Vert sereg

Észrevétlenül ért véget Batumiban a sakkcsapat Európa-bajnokság, igaz, az sem érte el a sportrajongók ingerküszöbét, hogy elkezdődött.

Észrevétlenül ért véget Batumiban a sakkcsapat Európa-bajnokság, igaz, az sem érte el a sportrajongók ingerküszöbét, hogy elkezdődött. De jó lenne azt írni: micsoda mulasztás! Ehelyett a játék honi hagyományaihoz méltatlan eredményt jobb lenne elhallgatni: a magyar férfiválogatott tizedik kiemeltként csupán huszonhatodik lett, s a hölgyek is csak némi jóindulattal hozták az elvárhatót, előzetesen hetedikként rangsorolva tizediknek futottak be. Arcpirító lenne felsorolni, mely országok előzték meg a magyar férfiakat, csak egyet említünk, a csapatunkra az utolsó fordulóban vereséget mérő Törökországot, ahol néhány évtizede még a lépéseket sem ismerték; s ez nem vicc, a Török Sakkszövetséget 1991-ben alapították. Ám mint a világban megannyi feltörekvő hatalom – az élen természetesen Kínával és Indiával –, Törökország is fontosnak tartja, hogy fejlessze sakk-kultúráját.

A magyar sakk viszont jó úton halad, hogy hasonlatossá váljon a magyar labdarúgáshoz: nincs még egy olyan nemzet, amely valaha volt legjobbként süllyed a középszerűségbe. Az Eb azt mutatja, a többéves agónia után májusban megválasztott, Szabó László elnök irányította új vezetőségnek rengeteg még a dolga. Szép álom, hogy 2024-ben hazánk rendezze a sakkolimpiát. Ám először csapatot kellene építeni. A magyar válogatott Grúziában Lékó Péter és Almási Zoltán nélkül állt ki, és sajnos hiú ábránd volt az gondolni, hogy nélkülük is menni fog. Nem ment. Rendezni kell a sorokat, ha még lehet egyáltalán.

Novák Miklós