Kirándulás a nagy családdal

Nem hiszek a szememnek: a kisfiam megfogta Anna kezét. András négyéves, fél fejjel alacsonyabb a kislánynál, aki most nagycsoportos ovis. Mennek az ösvényen testvéreikkel, élvezik a kirándulást, a távolságon kívül leküzdik az útszéli feladatokat is, fára másznak, csimpaszkodnak, ahol csak lehet. Élvezem én is a megnövekedett családomat: négy gyerekem mellé kölcsönkaptam még hármat. Náluk is megszületett néhány hete a negyedik testvér, a szüleik lélegzethez juthatnak pár órára, amíg mi kirándulunk.Pillantások méricskélnek utunkon, a szembejövők leplezetlenül fürkészik a nagy családot, a hét gyerek orgonasípszerű megjelenését. A legnagyobb hat és fél éves, a legkisebb, Gergő, héthónapos, a babahordozóból kukucskál ki. „Mennyi gyerek!” – kiáltja egy nagyapakorú férfi, akaratlanul is megijesztve Marcit, aki nem érti a csodálkozó megjegyzést, s riadtan rám tekint. „Mit mond a bácsi?” – kérdi.Persze, hogy nem érti, mi az érdekes a nagy családban. Ő megszokta, neki természetes. Csakhogy a mai magyar társadalomban nem az. A Központi Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint Magyarország lakossága tovább csökken, októberben tízmilliónál kevesebben leszünk.Szerelmes volna András? A virágvölgyi játszótéren mindig Anna mellé húzódik. Tegnap még kitartott amellett, hogy a mama lesz a felesége. Valami történt... Életében először. Már a kisvonaton is „véletlenül” a kislány mellé ült, ám akkor még nem láttam szemében a ragyogást. Gyönyörű kék szemei vannak – azóta tudom, hogy milyen nagy bociszemek, amióta a gyerekeknek egyszerre volt kötőhártya-gyulladásuk, és mindegyiküknek csöpögtettem. A többieknél céloznom kellett, neki a küszöbről is betaláltam, ha nem pislogott.A magyar családok 59 százaléka egygyerekes vagy gyermektelen. Lélektani határhoz ér a nemzet fogyása, ha beteljesül a KSH jóslata. Nem lehet egyik napról a másikra fordítani a tragikus folyamaton. Annak ellenére sem, hogy minden eddiginél jelentősebb adójóváírás vár a nagycsaládosokra, ha az Országgyűlés elfogadja a formálódó törvénytervezetet. A politika szembesült a sötét jelennel és jövővel, azzal, mit jelent a nemzet fogyása.Ám az értékrend majd fél évszázados torzulása nem korrigálható csupán a családok megélhetését segítő rendelkezések hatályba léptetésével. Az emberek többségének szemléletén nem lehet egyik napról a másikra változtatni. Erdei kirándulásunk előtt a kisvonaton, miközben vizet töltök a gyerekeknek, két hölgy méricskél, majd hangosan azokat szidják, akik sorban állnak segélyért a polgármesteri hivatalokban. Útitársainkat meg sem érintette a nagycsalád öröme, Eszter kedves pillantása, Gergő ártatlan tisztasága, Mária félős ragaszkodása.Pulikutyával vetekedő módon Ádám visszatereli az ösvényre elkalandozó testvéreit. Én nem aggódom: végre valahol nem kell a leselkedő veszélyre figyelni, ezért a kirándulás kétszeresen is felszabadít. Enyhe lejtőn tartunk fölfelé, amikor három biciklis tűnik elő, ruhájuk, sisakjuk gladiátorszerű. Ráhajolnak a kormányra, és gyorsítanak (rövid időn belül másodszor nem hiszek a szememnek), a gyerekek csak az orrukig figyelnek, leginkább leesett tobozokért hajolgatnak. A három mountain bike-os szélvészként közelít. Szólni nincs időm, már levegőt sem kapok, amikor milliméternyire süvítenek el a gyerekek mellett, majd eltűnnek a fák között. Felejthetetlen rémület...András sem felejt. Lefekvés és az esti mese után megkérdezi: hányat kell aludni, hogy Anna újra eljöjjön kirándulni?