A termőterület nemzeti kincs – nem alku tárgya

A termőföldvédelem tekintetében nem tehetünk különbséget külföldi és magyar polgárok között. Ezért meg kell akadályozni, hogy az spekuláció tárgya legyen, és elő kell segíteni, hogy a gazdálkodó ember a földből meg tudjon élni. A magyar Országgyűlés őszi ülésszaka legnagyobb érdeklődéssel várt törvénykezési csomagja kétségtelenül a földtörvény és az ahhoz kötődő jogszabályok, a Nemzeti Földalap, az általános birtokrendezés, a földrendező, a földkiadó bizottságok működéséről szóló jogszabály és a családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvények megalkotása lesz.
Mi motiválja a kérdés hangsúlyosságát?
Mindenekelőtt az, hogy sok embert érint. A KSH Magyar Régiók Mezőgazdasága 2000 kiadványa szerint a magyar lakosság 27 százaléka mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági egységhez (gazdasághoz) tartozik, és több mint kétmillió fő végez mezőgazdasági tevékenységet. Nemcsak az összlakosság számán belüli magas arány, hanem a rendszerváltozás után kialakult birtokszerkezet is indokolja a figyelmet. Addig, amíg az iparhoz, kereskedelemhez kötődő privatizációból a magyar lakosság döntő hányada kimaradt, mondjuk ki bátran: abban részt venni esélye sem volt, addig a földmagánosítás területén jelentős számban jutottak földhöz a kárpótoltak. Az így kialakult birtokszerkezet tökéletesen alkalmatlan az európai uniós versenyhelyzetre, de még ennél is nagyobb gond, hogy minimális szinten sem biztosítja a gazdálkodók megélhetését.
A polgári kormány elkészítette a törvénykezési csomagot, és a sajtóhíresztelések szerint szeptember elején azt első olvasatban megtárgyalta. A kiszivárgott információk csak kevés támpontot adnak a szabályozás irányaira vonatkozóan.
A nyár az FKGP parlamenti frakciója szakmai stábjának is alkalmat kínált arra, hogy a legalapvetőbb kérdésekben megfogalmazza koncepcionális elképzeléseit. Természetesen nem vállalhatta fel, hogy normaszövegszerűen fogalmazza meg gondolatait, mert az az ágazati tárcák feladata. Az együttgondolkodás és a dialógus felvétele a célja az elkövetkezendő soroknak. A szabályozandó tárgyak közül kétségtelenül a termőföldről szóló 1994. LV. törvény módosítása kell, hogy a hangsúlyt kapja. A módosítás során érvényt kell szerezni annak az alapvető tételnek, hogy a föld nemzeti kincs, az nem pótolható, nem gyarapítható. Védelme alapvető nemzeti érdekünk. A védelem tekintetében nem tehetünk különbséget magyar és külföldi polgárok között, ezért meg kell akadályozni, hogy a föld spekuláció tárgya legyen, és elő kell segítenünk, hogy a földből a gazdálkodó meg tudjon élni.
Reménybeli uniós tagságunkig célszerű fenntartani a jelenleg hatályos törvény rendelkezéseit, amelyek:
– mennyiségi korlátozásokkal a magánszemélyeknek;
– korlátozás nélkül a magyar államnak, az önkormányzatoknak, az erdő- és legelőbirtokossági társulásoknak és a közalapítványoknak;
– nevesített jogcímeken az egyházaknak teszik lehetővé a termőföldtulajdon szerzését.
A kialakuló családi gazdaságok a mai viszonyok mellett a földpiacon nem képesek állni az árversenyt a jogi személyekkel. Így az utóbbiak termőföldtulajdon-szerzési tilalmát célszerű fenntartani vagy a szerzés lehetőségét a Nemzeti Földalapon keresztül szigorú, előre rögzített birtokpolitikai elvek mentén biztosítani. Meg kell határozni a földtörvényben a természetes személyek termőföldtulajdonhoz jutásának feltételeit. A meghatározásnál alapvető szempontnak kell lennie, hogy nemzeti kincsünkről rendelkezünk és a rendező elveknek eurokonformoknak kell lenniük. Ezért célszerű rögzíteni, hogy termőföldtulajdonhoz azon természetes személyek juthatnak, akik önfoglalkoztató gazdaként, Magyarország területén legálisan tartózkodnak, legalább három éve folyamatosan helyben laknak, és élethivatásszerűen földműveléssel foglalkoztak a fenti időszakban. Természetesen meg kell határozni a felsorolt fogalmak tartalmi elemeit is.
Önfoglalkoztató gazdának minősül az a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó természetes személy, aki a saját, illetőleg más személy tulajdonában álló termőföldet jogszerűen használja (haszonélvezet használati joga, haszonbérlet, felesbérlet részes művelés, illetve a Ptk. 685. § b. pontja szerinti hozzátartozói földhasználat). A Magyarországon való legális és három éven át folyamatos helyben tartózkodás alatt a mezőgazdasági tevékenység szerinti településen történő helyben lakást kell érteni. Ennek során a gazdáknak élethivatásszerűen a településen vagy annak a törvény által meghatározott közvetlen közelében kell laknia. Törvényben és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendeletekben rögzíteni kell, hogy a legális és folyamatos helyben tartózkodás szempontjából egyelőre meg kell különböztetni a
– Magyaroszágon élő magyar állampolgárok;
– a határon túli magyar nemzetiségű polgárok;
– az önkényuralom elől külföldre menekült magyarok és azok leszármazottai;
– az Európai Unió polgárai;
– az egyéb külföldi államok polgárai kategóriákat.
A termőföldtulajdon megszerzése szempontjából az első három azonos elbírálás alá kell hogy essen. A negyedik – az Európai Unió polgáraira vonatkozó rendelkezés – igazodna az ideiglenesen lezárt 22. fejezetben írtakhoz, még az egyéb külföldi polgárok tekintetében a nemzetközi jogban szokásos viszonosság elve kell, hogy érvényesüljön.
A termőföld tulajdonának megszerzéséhez a hároméves folyamatos helyben lakás tényét a települési önkormányzat képviselő-testülete kell, hogy igazolja. Az ügymenet gyorsítása érdekében természetesen az államigazgatási jogkörök gyakorlója, a települési jegyző is megkaphatja ezt a hatáskört. Mindenesetre a testületnek ilyen fontos igazolás kiadása szempontjából jelentősebb a súlya.
A termőföldtulajdon-szerzés szempontjából a harmadik fontos kritérium az élethivatásszerűen földműveléssel való foglalkozás. Élethivatásszerűen földműveléssel – álláspontunk szerint – az a természetes személy foglalkozik, aki főfoglalkozásban önfoglalkoztató gazdaként mező-, illetve erdőgazdasági tevékenységet folytat és árbevételének több mint ötven százaléka ezen tevékenységekből származik. Azok a személyek, akik az előbb ismertetett hármas feltétel bármelyikének nem felelnek meg, a termőföld tulajdonát – a feltételek teljesedéséig – nem szerezhetik meg, csupán haszonbérlet szerzésére jogosultak.
Az Országgyűlés törvénykezési földcsomagjában önálló törvényként kell megjelennie a Nemzeti Földalapról szóló törvénynek. A Nemzeti Földalapot a magyar termőföld mint nemzeti kincs védelmére az FVM önálló státusú szervezeteként kell létrehozni. A termőfölddel kapcsolatos rendelkezések hatályosulásának alapvető záloga a Nemzeti Földalap elővásárlási jogának biztosítása. Természetesen a törvény – több más fontos feladat mellett – az elővásárlási jogcímek hosszú sorát rögzítheti, de alapvető fontosságú, hogy három területen mindenképpen érvényesüljön ez a jogosítvány. Ezek köre a következő:
1. A tizenhét aranykorona feletti kataszteri tiszta jövedelmű földek elidegenítése esetére. Ezzel kell a törvénynek a Nemzeti Földalapon keresztül segítenie az agrárstruktúra fejlesztését, így különösen a versenyképes családi gazdaságok létrejöttét és gazdaságos működését.
2. A termőföld haszonbérlője, felesbérlője, részesművelője, ha megfelel az önfoglalkoztatás, a hároméves helyben lakás és az élethivatásszerű földművelés hármas kritériumának.
3. Természetvédelmi területen az illetékes természetvédelmi hivatal kell, hogy az elővásárlás jogával éljen. Elővásárlási joggal érintett földet csak a Nemzeti Földalap útján ennek helyi szerve engedélyével lehet megvásárolni. Fontos garanciális feltétel, hogy a Nemzeti Földalap működéséhez szükséges pénzügyi forrásokból az éves költségvetési törvénynek önálló fejezetben kell gondoskodnia.
A törvénytervezetek megjelölése nélkül az alábbi rendelkezések megalkotása elkerülhetetlen a földtörvénycsomagban. Birtokmaximum, birtokminimum kérdése. Az Európai Unión belüli versenyképes magyar családi gazdaságok kialakulásáig a jelenlegi birtokmaximum fenntartása rendkívül széttagolt. Mindez megkerülhetetlenné teszi a birtokkoncentráció felgyorsítását. Ennek érdekében a jogi és közgazdasági szabályozásnak támogatnia kell a versenyképesség szempontjából irányadó 30 hektáros vagy annál nagyobb gazdaságok mielőbbi létrejöttét. Ez a cél többek között az alábbiakkal érhető el:
– módosítani kell a Ptk.-nak az öröklésre vonatkozó szabályait, hogy biztosítsa a termőföld egy tagban való öröklését (erre az Európai Unió tagországaiban több példa is található, így többek között Franciaországban és Olaszországban is). A termőföld jogi sorsában osztoznia kell a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó vagyontárgyaknak is;
– a termőföld megszerzésére jogosult örökös hiányában az öröklés tárgyát képező termőföld- hagyaték sorsáról a Nemzeti Földalap közreműködésével kell gondoskodni. Természetesen ezek a szabályok csak a tizenhét aranykorona feletti kataszteri tiszta jövedelmű, vagy a Nemzeti Földalapnál elővásárlással érintett földekre érvényesülhetnek.
A versenyképes családi gazdálkodás egyik fontos alapfeltétele a korszerű szakmai ismeretek megléte és alkalmazása. Ennek érvényre juttatása végett a tulajdonszerzésre vonatkozó hármas követelmény (önfoglalkoztatás, hároméves helyben lakás, élethivatásszerű földművelés) mellett törvényben kell meghatározni a birtoknagysághoz kötődő szakmai végzettségi minimumokat. Közel sem a véglegesség igényével célszerű meggondolni, hogy a 30–100 hektáros földterület esetén a középfokú szakirányú mező-, erdőgazdasági végzettség, száz hektár felett felsőfokú végzettség szükséges a termőföldtulajdon megszerzéséhez. Természetesen a szakképesítésre vonatkozó szabályokat csakis és kizárólag a törvény hatályba lépését követő tulajdonszerzésekre lehet alkalmazni. Különösen indokolt esetben a fenti rendelkezés alól a törvény felmentést adhat. A végzettség megszerzéséig a tulajdon helyett haszonbérlet szerzésére lesz jogosult a vevő. Ez egy döntő eszköz a mindenkori kormány kezében a spekulációs célú földvásárlások megakadályozására.
Az egyéb szabályozásra váró kérdések közül még három területre kívánom a figyelmet fokozottan felhívni. A jelenleg hatályos jogszabályok lehetővé teszik a jogi személyek részére, hogy termőföldön korlátlanul haszonélvezeti jogot alapítsanak. Ezzel a termőföldszerzési korlátozások kijátszhatók. A külföldi állampolgárok által alapított vagy külföldi honos jogi személyiségű szerveztek korlátlanul létesíthetnek haszonélvezeti jogot termőföldre. Ezt feltétlenül indokolt megszüntetni. A jelenleg hatályos szabályok szerint a jogi személyek még a meglévő termőföldterületüket sem cserélhetik el, ez a szigorú korlátozás nagymértékben akdályozza a birtok-összevonási célú cseréket, a birtokrendezést. Ez a rendelkezés ma már egy indokolatlan fék. Feltétlenül át kell gondolni, hogy bizonyos körben az önkormányzatok felmentést kapjanak a földvédelmi járulék megfizetése alól. Különösen fontos ez abban az esetben, ha lakás céljára szolgáló telekalakítást végeznek. Természetesen nem szabad ezt beszűkíteni az önkormányzatok által finanszírozott lakásépítés lehetőségére, mert egy aprófalvas településnek esélye sincs az ehhez szükséges források előteremtésére.
A felvett szabályozásra érdemes területek jelzik, hogy a tervezett földtörvénycsomaggal kapcsolatosan jelentős a szakma, a tudomány és a politika elvárása. Az itt megfogalmazódott gondolatok továbbgondolása, érlelése, a bölcs kompromisszumok megtalálása vezethet a várt hatású törvénymódosításhoz.

A szerző országgyűlési képviselő (FKGP)