Most éppen Jurák Kata újságíró Facebook-bejegyzése billentette ki a járásából Bősz Anettet. Gyakran történik vele efféle, legutóbb Müller Cecília tiszti főorvos emberi szófordulatai (kezecske, orrocska) bőszítették fel a DK parlamenti frakciójában üldögélő Bősz asszonykát. Ezúttal egy, a nyugat-európai áradásokkal kapcsolatos Jurák-bejegyzés vívta ki a haragját. „Azt hiszem – írta közösségi oldalán a PestiSrácok.hu szerkesztője –, a szivárvány átértelmezése, a jelkép eredeti jelentésének meggyalázása nem várt következményekkel jár a haladó nyugati országok számára. […] Ezt éli át Belgium, Hollandia és Németország a napokban.” A liberális asszonyka ebből azt olvasta ki, hogy Jurák Kata nem a keresztényi szeretet, hanem az inkvizíció szellemi örököse.
Az egész attól igazán érdekes, merthogy Bősz Anett állítólag a szólás-, vélemény- és vallásszabadság felkent és elkötelezett védelmezője. Ám ez nála csak addig tart, ameddig az megegyezik az ő materialista mércéjével. Hirdeti a vallásszabadságot, de ha neki nem tetszőt hall, nyomban „inkvizíciózik”. Toleránsnak mondja magát, ám képtelen elfogadni, ha hívő ember egy eseményben isteni beavatkozást lát. (Sosem voltam nagy véleménnyel Bősz asszonyról, kivált amikor – pár napra rá, hogy a Liberálisok elnöke lett – simán beült a DK-frakcióba; dacára annak, hogy Gyurcsányról korábban azt mondta: „Rombol, diktálni és megmondani akar, nem együttműködni.”)
Bősz Anett személyiségét remekül visszaadta, amikor másfél esztendeje Bangóné ötletére asszonytársaival az MTVA folyosóján hason fekve – földhöz ragadtan – bohóckodott. No, az volt ő.
