Politikai párbeszéd Medgyessy módra

Még két hete sincs, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter meghirdette a párbeszéd szükségességét a Munkáspárttal és a Kisgazdapárttal. Talán nem e sorok írója az egyetlen, akinek azóta is furdalja az oldalát, hogy vajon milyen témákról folytatna párbeszédet a derék exbankár a két, szárnyaló népszerűségűnek éppenséggel nem nevezhető párt reprezentánsaival. Nos, eresszük el a fantáziánkat, és képzeljük el, hogy is zajlana egy ilyen beszélgetés. A fiktív jelenet helyszíne egy kávéház. Szereplők: Medgyessy Péter, Thürmer Gyula és Torgyán József. Téma: aktuális belpolitikai kérdések. A szövegek nem a képzelet szüleményei, a források internetes honlapok. (A szerkesztés módja önkényes, a szerző előre is bocsánatot kér merényletéért.)
MEDGYESSY (középen ül): A most nagyokat ígérő, „a mezőgazdaságot hitbizományként a kisgazdáknak átengedő” uralkodó kormánypárt csak pár hónapja fedezte fel, hogy Magyarországon mezőgazdaság is létezik. Gondol is most már, homlokát ráncolva, falunként egy vagy két gazdára! Mi nem tudunk ilyen nagyvonalúak lenni. Mi nem tudjuk és nem is akarjuk elfeledni a többieket, a többséget. Mi az egy melletti „maradék” 99-cel is törődni akarunk!
THÜRMER (bólogat): Egyetértek! Hozzátenném, az emberek kezdik megérteni, hogy a Munkáspártra igenis szükség van a parlamentben. Bármelyik mai belpolitikai eseményt is vegyük, látható, hogy a parlamenti pártok saját levükben főnek. Egymásnak és egymás ellen kreálnak botrányokat. A Szabadi államtitkár körüli teátrális hercehurca, a gyereket váró vezérigazgató aszszony bilincsbe verése nem azt szolgálja, hogy megtudjuk, vajon hova lettek a mezőgazdaságnak szánt milliárdok, s egyáltalán, miért lehetett válságba juttatni a mezőgazdaságot. A Fidesz leszámol kisgazda ellenfeleivel, egyedül akarja a jobboldalt vezetni, s ő akarja a magyar földet a saját klienseinek továbbadni.
TORGYÁN: Azért ne féltsenek minket! Mi mindenekelőtt egy nagy család vagyunk, és csak utána lehet minket pártként definiálni, és egy családot szétverni addig semmiképpen sem lehet, amíg a család a családfőt ebbéli minőségében megtartja. Így ezután lehetett szervezni ellenünk pancser puccsot, fel lehetett állítani az én lejáratásomra vagy akár a megsemmisítésemre is a „Cattani Kommandót”, a „nyakas parasztokat” nem lehetett megtörni, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot nem lehetett sem lefejezni, sem bekebelezni...
MEDGYESSY: Megjegyzem, hogy az FKGP hagyományait tekintve a történelem bizonyítékai alapján inkább baloldali, mint jobboldali párt.
TORGYÁN: Én nem így definiálnám. Amikor még miniszteri kinevezésem előtt a Somogy megyei Kardoskúton jártam, a tiszteletemre gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyok és lányok énekeltek, ahogy mondani szokták: műsort adtak. Énekelték a magyar himnuszt, a székely himnuszt és a Boldogasszony anyánkat, és a városokban már rég elfelejtett egyéb dalainkat. Csodálatos volt! Majd megkérdeztem tőlük, van-e munkájuk? Senkinek sem volt! De énekelték szent imáinkat! MEDGYESSY: (mosolyogva): Apropó, székelyek! Én valószínűleg jobban értem, hogy gondolkodnak a románok, mint mások. Ugyanakkor természetesen értem, hogy az én saját véreim, a magyarok vagy a székelyek hogyan gondolkodnak Erdélyben. Ez, ha 2002-től majd miniszterelnök leszek, remélem, segít majd abban, hogy egyfajta kapcsolatot vagy hidat teremthessek ebben a kérdésben – szót értve a románokkal és képviselve ugyanakkor a magyarság érdekeit is.
TORGYÁN: Ne haragudj, de eltértél a tárgytól! Folytatnám: 2001. augusztus 20. napjának ópusztaszeri eseményei világosan felismerhetővé teszik a magyar valóságot. A hagyományos magyar eseményen, igen szerény körülmények között ünnepelt a magyar nép, ingyengulyással és lufival. Két nagy párt reprezentálta az Országgyűlést, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és az MSZP. Ópusztaszeren is kiderült, hogy ennek a két pártnak van a legnagyobb vidéki bázisa. Közben a fideszesek a tűzijátékra, tehát a római cirkuszt pótlandó eseményre készülődtek. A Happy End haszna már zsebben volt. Állami megrendelést más nem is kaphat a fideszes erkölcs szerint, mint fideszes. Mi kisgazdák pedig számolhattuk, hány tönkrement életet lehetne megmenteni, hány kilométer hosszúságú, biztonságot nyújtó tiszai gátat lehetne építeni az este elpufogtatandó százmilliókból vagy milliárdokból.
MEDGYESSY (bólogat): Jól beszélsz, Józsi! Személyes ügyem és számomra a racionalitáson túlmutató érzelmi kérdés a magyar vidék, a falu problémája. Itt van a legtöbb baj, a községekben okozza a legtöbb megoldhatatlan gondot a munkanélküliség, a megszégyenítően alacsony mezőgazdasági jövedelem. Itt volt a legtöbb ígéret és itt a legszomorúbb a valóság. Ezért minden erőt öszszefogtunk, hogy a vidék Magyarországának, a magyar agráriumnak a hanyatlását megállítsuk, modernizációt és biztos felvevőpiacot találjunk. A nemzet legjobbjai állnak mögöttünk! (Hátranéz, a falon egy Horn-kormányt ábrázoló tablókép.)
THÜRMER (felsóhajt) : Bezzeg a Kádár-rendszerben! Akkor jó volt magyarnak lenni a világban. Becsültek bennünket. Kádár alatt jutott soha nem látott magaslatra a magyar ipar. Az Ikarus Európa legnagyobb gyárai közé emelkedett, komoly konkurenciát jelentve a Mercedesnek, a Volvónak. A magyar mezőgazdaság a világ leghatékonyabb gazdaságai között volt. Soha annyi szarvasmarha, sertés nem volt az országban, mint akkor. Disznók persze ma is vannak, csak ezeket nem lehet megenni. Szóval szobrot Kádárnak!
MEDGYESSY: Kádár János személyisége annyira ellentmondásos, és olyan kevés idő telt el a halála óta, hogy tárgyilagosan meg lehessen ítélni a szerepét, hogy nem támogatnék ilyen szoborállítási ötletet, mert ez a társadalmat megosztaná.
TORGYÁN (indulatosan): A Független Kisgazdapártnak karakteres véleménye van a Kádár-rendszerről! Itt van például Aczél György, aki gyűlölt minket. Ő a grúz postarabló Dzsugasviliből Sztálinná lett bolsevik diktátorral értett egyet, aki szerint a magyarság ügyének végleges megoldása csak vagonkérdés. Ha ugyanis elég vagon állt volna a bolsevista pribékek rendelkezésére, az egész magyarságot a Gulág-szigetekre száműzték volna, és így Aczél Györgynek már nem kellett volna fáradoznia a magyar nemzettudat megsemmisítésén, ugyanis Dzsugasvili postarabló már megsemmisítette volna az egész magyarságot.
THÜRMER (felháborodva): Ma tücsköt-bogarat összehordanak a Kádár-korszakról! Kit lehet ma becsülni a parlamenti urak közül? Kire lehet felnézni? Senkire! Egyetlen magyar politikus sem élvez olyan tiszteletet, olyan megbecsülést, mint amit Kádár János kapott.
MEDGYESSY (békítő gesztust téve): Az biztos, hogy a becsületes magyar embereknek össze kell fogniuk, hogy helyreállítsuk a politika és a politikusok tisztességébe vetett hitet.
TORGYÁN (hevesen gesztikulálva): Dzsugasvili gyökeresen újat hozott a diktatúrák történetében. Ő már megkívánta és elvárta, hogy szeressék is a leigázottak, és ismerjék el, hogy a leigázottak érdekében követi el az általuk átnevelésnek nevezett gaztetteit. De a grúz postarabló még elsőáldozós ministránsgyereknek sem állhatna be a nézetek globalizálásán munkálkodókhoz. Ők ugyanis a más véleményen lévőket nemcsak nyíltan üldözik, hanem a saját véleményüktől eltérő gondolatot sem engedik meg, hanem azt bűncselekménynek minősítik. Szerintük tehát, aki másként gondolkodik, bűncselekményt követ el, ha annak hangot is ad. Az embert, a hasznot hozó munkagép szintjére süllyeszteni igyekvő globalizátorok mások véleményét már csírájában elfojtani akarják. Szeretnék, ha a világban olyan általános vélekedés alakulna ki, amely más gondolat keletkezésének már a lehetőségét is kizárná.
MEDGYESSY: De barátaim! Az országnak szüksége van erre a politikára, és mi ezt képviseljük. Ilyen szellemiség nélkül az Európa-ház csak megvalósulatlan álom marad számunkra. Pedig ennek a háznak a magyar nemzet ezer év óta lakója. Ide köt minket kultúránk, történelmünk, teljesítményünk, tisztességünk és tudásunk.
THÜRMER: Az MSZOSZ elnöke eljött a múltkor a Munkáspárthoz. Ettől a hírtől rendesen beijedtek ott szemben, a Fidesz-székházban. Most még jobban félnek a nyugati gazdáiktól, a multiktól. A nyugatiaknak letették a nagy esküt, hogy itt nem lesz általános sztrájk, itt nem lesz tüntetés, itt nem lesz munkáslázadás, itt nem lesz osztályharc. De lesz minden, ami jó a multinak. Lesz szolgabér, lesz cselédtörvény, lesz privatizáció a kórházakban, lesz liberalizálás a villamosáram-piacon, minden lesz. Most Orbán Viktor mehet Washingtonba, Brüsszelbe, és magyarázkodhat a főnökeinek. Pedig bevallom nektek: Sándor Lászlóval nem csináltunk semmi különöset. Nem állítottunk öszsze feketelistát a rossz miniszterekről, pedig megérdemelték volna. Nem kötöttünk anti-Orbán-paktumot, pedig már ideje lenne. Nem terveztünk rendszerváltást, nem csináltunk forradalmat sem, mégis megijedtek. Tettük azt, amit a Munkáspártnak és a szakszervezetnek tennie kell. Kimondtuk: ez így nem mehet tovább. Nem engedjük, hogy a munkást a végtelenségig kizsákmányolják, hogy a szakszervezetet szembeállítsák a Munkáspárttal. Támogatjuk a szakszervezeteket, és szakszervezeti barátaink is számíthatnak ránk!
MEDGYESSY (teátrálisan széttárva karjait): Mondjuk ki őszintén: az elmúlt években a magyar politikai élet és a társadalom erkölcsi válságba került. Ezért nemzeti összefogásra van szükség!
TORGYÁN (zárszóként): Hogy hol volt az Éden, nem tudjuk. Többek szerint még azt sem, hogy volt-e egyáltalán? De akik hisznek, azok tudják, hogy lennie kellett, hiszen ha nem lett volna, akkor hogyan kísérthette volna meg a kígyó Évát, Éva pedig Ádámot. Ha nem lett volna Paradicsom, hogyan lehetett volna onnan az első emberpárt kiűzni? Egy nem létező helyről nem lehet senkit sem kiűzni. Paradicsom tehát volt! A helyszínt illetően egyes kutatók feltételezik, hogy az Éden a Perzsa-öbölben lesüllyedt térség volt. Az én meggyőződésem szerint viszont a Paradicsom nem volt, hanem lehetett volna, ha a nemzetárulók nem süllyesztették volna a tengerfenéknél is mélyebbre lehetséges Édenünket, Magyarországot.
PINCÉR (megérkezik): Uraim, a számla! Kinek adhatom?