Leszögezem: nem voltam és ma sem vagyok pacifista. Sőt, az elmúlt gulyáságyús diktatúrában Rolling Stonessal és ’56-os forradalmi eszmékkel átitatva még a fegyveres ellenállás gondolata is felvetődött bennem. (Ezeket az ártó kis tüzecskéket gyorsan eltaposta intellektusom és józan eszem.)
Egy héttel az Amerikát ért rettenetes támadás után egyre látnivalóbb az izzó, örvénylő indulat, és az emberekre – akár a manhattani por – ráterülő irracionális háborús pszichózis. Az utca népe büszkén és magabiztosan revansra vágyik, néhol már verik a mozlim gyerekeket. E nagy nemzeti fellángolásban sajnos egyre több közéleti szereplő is felelőtlenül gerjeszti a jogos indulatokat. A háborús ok, mi több, a társadalmi felhatalmazás már megvan a globális leckéztetés beindításához. Amerikának azonban – miután az elmúlt évszázadban több fegyveres konfliktusban vezető szerepet játszott – tudnia kell, hogy nincs igazságos háború.
Ezt látszik felismerni a lelki romok alól kikecmergő, vezető amerikai értelmiségiek hangos csoportja – közöttük a hazai balliberális elit szent tehenének tartott Susan Sontag írónő felhívása –, amely önmérsékletre, a borzalmas tragédia okainak vizsgálatára és az Egyesült Államok egyetemes felelősségére irányul. Egyre többen merik felismerni, hogy a liánként mindent behálózó liberális globalizmus szemérmesen álszent, bevallottan önimádó, amely nem képes szembesülni saját pénzügyi, politikai és ideológiai csődjével. Az új barbár hordák már itt vannak a kapukon belül, ennek ellenére az úgynevezett kulturált világ nem képes szembenézni velük, mindössze megoldatlan katonai kérdésként kezeli a történteket. Pedig már beindult egyes államok és népek exodusa és egy, a szegénység által gerjesztett újkori népvándorlás. Mit fogunk tenni a határainkon megjelenő lerobbant gazdasági menekültek tömegeivel? Legéppuskázzuk őket? Erre évtizedek óta nincs kiérlelt válasz.
Eközben az éhező, testileg-lelkileg megnyomorított és elkeseredett tömeg hatására fanatikusok „kopogtatnak be” elrabolt, égő repülőgépekkel az elfuserált világgazdaság golyóálló ablakain. Csodálkozunk a módszeren? Az egykori Rómát is a hatalmon lévőktől elvett fegyverekkel és fondorlatos stratégiákkal alázták meg. Ma az internet, a repülő szörnyetegek korában sincs ez másként. Ha mindezt történelmi tapasztalatunk birtokában nem látjuk, magunkra vessünk.
A liberális világ beintett a fegyelmező Istennek, egyszerű pénzügyi tétellé degradálta az emberi életet. Vannak, akiknek gazdaságosan, jólétben üzemelhet személyes sorsa, míg mások – mivel nem hajtanak pénzügyi hasznot – szükségtelenek. Sokan vagyunk! A ma létező modern humanizmust biznisznek hívják. Ez az adok-veszek világa, ahol mindent szabad, mindenki csak az emberi jogokról csacsog, de embertársaink iránti kötelezettségeinkről senki sem. Ez már a végjátszma.
Gengsztervilág, ahol árad az uniformizált, amerikanizált bóvli, nemcsak a televízióból, de lelkünkből is. Mégis meglepődünk, ha özönlenek felénk az eddig csak hírekből ismert, harmadik világbéli nyomorult bérrabszolgák. Milyen könnyű a média által lefesteni és gnóm, undorító testbe gyúrni a láthatatlan gonoszt, mindannyiunk céltábláját. Ha megvan ez az átkozott tizenötmillió dollárt érő Bin Laden, majd megint nem zavarja senki csillogó üvegházaink légkondicionált shoppingolását. Egy darabig ismét megnyugszik háborgó lelkiismeretünk. Biztonságban vagyunk, akár egy ólomfalú banki széfben. De amíg a tragédiát kiváltó okok nem változnak, a Bin Ladenek napról napra szaporodnak, testükön apró gyutacsokkal.
Nekünk magyaroknak is van már saját, belső használatra szánt ocsmány céltáblánk. A fasisztának kikiáltott polgári kormány és annak szörnyen delejes miniszterelnöke után a „tényfeltáró” balliberális sajtó ujjal mutogat a harmadik legnagyobb alkotmányos parlamenti párt első emberére és több százezres tagságára. A baj legyen minél nagyobb. Ahogyan pacifista, úgy csurkista sem vagyok, de látnivaló, hogy itt is kell egy állandósított hisztériakeltő fantom, egy besározható célszemély, aki végre baloldali összefogást kulminálhat, akivel szemben drasztikusan felléphet az úgynevezett civilizált médiavilág. Az ok, amiért Csurka István és pártjának népszerűsége ilyen dinamikusan növekszik, senkit sem érdekel. Pedig ez a csendes, mégis fergetegesen erős „nacionalista féreg” a militáns, mindenkit legázoló liberális kommandók testéből bújt elő. Ha nincsenek nemzeti, polgári érzületünket a magasból lecsináló, vándorló szabad madarak, akkor nincs pántlikás vadász sem. Most már lehet globálisan sápítozni, óbégatni, terrort és fasizmust kiabálni, a szellem kiszabadult. A liberális strucc bedugta fejét a sivatag homokjába. Nem lát, nem hall. De valaki közeledik, és egyre hangosabban
kopog.
A szerző az Inconnu Művészcsoport tagja, egykori ellenzéki
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
