Legyünk büszkék régészeinkre: évezredes kincsek a föld mélyéből

Attila király aranypénzei, nógrádi mamut és szenzációs freskórészletek Esztergomból.

Eger városában már januárban elkezdődtek az ásatások, amelyeket a történelmi belváros rehabilitációs programja tett szükségessé. A szakemberek egy török kori kőépület maradványa mellett itt egy tímárműhely cserző- és áztatógödrei mellett két faszerkezetes épület nyomait is azonosították. A Dobó István Vármúzeum régészei a belváros felett a várban is végeztek feltárást, ahol többek között nyolc aranypénz került elő a föld mélyéből. Arany pedig gazdagon rejtőzhet még mindig a föld alatt. Ezt támasztja alá Józó Erzsébet esete is, aki nem kis meglepetésére 1963. október 21-én bukkant rá egy alföldi tanyán a több mint hat kilónyi aranypénzre. A solidusegyüttest fél évszázad után állították ki ismét Hódmezővásárhelyen. A szikáncsi kincs történetét e kiállítás alkalmából mi is felgöngyölítettük.

Nagy érdeklődés övezte a szádvári vár elméleti rekonstrukcióját is, amely Magyarország legnagyobb kiterjedésű, hegytetőn épült romvárának az első virtuális térben is bejárható tömegrekonstrukciója. A fejlesztéssel, amely régészek, építészek és informatikusok együttműködésével valósult meg, a vár 1686-os állapotát ismerhetjük meg.

Idén nyáron egyértelműen augusztus hava rejtette a legtöbb szenzációt. Pécs városában idén nyáron másfél ezer római fémpénzre bukkantak a két éve folyó ásatáson, ahol a római kori Sopianae városközpontjához közeli, Krisztus utáni I–IV. századi épületmaradványok kerültek elő, valamint egy középkori templom körüli temető részletét is sikerrel tárták fel a Janus Pannonius Múzeum munkatársai.

Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum ásatásvezető régésze terjedelmes interjúban tette ismertté az M4-es autópálya megelőző régészeti feltárásaihoz kapcsolódó 19-es lelőhely kutatási eredményeit. Tiszapüspöki határában ugyanis a régészek a Körös-kultúra nyomait azonosították, igazi szenzációnak számít annak a több ezer évesre tehető háznak a maradványai, amely vélhetőleg a Kárpát-medence eddigi legősibb épületének számít. Az ásatásvezető régésszel egy őskori rejtélynek is utána jártunk.

Hogy maradjunk az épített örökségnél, pontosabban a nyomaiknál, elutaztunk Esztergomba, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumával együttműködésben már második éve folyik a PPKE Régészeti Tanszék kutatási programja. Elsőként az MNO számolt be azokról az azonosított kora Árpád-kori templom freskótöredékekről, melyek igazi szenzációnak számítanak. Egy teljes napot tölthettünk a kutatók társaságában, akik az egykori Szent Vid-templom mellett az esztergomi vár szemétdombját is górcső alá vették. Az izgalmas, beszédes leletekben nem volt hiány. Major Balázs ásatásvezető régész szerint itt az ideje, hogy a középkori Esztergom elfoglalja méltó helyét a nemzetközi színtéren is.

Nógrád megyei Szurdokpüspöki határában, a 21-es számú főút mentén nem kisebb lelet, mint egy közel tizennégyezer éves gyapjas mamut maradványai kerültek elő a humuszréteg eltávolítása közben. Szilágyi Márton, az ELTE Régészettudományi Intézetének régésze elmondta, a válogatott testrészeket a neolit korszak vadászai helyezhették el itt, valószínűleg egy hús tárolására szolgáló gödörben, de végül nem fogyasztották el a zsákmányt.

A sorból nem maradhat ki Ősi Attila, aki az MTA Lendület Program keretében Iharkúton évek óta kutatja a magyar dinók nyomait. Munkáját a nemzetközi tudományos világ is ismeri és elismeri. A leletek száma már tízezer fölött jár.

Ajánljuk továbbá Szőke Béla Miklós, az MTA régészének kétrészes interjúját, melyet rendkívüli figyelem kísért a SZEMbeszédben.

A szakember kifejtette, hogy a környék kiváló mamutélőhely lehetett, mert Szurdokpüspöki és a szomszédos Jobbágyi közigazgatási területéről is kerültek már elő leletek. Ez utóbbi falu határában az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai késő bronzkori régészeti lelőhelyét tárták fel a szakemberek. Váczi Gábor, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének régésze szerint a 21-es számú főút nyomvonala éppen a temető központi része felett megy át, így csak a két oldalán lévő sírok feltárására nyílt lehetőség. Elképzelhető az is, hogy az 500-600 sírosra becsült temetőt több tanya vagy kisebb falvak lakói közösen használták.

Szeptember elején a hajdú-bihari Bojt határában tárták fel a Kárpát-medence első, geofizikai módszerrel (magnetométeres felmérés) azonosított kurgán alatti központi sírját. Az eltemetett egyén feltehetőleg hímnemű volt. Sírját a járófelszíntől alig 90 centiméterre találták meg, s a szerencsének köszönhetően teljesen sértetlenül vészelte át a mintegy 5000 évet. Dani János, a Déri Múzeum régészeti tárának vezetője elmondta a Déri Múzeum, a Bristoli Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézete, valamint a Krakkói Régészeti Intézet együttműködésével zajló kutatás eredményeként olyan fontos információkat tudhatunk meg, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk a kelet-európai sztyeppékről bevándorolt őskori nép szokásairól, életmódjáról, táplálkozásáról. Az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai szeptember második felében kora középkori leletekre bukkantak a Heves megyei Apc határában. A 21-es főút új nyomvonalánál a szakértők szerint Magyarország egyik legnagyobb szarmata települését és temetőjét tárták fel. A III–V. századból származó szarmata sírokból üveggyöngyök, fibulák, edények, orsókarikák, ékszerek is előkerültek.

Borhy László akadémikus, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója október végén számolt be Brigetio idei feltárásáról. A Duna mentén épült légiótábor területén épületmaradványokat, fűtőcsatornákat, az épületek padlóját alátámasztó oszlopokat tártak fel. A leletek közül kiemelkednek a táborban állomásozó légiók pecsétjeivel bélyegzett téglák és tetőcserepek, amelyekből több százat találtak. A legnagyobb idei szenzáció egy hatalmas, legalább 800 négyzetméteres fürdőkomplexum felfedezése. A rengeteg színes falfestménytöredék az akadémikus szerint előrevetíti, hogy a Brigetio területéről ismert magas művészi színvonalú, mitológiai jeleneteket ábrázoló freskókhoz hasonló alkotásokra számíthatnak a lelőhelyen.

Összefoglalónk végén meg kell említeni a külföldön ásó magyar régészek munkáját is. Bács Tamás vezetésével az ELTE egyiptológiai tanszékének munkatársai Hatsepszut királynő főhivatalnokának sírját tárták fel. Az augusztusban Esztergomban ásatásokat végző Major Balázs pedig decemberben már a kurd történelem fontos helyszínét, az észak-iraki Dvin várát és környékét térképezte fel az első terepmunkaszezonban a magyar-kurd régészeti expedíció keretein belül.

Rövid és nem teljes összefoglalónkból is kiderül, milyen hatalmas munkát végeztek idén is a magyar régészek, akiknek ezúton kívánunk további sikeres munkát!