Az hagyján, hogy a hazájába nem látogat, mostantól már Amerikába sem megy fellépni Schiff András, magyar származású zongoraművész. A New York Timesnak minap nyilatkozó hetvenegy éves művész ijesztőnek tartja az amerikai elnök kijelentéseit. (Azon különösen kiakadt, hogy Donald Trump rendre csodálatát fejezi ki Orbán Viktor miniszterelnök iránt.) Szerinte az elnök „rondább” hellyé tette a világot.
Az évtizedek óta Londonban élő Schiff, bár 2012 óta nem járt Magyarországon, többször is nyilvánosan elítélte Orbán „autoriter uralmát”, és közölte, amennyiben nem változik a kormányfő személye, semmiképpen sem lép magyar földre.
(2013-ban maga a miniszterelnök hívta meg a felújított Zeneakadémia megnyitójára, ám művész úr nem jött el. Még mit nem! Egy antiszemita országba?) Schiff úgy látja a klaviatúra mellől, hogy a hazai politikai légkör aggasztóan hasonlít az 1940-es évekéhez, tombol a rasszizmus és az antiszemitizmus, a magyar szélsőjobb Adolf Hitler szellemét idézi. Arra az újságírói kérdésre, hogy magyar zsidóként személyesen fenyegetve érzi-e magát, közölte: „Orbánék ezt nagyon ügyesen csinálják, például zsidó művészeti fesztiválokat tartanak, hogy ezzel is leplezzék az antiszemitizmusukat.”
Én azért megkérdeztem volna a rettegő zongoraművésztől, arról mit gondol, miért épp az „antiszemita” Magyarországon játssza esedékes futballmeccseit a háborúban álló izraeli válogatott? Arról egyébként nem szokott beszélni a zongoravirtuóz, mennyire aggasztja a megnövekedett nyugat-európai antiszemitizmus. Ha zongorázni tudnám a különbséget az angol és a magyar zsidóság biztonsága között, én lennék a Schiff.
