Politikai és közéleti abszurditások (3. rész)

Elég volt a gyűlölethullámból. A civil kurázsi ismét „bontogatja szárnyait”… A civilnek éreznie kell: nincs egyedül. Végre megalakult az Otthont Magyarországból! Összefogás Mozgalom. Már az elnevezése is érzékelteti a baloldal szellemi fölényét. A Hazafias Népfrontra emlékeztető úgynevezett demokratikus charta egykori utóda „a gyűlölködéssel, a megfélemlítéssel szemben az igazi demokráciáért, a társadalmi békéért” kíván fellépni. Ahogy az SZDSZ házi lapjának számító Magyar Hírlap írta híveinek: Nem vagy egyedül! Veled van Vitányi Iván, Márton László, Hábetler Helga, Jancsó Miklós stb. Elkötelezett, elszánt emberek. Horváth Aladár pezsgést akar indítani az országban, és ki akar menni az utcára. Egy régi MSZMP-s demokrata, Agárdi Péter, Aczél hajdani bizalmi embere a demokrácia vívmányait félti. Kőszeg Ferenc egy rendőrállam körvonalait látja. Radnóti Sándor a fejünkre ültetett gengszterbandától szeretne szabadulni. Iványi Gábor szerint egyik politikai erő mellett sem kívánnak fellépni. Kornis Mihálynak megtetszett a „piciny vágyakból álló szlogen”, ezért csatlakozott az Otthont Magyarországból!-hoz. Tamás Gáspár Miklós szerint jelenleg Orbán Viktor a legfőbb veszély. Hát ezek vannak velünk, ezért kellene azt éreznünk, hogy nem vagyunk egyedül. Azok révén, akik ’90 és ’94 között óriási vehemenciával támadták az akkori Antall–Boross-kormányokat, majd a posztkommunista-szocialista és szabad demokrata kormány megalakulása oly mértékű boldogsággal töltötte el őket, hogy minden kritikai érzéküket és készségüket elvesztették. Csak ’98-ban találtak vissza egykori haladó, harcos, antifasiszta önmagukhoz. Ekkor ragadtak ismét tollat és esernyőt.
Első rendezvényüket a független, civil, igazi népi demokraták február 13-án, a főváros felszabadulásának napján tartják, amely időpont lényegében egybeesett az ország szovjet megszállásának kezdetével. Ekkor kezdik el Magyarország átalakítását otthonná. Szándékaik nem eléggé világosak, mert sokan vagyunk, akiknek szintén nem csak térkép e táj, s még azt is tudjuk, hol lakott itt Vörösmarty Mihály…
Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb a balliberális, civil otthontalanok is hazatalálnak…
*
Aki állandóan a félelemtől retteg, azon úrrá lesz a félelem, és az arányérzékét is elveszti. A Magyar Hírlap ironizálásra hajlamos Pulitzer-emlékdíjas főmunkatársa szerint a kormány- (és haza-) ellenes viccmesélőket előbb-utóbb ingyenes zöldszámon kell majd bejelenteni. Ne vicceljünk című írásában azt állítja, hogy a Heti Hetes idétlenkedő „vérprofijai” a kultúra jelentős személyiségei. (A vérprofi baloldali szólelemény!) Ezt az állítást nehéz komolyan venni. De olvasgassunk tovább: „Én speciel többedmagammal halálra röhögtem magam, mikor a Hofi fejére húzott egy fehér női parókát, és kezet csókolt Schiffer Jánosnak…” Hát… ez valóban eredeti ötlet. És rendkívül szellemes. Röhejes. Hiába, no. A Hofi, az mindig jó. Mán a Kádár-rendszerben is a’ vót. Csak szeretni kő’ az effajta humort. Többedmagunkkal. A Sas Józsi is egy jó fej. Cigányozott, buzizott, zsidózott. De Havas Henrikhez hasonlóan: ő sem rosszindulatúlag tette… Hiába, no: az se mindegy, hogy ki mongya…
Bolgár György időközben bemutatkozott a Klub Rádióban, ahol rögtön megfedte egyik hallgatóját: miért baj az, ha valaki SZDSZ-es? Nem kell azt szégyellni! Sőt! Igaz, hogy a státustörvény vitája kapcsán az SZDSZ-nek még egy kis nemzetárulásra is futotta, de Bolgár Györgyöt ez érezhetően nem zavarja. Azt viszont el kell ismerni, hogy a távozását nagyon jól időzítette. Bolgár kétségkívül ügyes manipulációival folyamatosan megsértette a Magyar Rádió belső rendjét, a közszolgálati műsor-szolgáltatási szabályzatot. A rádióban lévő munkaviszonya mellett minden létező fórumon kampányolt az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Ezért írásbeli figyelmeztetésben részesítették, és meghatározták újabb munkakörét. Ekkor szakadt el a cérna. Bolgár György alig várta, hogy mártírrá válhasson. Hálás szerep. Azonnal megjelentek a fizetett hirdetések. Így járhat mindenki! És akkor minden MSZP- és SZDSZ-szimpatizáns aláír. Aczél (Acsádi) Endre, Eörsi István, Eötvös Pál, Farkasházy Tivadar, Juszt László, Mester Ákos, a Nehéz-Posony és a Vásárhelyi család, Verebes István, „a független pojáca”, Szalay Zsolt, az egykori cenzor, Szász István (SZDSZ OT-tag) és még sokan mások. Csupa független értelmiségi. És jönnek a méltatások és a hazugságok: „Bolgár György, úgy látszik, félelmetes ember. Fölkészültsége, halk és nyugodt hangja eleve irritáló minden államrendben, ahol a tehetségtelenek ordítanak, a középszerűek stallumot kapnak, ahol a hatalom fő rendezőelve az állampolgári félelem és a melegen tartott, mindig friss harag.” (MH, 2002. január 9.) Bolgár György a Kádár-korszak egyik vezető újságírója volt, így „halk és nyugodt hangja” aligha irritálta az akkori államrendet. Miről ír valójában a MH főmunkatársa? Azt hiszem, ezek után nem csoda, hogy gyorsan növekszik azok száma, akik szerint lenne mit megbeszélni…
*
Soha többé fajgyűlöletet, soha többé gettót! Január 17-én először emlékeztek a budapesti gettó felszabadítására a Parlament előtt, a Kossuth téren. Sajnos, a megemlékezésen kifütyülték Martonyi Jánost, a Magyar Köztársaság külügyminiszterét. A józan többség megrökönyödéssel vette tudomásul ezt a provokatív rendzavarást. A jelenlévők állítják: a fütyülés akkor kezdődött, amikor Martonyi beszédében elhangzott II. János Pál pápa neve. Ez viszont azt valószínűsíti, hogy a rendzavarók nem a zsidóság soraiból kerültek ki, hiszen II. János Pál minden elődjénél többet tett a keresztények és a zsidók közötti megbékélésért. Kérdés, hogy ki(k)nek állt érdekében egy ilyen megemlékezésen zavart kelteni? Néhányan az SZDSZ militánsaira gyanakszanak, míg mások a Hit Gyülekezetét sejtik a provokáció mögött. Ez utóbbi mellett szól, hogy a hitesek nincsenek kibékülve sem a katolikus egyházzal, sem a pápával, akit nemrégiben lefasisztáztak. A Népszavában Szász István újságíró (SZDSZ OT-tag) szerint a megemlékezésen Demszky megtalálta az alkalomhoz illő szavakat, míg a külügyminisztert azért fütyülték ki, mert az utóbbi idők állítólag erősödő rasszista és antiszemita megnyilvánulásai miatt nem adtak hitelt Martonyi János szavainak. Érdekes, hogy Szász most tisztelettel emlékezik arra az Antall Józsefre, akit életében többször antiszemitizmussal vádoltak. A Mazsihisz egyébként közleményben határolódott el a fütyülőktől, akiket ismeretlen renitenseknek minősítettek. Demszky Gábor pedig ismét leszerepelt: egy ilyen megemlékezést aktuálpolitikai kampányeseménnyé degradálni komoly aránytévesztésre vall. Úgy tűnik, az SZDSZ számára már csak a kampányolás létezik.
Végezetül arról se feledkezzünk meg, hogy hasonló helyzetben ugyanitt, amikor 1992. október 23-án egykori rabtársai kifütyülték Göncz Árpádot, ő feldúltan és sértődötten hagyta el a teret. Martonyi János külügyminiszter ezzel szemben úriemberhez és komoly politikushoz méltón nem hagyta zavartatni magát, és elmondta az alkalomhoz illő beszédét, meghiúsítva ezzel a provokáció szerzőinek szándékát. Az viszont nem világos, hogy kik és milyen céllal vitték a térre az Orbán-kormány-ellenes transzparenseket. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szervezők és a balliberális médiumok miért nem jártak utána a történteknek? Miért nem érdekli őket, hogy kik fütyültek és miért? Pedig mindannyiunk érdeke, hogy megtudjuk: mi is történt valójában? Igaz, itt „csak” a pápáról van szó.
*
Egy vélemény 1998-ból: „Valami középút kell az elnyomás és a között a már-már mazochista mamlaszság között, melyet a Horn-kormány – sajnos és vesztére – ezzel a bandával szemben tanúsított.” Csak így lehetett volna ugyanis megakadályozni, hogy a „Lovas–Schmidt–Tőkéczki–Tóth Gy.-féle, a szélsőjobbnál is gonoszabb” társaság „állandóan és a legútszélibb hangon” támadja az MSZP–SZDSZ-kormányt. Reméljük, hogy az érintett hatalmi csoportosulás időközben megtalálta a maga számára a mamlaszság és az elnyomás megfelelő elegyét.
*
Az alábbi három véleményt nem kívánjuk kommentálni:
Kuncze Gábor: „A Heti Hetes a humor műfajában a legjobb produkció. Nem véletlen, hogy a csatorna egyik legsikeresebb adása.”
Farkasházy Tivadar: „Kíváncsi vagyok, hogy a választások tisztasága érdekében az általam egyébként nagyon várt Széchenyi-film és a Nemzeti Színház premierjét is elhalasztják-e.”
Medgyessy Péter: „Azt ugyan nem tudom, mi köze a Heti Hetesnek a kampányidőszakhoz, de nekem, az állandó nézők egyikének, hiányozni fog a kihagyás.” (Blikk, 2002. január 12.)
*
A Magyar Nemzetben január 14-én megjelent publicisztikámban tévesen állítottam, hogy a változatos politikai múlttal rendelkező Veér András SZDSZ-színekben, szocialista támogatással indul a választásokon. Ez csak cikkem megírásának pillanatában volt helytálló. A legújabb hírek szerint ugyanis Veér úr az MSZP jelöltjeként indul a választásokon. Amennyiben lapzártáig ez az információt is túlhaladná az idő, és Veér doktor egy újabb pártban bukkanna fel, előre is elnézést kérek kedves olvasóimtól…