gólt szereztem eddig, a második helyen állók öttel vannak lemaradva. Túlzás lenne kijelenteni, hogy karnyújtásnyira a gólkirályi cím, de nem is vagyok messze tőle. Simon Attila személyében a Paks már büszkélkedhetett gólkirállyal, örülnék, ha én lehetnék a második a sorban.

– Simon Attila tizennyolc góllal lett első, az ő „házi rekordját” megdöntheti?
– Nem ígérem, de törekszem rá. A hátralevő tizenegy mérkőzésen ehhez még legalább hatszor kellene a kapuba találnom – éppenséggel megoldható. Főleg úgy, hogy a társaimtól jobb kiszolgálást kapok, mint egy étteremben.

– S a szerződés-hosszabbításról még nem is beszéltünk.
– Sokat kaptam a Pakstól, ráadásul hűséges típus vagyok, így boldogan írtam alá újabb három évre. Úgy vagyok vele, ha tehetem, kipróbálom magam egy nevesebb ligában, másik magyar klubban azonban nehezen tudom elképzelni magam. Legfeljebb a Madocsában, Böde Dani már többször is pedzegette, hogy ugyan a technikámon van mit csiszolni, a gyorsaságomnak hasznát venné szülőfaluja csapatában.

– Az is benne van a pakliban, hogy az élvonalban nem futballozik máshol, csak Pakson?
– Mindenáron nem akarok elmenni itthonról. Ha mégis úgy hozza a sors, hogy adódik olyan lehetőség, amelyre nem lehet nemet mondani, akkor is szeretném ott befejezni a pályafutásomat, ahol elkezdtem.

Hahn János: Sokat kaptam a Pakstól, ráadásul hűséges típus vagyok
Fotó: Mártonfai Dénes

– Mit gondol, ebbe a pályafutásba a válogatottság belefér?
– Ez az álmom! Marco Rossi irányításával a nemzeti együttes szintet lépett, Gulácsi Pétertől kezdve Szoboszlai Dominikig és Szalai Ádámig klasszisok alkotják a keretét, nem könnyű bekerülni, de talán nem is lehetetlen. Mindent megteszek érte, hogy az álmomból valóság legyen. Dolgoznom kell – ezért is. A többi úgyis jön magától.

A teljes interjú itt olvasható el.