Willi Orbán: Feladni? Mi, magyarok, sohasem adjuk fel!

A Magyarország-Szlovákia Európa-bajnoki selejtező (1-2) után válogatottunk játékosai nyilatkoztak a Magyar Nemzetnek.

A Magyarország-Szlovákia Európa-bajnoki selejtező (1-2) után válogatottunk játékosai nyilatkoztak a Magyar Nemzetnek.

egyetlen gólunk szerzője: „– Nem erre számítottam. Annak örülök, hogy belőttem az első gólomat a válogatottban, de sajnos az eredmény nem engedi meg, hogy maradéktalanul örüljek. A következő pár napban el kell felejtenünk ezt a meccset, és mindenkinek előre kell néznie. Hogy mi döntött a szlovákok javára? Szerintem szerencséjük volt, mert ahogy önök is látták, nálunk mindenki nagyon akart, úgy mentünk ki a pályára, hogy akkor is megcsináljuk, ha megdöglünk. Sajnos, nem mellénk állt a szerencse, de hinnünk kell abban, hogy elegendő pontot fogunk szerezni ahhoz, hogy kijussunk az Eb-re. Azt tudtuk, hogy a horvátok ikszeltek Bakuban, de nem ezzel foglalkoztunk, hanem a saját dolgunkkal.”

Lovrencsics Gergő, akit sérülés miatt félóra után le kellett cserélni: „– Volt néhány labdakiengedésem, amikor fedeztem a labdát, és az utolsónál megcsúszott a lábam, bízom benne, hogy csak húzódás, és nem szakadás. Holnap egy MR vizsgálat vár rám, meglátjuk, mi a baj. Nem kockáztathattuk azt, hogy sérülten játsszak tovább. Ráadásul meg is leptek azzal, hogy a mi jobboldalunkon erőltették a támadásaikat. Robert Mak is nagyon sokszor beindult itt a védőfal mögé, de álltuk a sarat, az első félidőben két kapura lövésük volt, a másodikban is, ebből egyet-egyet berúgtak. Az első les volt, de megadta a bíró, ez van. El vagyunk keseredve, de látjuk, hogy a csoport mennyire kiegyensúlyozott, Azerbajdzsán is leikszelt Horvátországgal hazai pályán, tehát minden lehetséges. Hinnünk kell abban, hogy meg tudjuk csinálni! Ahhoz, hogy összejöjjön a második gólunk, csak egy picike szerencse hiányzott. A 70. perctől láttam csak a meccset, mert addig kezeltek az öltözőben. Kevesebb szerencsénk volt, mint az előző mérkőzéseken. Hinnünk kell abban, hogy meglehet a továbbjutás. Mindegyik csapat ellen kétszáz százalék kell, biztos, hogy csak az utolsó fordulóban dől el a továbbjutás kérdése.”

középhátvédünk: „– Oh, csalódott vagyok, mert jó meccset játszottunk, legalább döntetlent érdemeltünk volna, de ma egy kissé balszerencsések voltunk. Az első gól, amit kaptunk, nyilvánvaló leshelyzetből esett. Mindegy, pozitívnak kell lennünk, még van három meccsünk, vannak lehetőségeink. Természetesen bízunk abban, hogy pontot, pontokat tudunk szerezni Horvátországban, bár roppant nehéz lesz. Optimistának kell lennünk, miért is ne? Kiegyensúlyozott a csoport, gondoljunk csak a horvátok pontvesztésére Azerbajdzsánban. Bármi megeshet ebben a csoportban. Önbizalommal kell játszanunk. Nem adjuk fel, mi, magyarok, sohasem adjuk fel! Ma sajnos kihagytuk a helyzeteinket. a szünetben azt kérte, menjünk előre, biztos, hogy elfáradnak a végére a szlovákok. Sajnos, nem fáradtak el… Szoboszlai gyönyörű gólt rúgott, kár, hogy szinte azonnal válaszoltak a szlovákok.”

Baráth Botond, akit a végén kiállítottak: „– Voltak hibák a játékunkban, de alapvetően jól muzsikáltunk, és szerintem ez a jövőben is így lesz, jól fogunk játszani a hátra lévő három mérkőzésünkön. A szlovákok nagyjából azt hozták, amit vártunk. A bíró szerintem nekik „játszott”, az első góljukat les előzte meg. A bíró így döntött, kész. A második gól szerencsétlen volt, ott nem volt les, mert az egyik védőnk belógott, és mire odaértem volna, Bozeník már elrúgta a labdát. Szerencsés gól volt, sajnos, három kapura lövésükből kettőt berúgtak. Nagyszerű hangulat volt, mint eddig is mindig a hazai mérkőzéseinken. Sajnos, valahogy nem tudjuk átverekedni magunkat a szlovákokon, folyamatosan megfricskáznak minket, valahogy mindig hozzájuk pártol a szerencse. De azt mondom, inkább győzzenek le oda-vissza, csak mi jussunk tovább a csoportból!”