Egy üdítő hír: Walesben nagy energiával „tanítják vissza” az ott élőknek az ősi, szinte kihalásig elnyomott nyelvüket, illetve annak utódját, a Modern Welsht. A kormány célkitűzése, hogy 2050-re elérjék az egymillió walesi beszélőt, ami radikális növekedést jelentene a jelenlegihez képest. Immár minden közúti tábla és kormányzati felirat kötelezően kétnyelvű (gyakran a walesi felirat áll az első helyen), és egyre több iskolában a walesi az elsődleges oktatási nyelv. A fiatalabb generációk már jóval nagyobb arányban beszélik, mint a szüleik. 

Nekem erről az jutott az eszembe, hogy újabban egyre több magyarul címkézett élelmiszerrel találkozni romániai boltokban. A legnagyobb hentesáru-forgalmazó, a Cris-Tim cég például a kedvelt Csárdás szalámicsaládot piros-fehér-zöld szalagos csomagolással teszi a polcokra (a román ismertető csak apró betűvel olvasható), akárcsak a Családi pillanatok elnevezésű száraztésztát. Vagy ott van a Bomilact Madaras Kft. közkedvelt Madarasi székely sajtja, amelynek csupán az oldalára ragasztott öntapadós céduláján találunk rövid román ismertetőt. 

Ám mielőtt elérzékenyülnénk keleti szomszédunk gesztusán, nem árt tudni, mindez csupán marketingfogás; a román kereskedelem ráébredt, hogy kifizetődőbb ezeknek az élelmiszereknek a magyar címkézése, így ugyanis jóval magasabb áron kelnek el, mint román tálalásban. Ügyes.