– A világszerte érvényben lévő utazási tilalmak és korlátozások hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborozásokat?
– A szerencsésebbek közé tartozunk, mi olyan sokat nem járunk külföldre, a legtöbb munkát határon belül is rendre meg tudjuk oldani. Ezen felül a koronavírus-járvány miatti szigorítások és korlátozások alatt is kaptunk külön engedélyt, hogy tréningezzünk, természetesen a szigorú biztonsági előírások maradéktalan betartása mellett. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy hozzánk, Magyarországra viszont elég gyakran érkeznek külföldi riválisok és edzőpartnerek, ők most értelemszerűen nem tudtak jönni – ennek a pluszingernek a hiányát megéreztük.
– De február első felében legalább már tudtak külföldiekkel is gyakorolni Tatán.
– Igen, az elmúlt hetekben a tatai edzőközpontban szerencsére már sikerült tető alá hozni egy nemzetközi edzőtábort, kicsivel több mint egy hete, hétvégén még versenyt is tudtak rendezni a résztvevők között. Az más kérdés, hogy nekem rögtön a tábor első edzésén megrándult a vállam, így mégsem tudtam elindulni a felkészülési viadalon.
Magyar boldogság Nurszultánban – Lőrincz Tamás a 2019-es vb-döntője után
Fotó: MBSZ/Martin Gábor
– Mennyire munkálkodik az emberben a félsz minden egyes koronavírusteszt előtt, hogy mi történik, ha ez most véletlenül pozitív lesz?
– Bennem most semennyire, mivel legutóbb januárban végeztek rajtam antigéntesztet, és annak eredménye alapján a szervezetemben olyan magas az antianyag-tartalom, hogy legalább április–májusig védettséget ad. Addigra várhatóan már egyébként is be leszünk oltva: reményeim szerint néhány héten belül megkapjuk a vakcinát – nekem egy percig sem volt kérdés, hogy beadassam-e magamnak a védőoltást.
– Önt egyébként zavarná, ha a járvány bármely következményéből kifolyólag nem lenne teljes az olimpiai mezőny, és erős ellenfelek is távol maradnának, így gyengülne a mezőny? Vagy inkább örülne neki?
– Ez egyszerre könnyű és nehéz kérdés – attól függ, honnan nézem. Egyrészt gondolkodás nélkül rávágnám, hogy legyen igazi, hamisítatlan, erős olimpia, és azon tudjak aranyérmet nyerni, így tökéletesen lezárva a pályafutásomat. És ezt nem csak a játékok szellemisége és eszmeisége miatt mondom, tényleg így gondolom. Másrészt viszont most már ott tartunk, hogy mindenki úgy van vele, egyáltalán legyen olimpia, kis túlzással mindegy, hogyan, csak megrendezzék. Nyilván nem lenne jó, ha végül csak valamiféle csonka, szedett-vedett mezőny lenne ott Tokióban, de a semminél tényleg bármi jobb.
A teljes interjú itt olvasható el.
