Ha viszont Zuckerberg olyan, mint Vlagyimir Iljics, Tim Cook akkor Trockij-szerű. Ebben a lelkünkért zajló bokszmeccsben mármint, ahol egy szekta és egy világvallás csap össze. A harapott alma és a kék bolygó, a hardver és a szoftver, a külcsín és a belbecs, az élcsapat és a proletariátus. Az Apple és a Facebook. Mindez persze csak illúzió. Az meg szórakoztató és egyben szomorú is, hogy a piac csúcsragadozói egymást kizáró alternatíváknak álcázzák magukat. Holott lehetőséget nemigen hagynak, az addikció mindkettejük esetében kulcsfogalom. Hátba veregetnek, és mesterséges mennyországot képeznek körénk, amelyben úgy érezhetjük, mindenünk megvan. És közben minden mozdulatunkat megfigyelik.
A Facebook-alapítót a héten meghallgatja az amerikai törvényhozás. Elképzelhető, hogy fontos beszélgetés lesz. Azon túl ugyanis, hogy az adatkezelési incidens megállítja-e a technológiai cégek utóbbi években tapasztalt, hipergyors terjeszkedését, felmerülhet az is, hogy próbál-e vajon a polgárai érdekében tenni valamit egy állam. (És hogy vannak-e erre egyáltalán eszközei.) Adódik még az a kérdés is, hogy mi majd kihez húzunk. Gyúlnak-e még bárkiben nemzeti érzelmek, vagy végleg győzedelmeskedik a netpolgárság? A jelszó lesz az új útlevél, az emotikon pedig a XXI. századi lingua franca? Ha pedig odaadjuk az országunkat egy posztért, nyomtathatunk-e magunknak 3D-s printerrel új hazát?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!