Ki fenyeget és kit? – valódi és álfélelmek

Mostanában – és már régóta – nálunk magukat komoly embereknek tartó közszereplők házalnak rettenetes (diktatúrától való) félelmeikkel és ijesztgetnek jámbor, tájékozatlan embereket nem létező veszélyekkel. Régi és teljesen erkölcstelen játéka ez a „haladó erőknek”, amelyek valódi célja az ellenfelek démonizálása, akik természetesen mindenre képesek, s ezért – ez a lényeg – velük szemben védekezésül minden megengedett.A valóságban persze a baloldal nagyhangú félői – akik jellemző módon, az állítólag ellenfeleik által elfoglalt médiumokban ijedeznek folyamatosan a nem létező sajtószabadság s egyéb rettenetek miatt – egyáltalán nem félnek. Ők a Nyugatnak játsszák el az üldözött, fenyegetett „demokraták” és „humanisták” költött szerepét azért, hogy hazai mondanivaló-hiányukat az egyetemes semmitmondás fényében tündököltessék.Velük szemben – éppen e szégyentelen és vicsorgó, provokatív stílust is látva – azonban létezik valódi és tömeges félelem, a kommunizmus áldozataiban és a történelmi „szemléltető oktatásban” részesült egyszerű magyarok tömegeiben, akik a magabiztos „félők” pimasz ágálásaival szemben nemhogy fellépni nem mernek, de esetleges győzelmüktől valóban rettegnek. Főleg idős és ritkábban középkorú emberekről van itt szó, akik tudják azt, hogy a volt kommunisták mindenre képesek. Ugyanaz a zsigeri félelem ez, mint a zsidóüldözések valódi áldozataié. Ugyanúgy kevés kell ahhoz, hogy beinduljon a saját egzisztenciáért és a családért érzett félelem.A kommunizmusban „modernizációt” látó baloldal persze úgy gondolja, hogy a „reakciósok” félelme „nem árt”, hiszen azoknak még a demokráciában sem szabadna teret kapni. Veszélyes embereket és nézeteket – a baloldali „tudományos” mércék szerint – a nép és Európa érdekében sem kell kímélni. E valós, tömeges félelem tehát megérdemelt, hiszen a haladásnak nincs szüksége rájuk.Ellenben a hazafiságtól félni úgy, hogy kirekesztő nacionalizmussá és sovinizmussá, sőt „fasizmussá” transzformáljuk, nagyon modern dolog. Attól félni tehát, hogy a nagy egyéni szabadságnak vannak természetes kötelességvonzatai és erkölcsi korlátai is, nos, ez nagyon jól eladható, üzletileg kiváló árut jelent Nyugaton. A keresztyén hittől félni, mert az a felebarátra való tekintetet hirdeti a felszabadult, vagyis korlátlan önmegvalósítással szemben, nos, az a feudális, kirekesztően zárt társadalom pokoli fenyegetését jelenti a ’68-as diáklázadásokból kinőtt haladó erőknek Nyugaton. Ugyanitt ezekkel megjelent a kiüresedett életek értelme: lehet rombolni, lehet gyűlölködni, folytatni a lejáratódott tudományos osztályharcot, etetni lehet a mindig romantikus ifjúság agresszióra hajló forradalmi részét, amelynek egyébként már, mivel mindent szabad, nincs rombolnivalója, ellensége.Ugyan miért félnivaló az, hogy valakik önként közösséget alkotnak, kötelességeket is vállalva? Nos azért, mert így értékeket mutatnak fel, és zavarják azokat az „erőseket”, akiknek nincs szükségük önmaguk zsigerein, érzelmein és ambícióin kívül más szabályozásra, kötöttségekre (kötelességekre), amelyek terhesek, idegesítően feleslegesek. Mivel számukra a „piacon” keresztül minden kikényszeríthető és megkapható, pokolba kívánnak bármiféle korlátozást. Így válik minden és mindenki veszélyessé, ami és aki rendet akar mindenkire egyenlően vonatkozó jogokkal és kötelességekkel.Persze a rend félelmetes valami olyan ember szemében, akinek érvényesülése a gátlástalansághoz van kötve, s akivel szemben az ön- és értéktudatos közösségek, politika csupán értelmetlen gátakat, terhes alkalmazkodást jelent. Az is félelmetesnek tűnhet, ha ügyes, tudományos alapossággal kidolgozott manipulatív technikák hatástalanokká válnak a saját erkölcseikben immunis emberekkel szemben. Az önmagával eltelt egyéniség ilyenkor esetleg szoronghat, hiszen magát idegennek érezve az egyébként olyannyira dicsőített másságot veszélynek tekinti.Sőt, azt egyetemesen – önmaga általánosításával mindenki idegenként való fenyegetését feltételezve – kártékonynak nyilvánítja. Pedig csak arról van szó, hogy mindenkinek joga van a saját hitbeli, etnikai, erkölcsi szellemi otthonához, ahol azokkal él együtt, akikkel hasonlóan vagy egyformán gondolkodik, érez. A szélsőindividualista egyedek azonban gyűlölik azokat, akik kivonják magukat a „modernség”, a tudományosság, a humanizmus stb. diktátumai alól. A manipulációtól védett tömegek ugyanis veszélyeztetik saját sikereiket, nagy pénzeiket – befolyásukat azok könynyen semmivé tehetik, s az általában egyébként sem túl tehetséges posztkommunista elitisták kirekesztődnek, tömegtelenné válhatnak. Hát bizony ez elég félelmetes!Ha van félelemre ok ma Magyarországon, hát ez az. Ez fenyegeti a kommunizmus végéig monopolhelyzetben kiszolgáló moderneket. Egy tőlük függetlenedő társadalom – hát ez elég egy rémálomnak. A politika azonban nem fenyegeti őket. Ott is csak maximum az történhet, hogy elvesztik fontosságukat, s átalakulhatnak mosóporterítő kft.-vé s a véres szenzációk turkálóivá. Az öntudatosodás, régi magyar kifejezéssel a „közértelmesség növekedése”, a valódi választásokat és a felelős elemzéseket kínáló tájékoztatás azonban csak azokat fenyegeti, akik egy élősdi politikai üzletben utaznak, s az emberek gyarlóságaiból élnek s éltek.Sajnos a magyar társadalom pillanatnyilag nem veszélyes és nem félelmetes a saját állítólagos félelmeikkel házalókra. A magyarság főleg idősebb nemzedékei hagyják magukat becsapni, balekké tenni. Sokan már a múltjukat sem tudják vagy szégyellik, s elfogadják egy önjelölt elit vezetését. E tömeg állapotának felszámolásától is félhetnének a „félők”, de ők persze tudják, itt nincs veszély – hiszen amerikai módra az esetleges lázadást is integrálni lehet. Ma már, a vallási piachoz hasonlóan, a lázadási keresletet is ki tudják elégíteni a divatdiktátorok és a zsigerek motiválására specializált „expertek”.Kit érdekelnek itt a kommunizmus megnyomorítottainak félelmei, vagy a halálba vezető végtelen „fejlődés” és maximális profit ellen károgók? Annyi mindig lesz e világból, amiből az erősek kiszakíthatják a magukét, s aztán rendeznek egy nagy karitatív koncertet. Ki fél itt a Teremtő természeti és erkölcsi rendjének felrúgásától? Majd a jó fejek kitalálják az új világot. A halálról a betegek és az öregek beszélnek. Félni csak a „szélsőjobboldaltól” kell, mert azok minden rosszat csinálnak és minden jót elvesznek az emberektől.Ezt régen a Szovjetunióban is tudták, s ma az USA-ban is tudják. Ez egy „összdemokrata” tudás, s azok – mint tudjuk – nem félnek. De mi félünk, mert versenyre kényszerített posztkommunista monopolisták vagyunk. Nekünk van mit veszíteni erkölcsre, hitre, nemzetre, egyensúlyokra stb. hivatkozó populisták miatt, akik mást akarnak, mint ami nekünk jó. Emberek, akarjátok azt, ami nekünk jó! Ha nem akarjátok, akkor mi félünk. S ha mi félünk, akkor nektek nagyon rossz híretek lesz. Kell ez nektek?