Magyar (és ember) maradt akkor is, amikor a sztálini lánctalpasok ezt az eszmét a sárba taposták. Magyar (és ember) volt, amikor a lánctalpak ellen a felkelő nép élére állt, amikor megszervezte Dél-Magyarország felkelését 56-ban. Magyar (és ember) maradt az internálótáborokban, a bujdosásban, az emigrációban.
Császártöltéstől Torontóig. Küzdelmes, gyötrelmes, teljes életet éltél, Pista bácsi. Megadatott Neked az elmúlt háromnegyed század minden búja-baja: átélted a nyilas üldöztetést, a kommunista terror, az internálótáborok poklát, emigrációs farizeus úrhatnám kiskirályainak méltatlan áskálódását. Soha nem voltál megalkuvó. Kicsinyes, hozzád méltatlan, honias farkasüvöltését soha nem hallgattad meg. Csak a célod érdekelt. Magyarország felszabadítása a kommunista uralom alól. És ezért mindent megtettél, ami emberileg lehetséges.
Konzervatív voltál. A szó nemes értelmében. Kapcsolataid révén számos politikust állítottál a magyar ügy mellé. Nem kis részed volt a vasfüggöny lebontásában (emlékszünk Pozsgay Imrével történt levélváltásaidra, a Kanadai Magyarok Szövetsége vezetőjeként kifejtett aktív lobbizásaidra). Mindent, mindenkit megmozgattál, hogy hazád, a mi hazánk szabad legyen. Nem kis részed volt benne köszönet érte. Életműved méltatásához egy újságoldal kevés lenne. Reméljük, hogy a történelemírók felismerik hazádért végzett áldozatos munkásságodat, és könyvünk dicső oldalain örökítik meg neved.
Köszönünk mindent. Köszönjük a Magyarok Világszövetsége Kanadai Országos Tanácsának, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács megszervezésében kifejtett önzetlen segítségedet. Köszönünk mindent, amit egész életed során értünk, a magyarságért tettél.
Hajtsunk most fejet egy olyan ember előtt, aki életében kevés elismerést kapott azért, amit míg az óra mutatója meg nem állt hazájáért, a magyarságért tett.
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben