Következetesen a Kormányinfo nevet használják, rövid o-val. Miért is hosszú az az ó? Azért, mert szó végén áll, és általános szabályosságként elmondható, hogy a magyar – köztük az idegen eredetű, magyarrá lett – szavak nem végződnek rövid o-ra. Kiejtésben sem megy: nem tudunk rövid o-t mondani szó végén – a szabályt erősítő kivétel a no és a nono, ezt már általános iskolás pályánk elején megtanítják nekünk.
Elő szokott jönni az az érv, hogy az információ szó belsejében rövid o van, következésképp azt kell megtartani. Tévedés. A rövidített forma szóképének kialakulásakor elsődleges szempont a kiejthetőség. Magyarán szólva: akárhogy rövidítünk egy kifejezést, a megszülető szó nem végződhet rövid o-ra, az esetlegesen a végére kerülő o megnyúlik. Az automobil, a kilogramm, a fotográfia, a légoltalom, a diszkotéka, a diszpozíció, a transzformátor rövid o-ja is megnyúlt, amikor megszületett az autó, a kiló, a fotó, a légó, a diszkó, a diszpó és a trafó szó, a sort még hosszan lehetne folytatni. S nemcsak az o változhat meg: a gyújtófácskából rövidítéssel megalkotott gyúfa hosszú ú-ja röviddé vált, és már hosszú-hosszú ideje kizárólag gyufa formában használatos a szó. Sőt, még mássalhangzók is változhatnak: a lakodalom szót k-val írjuk, a rövidebb lagzit viszont g-vel; a zsebkendőt b-vel, a zsepit viszont p-vel – és senki sem reklamál, hogy hová tűnt a zsebből a b betű.
Mint a mesében: okoskenyér és jól nevelt hurrikán
Nevezzük, hívjuk, névre hallgató, névre keresztelt – Hogyan használjuk őket?
Kidobófiúkkal az embercsempészek ellen?
Sok hírportálon, sőt újságokban is ez olvasható – de persze nem így gondolták. Parti őrség vagy partiőrség?
Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében
A japán a vezetéknév és utónév sorrendjét illetően rokonlélek velünk. S ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát.
Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.
Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.
Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?
A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?
Az infó kontra info vitában gyakran felhozzák még az infokommunikáció vagy az infoszektor szót, mondván abban rövid az o. Igen ám, de nagy különbség, hogy kizárólag előtagként vagy önálló szóként is használható előtagról van szó. Az info- jelentése informatikai, az infó szóé pedig információ. Még kézzelfoghatóbb példa az auto- és az autó különbsége. Előbbi kizárólag előtagként él, ön- jelentéssel, a belőle – az automobil rövidítésével – kialakult autó pedig önálló szóként és összetételi előtagként egyaránt használható, kizárólag a gépkocsi szinonimájaként. Az autoalkatrész, autobusz szavak éppúgy értelmetlenek, mint az autónómia és az autómata. Hasonlóképpen nem létezik fotolabor, fotomegosztás, fotoalbum, illetve fotószintézis, fotóvoltaikus erőmű – és fotócella sem, hacsak nem fényképek tárolására szolgáló zárkáról van szó.
Nem szükséges nyelvészi végzettség tehát, hogy lássuk: kizárólag az infó alak a helyes, elég csak analógiákat keresni a magyar nyelvben. Persze a politikusoktól nem feltétlen várható el, hogy tisztában legyenek a nyelvi törvényszerűségekkel, ismerjék az analógiákat, de ha már nevet adnak egy nagy jelentőségűnek szánt rendszeres eseménynek – vagy egy újonnan létrehozott szervezeti egységnek, mint a BKK Info esetében –, igazán futhatná arra az energiájukból, hogy ellenőriztessék valakivel, aki ért hozzá, vagy legalább képes fellapozni egy helyesírási szótárt. A nemrég az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent A magyar helyesírás szabályai, sőt már az egy évtizeddel ezelőtt az Osiris által kiadott Helyesírás című kötet is hosszú ó-val hozza az infó szót. De ha a kormányzati keretbe nem fér bele egy helyesírási szótár megvásárlása, úgy is választ kaphattak volna pillanatok alatt, ha rákattintanak a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási tanácsadó portáljára. Jelentős anyagi és időbefektetésre tehát nem, csupán némi igényességre lett volna szükség.
