Mifelénk is érdemes volna megszívlelni az ilyen praktikus jó tanácsot, még ha nem is vagyunk olyan híresek az üvegházainkról, mint a jó öreg britek. Bölcs közmondá-sokért persze nekünk sem kell a szomszédba menni, a fejen lévő vaj megolvadásának esete a napra kiállva, kissé póriasabban, de ugyanezt jelenti. Maradjunk most a kődobálásos hasonlatnál, mert az alábbiakban arról a tanulságról lesz szó, hogy a buta szocialisták addig piszkálgatták az Orbán Győző-féle magáncég kőszállítását a dunaújvárosi állami acélművekbe, amíg végül óriási csörömpöléssel robbant az igazi, az egész Dunaferrt érintő, az ő kormányzásukra visszamutató milliárdos botrány. Kovácsék és SZDSZ-es társutasaik addig okvetetlenkedtek egy jogilag és üzletileg tulajdonképpen rendben lévő, sőt, az előző partnerénél az állam felől nézve jóval kedvezőbb áron folytatódó anyagszállítási ügyben, amíg hétfői számunkban éppen ezen a helyen dokumentálva , kiderült, hogy az Acél XXI. Kft. kormány közeli emberei százmilliós sikerdíjakkal jutalmazták saját magukat az előző parlamenti ciklus alatt.
Hasonlóan járt az 1998 nyara óta magát folyamatos konstruktív hajigálással elfoglaló baloldali ellenzék egy sor más esettel is, a legfrissebb példától visszafelé haladva: Kovács pártelnök tegnap éles szavakkal hányta a mostani kormány szemére, hogy csak ötven kilométer gát épül, amikor annyi kellene, hogy ne legyen újabb katasztrófa; nos Kovácsnak talán Cavintont kéne szednie, hogy ne felejtse el, hány méter gátat emeltek ők a veszélyeztetett helyeken négyévi országépítésük idején (egyet sem). Kimegy a tetthelyre a szocialista képviselő (civilben villamosmérnök), beül a tévéstúdióba a volt szabad demokrata közlekedési miniszter, és kabaréjelenetbe illően kritizálják a végre épülni kezdett autópályák kivitelezését, előre látva a problémákat, holott az ő hivatali idejükben alig épült új út, máris jelentkeznek műszaki hibák, és példátlanul botrányos koncessziós szerződést kötöttek külföldi vállalkozóval. Bírálat tárgyává tették a Postabank konszolidációját, mélyen hallgatva arról az apróságról, hogy az ő idejükben tűnt el Princzék kezén másfél száz milliárd forint. Keményen bírálják az egészségügyet, a kórházak helyzetét, holott egy Szabó nevű MSZP-ember szakminisztersége alatt hajtották végre a Bokros-terv ágyszámleépítését, egy fillért sem nyerve az ötleten, tönkretéve viszont jól működő regionális kórházakat. De legyen szó bármilyen témában megfogalmazott ellenzéki kritikáról, azonmód feltehető a kérdés: Nicsak, ki beszél?
Ez így nem jó. Folyton azzal kontrázni a kritikákat, hogy bezzeg... Kölcsönösen tekintélyromboló, lejáratja az ország politikai elitjét, aláássa a közbizalmat. Szó nélkül hagyni persze nem lehet az alaptalan vádaskodásokat, az alantas rágalmakat. Marad a remény a régi közmondás tapasztalati bölcsességében: a bősz kődobálók előbb-utóbb ripityává törik a saját házukat.
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
