A Real Madrid címvédőként érkezett a skót városba. A döntőig vezető útja viszonylag sima volt, a luxemburgi Juenesse Escht 7:0-ra és 5:2-re verte, a francia Nice-től idegenben kikapott ugyan 3:2-re, Madridban viszont biztosan nyert 4:0-ra, majd az ugyancsak spanyol Barcelonát az oda- és a visszavágón egyaránt 3:1-re verte. A csapatban ekkor már stabil tagnak számított Puskás Ferenc, aki hozzá méltó mennyiségben szerezte a gólokat, a Barcelona elleni két meccsen például háromszor volt eredményes. Egy éve hiányzott a francia Reims-szel vívott döntőről, mert Real akkori edzője, az argentin Luis Carniglia nem kedvelte őt. Tulajdonképpen ebbe is bukott bele. Ő nem hitt a magyar világklasszisban, aki jelentős túlsúllyal, 1958-ban már 31 évesen érkezett Madridba, és ezért nem bízott benne. Santiago Bernabéu elnök azonban bízott a két évvel korábban disszidált Puskásban, ő pedig hihetetlen akaraterővel lefogyott, formába lendült, és ezzel megnyerte az edző elleni csatát, akit menesztettek. Carniglia utódja, Miguel Muñoz nemcsak számított az Aranycsapat korábbi kapitányára, hanem épített rá, és Glasgow-ban a Canario, del Sol, di Stefano, Puskás, Gento csatársort küldte pályára.