– Szántó Imre, a Mesteredzők Tanácsadó testületének tagja pár perce azt mondta nekem, őt már a pályázata első mondatával megnyerte…
– Mi is volt az?
– Csak annyi, hogy felütésként az egekbe magasztalta Öcsi bácsit…
– Ja, hát ez természetes, Öcsi bácsit nagyon tisztelem, már Kokó mestereként beírta magát a magyar sport aranykönyvébe, de azon kívül is egy óriás, nekem is volt szövetségi kapitányom a kilencvenes években. De higgye el, nem volt semmilyen számítás a dicsérő szavaimban.
Bertók Róbert (balra) tanítványával, Szellő Imrével és az új főtitkár Tóth Zsuzsával
Fotó: Tóth Zsuzsanna
– Nem is azért mondtam, csak aranyos volt. A közvélemény talán kevésbé ismeri önt, nem úgy a szakma, hiszen az ön szentesi profi gálái nagy sikert arattak, és az utóbbi húsz évben versenyrendezőként is elismerést vívott ki magának. Bemutatkozna?
– Szentesi vagyok, 46 éves, és 1994-től 2000-ig válogatott bokszoló voltam az 57 kilós súlycsoportban, éppen Öcsi bácsi volt akkor a szövetségi kapitány. A tamperei Európa-bajnokság volt a búcsúversenyem. Nagyon erős volt akkoriban a magyar boksz, Kokó, Nagy Jani, azaz Csonttörő voltak a riválisaim 54 és 57 kilóban, az 1997-es budapesti vb-n nem is tudtak bekerülni a csapatba.
– Kovács Istvánnal jóban van, úgy tudom.
– Abszolút. Legalábbis remélem, bízom benne, hogy ő is ugyanezt mondaná. Én már profi versenyzőként nem bunyóztam, inkább mérkőzésszervezésben jeleskedtem, 2001 óta szerveztem gálákat, sokat nem vártam, 2000-ben vonultam vissza a boksztól, és rögtön belevágtam Szentesen a meccsszervezésbe.
– Rácz Félixszel is sokáig együtt dolgozott, ugye?
– Persze. 2012-ben együtt alapítottuk meg a Ferobox Event menedzsercéget, nálunk bokszolt később Bedák Zsolt, Szellő Imre, Kelemen Balázs és még sokan mások. Imrének a mai napig edzője vagyok, ő lassan befejezi. Mondtam neki, hogy még egy-két meccsre felkészítem, de többre már nem. 37 éves…
– Jól sejtem, hogy az ön kinevezésével közelebb próbálja hozni a szövetség Magyarországon az amatőr és a profi bokszot? Tenni akar az egységért.
– Ezt nyilvánvalóan nem nekem kell kijelentenem, de nagyon bízom benne. Itt elsősorban arra gondolok, hogy ha nem segítik egymást, akkor legalább ne támadják egymást! Mármint az amatőrök és a profik. Egységet akarok a magyar bunyóban. Évek óta hallgatjuk a mézesmázos dumát arról, hogy a bokszcsalád így, a bokszcsalád úgy, aztán meg tudnánk fojtani egymást egy kanál vízben.
– Ha belenézünk a kommentekbe a világhálón, azonnal rájövünk: mindenki utál mindenkit.
– Ezt nem akartam így kimondani. Mégis bízom abban, hogy megkezdődik a közeledés, a béke időszaka. Mindenki osztja az észt. Nagyon hosszú ideig nem voltam amatőr versenyen, és a múltkor Imrével kimentünk egy viadalra. Szétnéztem a nézőtéren, és láttam vagy száz, százötven versenyzőt és edzőt, és mindenki távol ült a másiktól. Nem a koronavírus miatt. Senki sem beszélgetett. Ennek szeretnék véget vetni. Ezért is voltam úgy sokáig, hogy nem adom be a pályázatomat, mert féltem beszállni ebbe a darázsfészekbe. Végül magamtól döntöttem a pályázás mellett, bár komoly szakemberek is biztattak.
– Van konkrét elképzelése?
– Van egy álmom. Azt akarom, hogy olyan fiatal bokszolók nőjenek fel Magyarországon, akik bárki ellen önbizalommal telve lépnek a szorítóba, nem félénken, kishitűen. Legyenek büszkék arra, hogy a hazájukat képviselik! Magabiztos harcosokat szeretnék látni a ringben, akik nem félnek senkitől.
Bertók Róbert és Szellő Imre, a tanítvány
Fotó: Facebook/Bertók Róbert
– Elképzelhetőnek tartja, hogy december elején a magyar felnőttbajnokságon, amelyet nagy valószínűséggel Miskolcon rendeznek a Hellfight klub támogatásával, az amatőrök mellett a profik is elinduljanak?
– Elképzelhetőnek tartom, de ehhez kölcsönös szándék is kell. Nézze, a profi boksz derékhada igencsak képzetlen az amatőrökhöz képest, ezt pontosan tudom, a hivatásosoknál csak a felső öt-tíz százalék jó, de az nagyon jó! A jó profik sokkal többet tudnak, mint amennyit amatőr korukban tudtak, ezzel így volt Muhammad Ali, Sugar Ray Leonard, de Madár és Kokó is. De persze ehhez jó edzők is kellettek.
– Ön milyen edző? Van már szakedzői papírja?
– Most járok a Testnevelési Egyetemre, az első évet már elvégeztem, még kettő hátravan. Hétfőn pedig bemegyek a szövetségbe, és belecsapok a lecsóba.
