Következetesen a Kormányinfo nevet használják, rövid o-val. Miért is hosszú az az ó? Azért, mert szó végén áll, és általános szabályosságként elmondható, hogy a magyar – köztük az idegen eredetű, magyarrá lett – szavak nem végződnek rövid o-ra. Kiejtésben sem megy: nem tudunk rövid o-t mondani szó végén – a szabályt erősítő kivétel a no és a nono, ezt már általános iskolás pályánk elején megtanítják nekünk.
Elő szokott jönni az az érv, hogy az információ szó belsejében rövid o van, következésképp azt kell megtartani. Tévedés. A rövidített forma szóképének kialakulásakor elsődleges szempont a kiejthetőség. Magyarán szólva: akárhogy rövidítünk egy kifejezést, a megszülető szó nem végződhet rövid o-ra, az esetlegesen a végére kerülő o megnyúlik. Az automobil, a kilogramm, a fotográfia, a légoltalom, a diszkotéka, a diszpozíció, a transzformátor rövid o-ja is megnyúlt, amikor megszületett az autó, a kiló, a fotó, a légó, a diszkó, a diszpó és a trafó szó, a sort még hosszan lehetne folytatni. S nemcsak az o változhat meg: a gyújtófácskából rövidítéssel megalkotott gyúfa hosszú ú-ja röviddé vált, és már hosszú-hosszú ideje kizárólag gyufa formában használatos a szó. Sőt, még mássalhangzók is változhatnak: a lakodalom szót k-val írjuk, a rövidebb lagzit viszont g-vel; a zsebkendőt b-vel, a zsepit viszont p-vel – és senki sem reklamál, hogy hová tűnt a zsebből a b betű.
Mint a mesében: okoskenyér és jól nevelt hurrikán
Nevezzük, hívjuk, névre hallgató, névre keresztelt – Hogyan használjuk őket?
Kidobófiúkkal az embercsempészek ellen?
Sok hírportálon, sőt újságokban is ez olvasható – de persze nem így gondolták. Parti őrség vagy partiőrség?
Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében
A japán a vezetéknév és utónév sorrendjét illetően rokonlélek velünk. S ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát.
Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.