A csodaautók és csodamotorok nem csupán a felnőttek életébe törtek be, de a gyerekekébe is. Tízesztendős fiam már több éve elbűvölten – azt is mondhatnám: sóváran – nézegeti a magukra valamit is adó játékboltok kirakataiban az „igazi” csodamasinákat utánzó, akkumulátorral működő gyerekjátékokat. Ezekkel a járgányokkal éppúgy – csak egy kicsit lassabban – lehet közlekedni, mint a felnőttek által használt automataváltósokkal, hiszen mindkettőn egyaránt található gáz- és fékpedál. Szó mi szó, engem is felizgattak volna gyerekkoromban ezek a csodás, villogó-csillogó, dudálgató játékok. Ám – korosztályom többi lurkójához hasonlóan – álmaim netovábbját egy összecsukható kempingbicikli jelentette, amelyet – hosszas spórolás és két hónapi málnaszedés után – végül tizennégy évesen kaptam meg szüleimtől.Rohamléptekkel fejlődik a világ, így nem is kárhoztatom a gyerekeknek szánt csodajárgányok megjelenését az üzletekben. Ha megérem, nemsokára talán már azon csodálkozhatom, hogy a gyerekek nem motorral vagy autóval döcögnek mellettem a járdán, hanem felettem húzzák el a csíkot játékrepülőikkel, vadászbombázóikkal. Mondom, mindezen talán nem is igen csodálkoznék – de az árak láttán eláll a lélegzetem. Több tízezer forint alatt egyetlen modell sincs, de láttam már százötvenezreset is. Ha jól belegondolok, ez alig olcsóbb, mint amit az én 120-as Skodám ér, amiért a legjobb esetben sem igen adnának többet kétszázezer forintnál. De az is lehet, hogy nincsen igazam, csak nekem is le kellene cserélnem az autómat, s akkor már nem tűnne irreálisan magas árnak egy százötvenezret érő gyerekjáték.Jobban belegondolva pedig biztos vagyok benne, hogy nincsen igazam, hiszen ma már én sem új Trabantról, esetleg Ladáról álmodozom, mint tették azt alig több mint tíz éve a szüleim, hanem valamelyik legújabb típusú csodabogárról. Ráadásul a legjobb tudomásom szerint már azt az oly népszerű, de kevésbé nagyszerű összecsukható kempingbiciklit sem gyártják. Egyre többet tűnődve a dolgon nyilvánvaló, hogy – ha tartani akarom a nemzedéki tempót – a fiamnak mi-előbb meg kell vennem a sóvárgott 32-es számú versenyautót. Ráadásul már nincs négy évem sem erre, mint annak idején a szüleimnek volt, hiszen akkorra tizennégy lesz, s már nem férne bele a karosszériába – ha egyáltalán volna még akkor is kedve vele ját-szani...
origo.hu
Folytatódik az ingyenes iskolai laptopprogram
