A szlovénok ellen parádézó átlövő, Ligetvári Patrik újra átélné azt a férfikézilabda Európa-bajnokságon, amit a múlt héten Izland ellen. Nevezetesen, ellenséges hangulatban legyőzni Svédországot, hiszen ez „hihetetlenül jó érzés”.
Sejtem, hogy nem ez a sportolók kedvenc szava, de mégis: extramotivált volt a szlovénok ellen?
Meg akartam mutatni Ljubónak (Ljubomir Vranjes, a Telekom Veszprém és a magyar válogatott korábbi, Szlovénia jelenlegi szövetségi kapitánya – a szerk.), hogy mire vagyok képes. A mai napig emlékszem, amikor Veszprémben ígérgette, hogy majd megkapom a lehetőséget, aztán jó esetben a keretben voltam, de inkább a lelátó üldögéltem. Szóval, visszatérve a kérdésre: igen, volt bennem egy jó adag motiváció.
Mi történt a szlovénok ellen? Hat bombagólt szerzett.
Húztam előre a csapatomat, sikerült gólokkal segítenem, jól ment a játék, de a siker természetesen a csapat érdeme.
Speciális helyzetbe navigálták magukat: ha mindkét meccsüket, a Svédország és a Portugália ellenit is megnyerik, akkor biztosan elődöntősök. De még úgy is alakulhat, hogy nem a második, hanem az ötödik helyen kötnek ki a csoportban.
Ezzel nem foglalkozunk, engem a svédek elleni meccs érdekel, őket kell legyőznünk. Izland ellen megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor úgy nyerünk, hogy az egész csarnok ellenünk szurkol. Hihetetlenül jó érzés, ezt még egyszer át akarom élni.
Mit várnak a középdöntőben a még nyeretlen, nullapontos, házigazda svédektől?
A dánokéhoz hasonlít a felfogásuk, de mi elsősorban saját magunkra figyelünk. Majd a szakmai stáb kitalálja a megfelelő taktikát.
Eszébe jutott már Stockholm, az Eb-elődöntő, az olimpiai selejtező…?
Igen, Stockholmra gondolok, oda el akarunk jutni. Minden valamirevaló kézilabdázó álma az, hogy a saját nemzetét, címeres mezben képviselje egy világverseny elődöntőjében vagy a torna záró szakaszában.
