Az ARC és ami mögötte van

Minél nagyobb a választási részvétel, annál nagyobb a győztes politikai erő legitimitása – jelentette ki Halmai Gábor alkotmányjogász, a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke azon a sajtótájékoztatón, ahol bemutatták a Hogyan legyünk polgárok? elnevezésű program legújabb állomását. A hét darabból álló plakátsorozat célja az állampolgárok buzdítása a minél nagyobb arányú megjelenésre az április hetedikei voksoláson. A kampány elnevezése: Élj a jogaiddal – menj el szavazni! A kivitelező az ARC Művészeti és Szolgáltató Kft., amelynek fő képviselője a dalszövegíróként és showmanként ismertté vált Geszti Péter. A fönti cég egy harmincötmillió forint értékű pályázaton nyert jogot arra, hogy megtervezzen egy hét plakátból álló sorozatot. A Soros Alapítvány azért indította el a kampányt, hogy mozgósítsa a civil társadalmat, mert a demokrácia szilárdsága szoros összefüggésben van az urnáknál regisztrált részvételi aránnyal.
Ez az a pont, ahol nyugodtan bólinthatunk egyet. Igen, a demokrácia és a nyitott társadalom nyugatról ideszakadt bajnokának teljesen igaza van. Csak dicsérni lehet, amiért tizenkét évvel a rendszerváltozás után rájött, hogy a kezében felhalmozódó anyagi és szellemi javakat érdemes az ilyen aktivitásserkentő kampányokra felhasználni. Még az sem okoz különösen nagy meglepetést, hogy a liberális radikalizmus híveként ismert Geszti Péter cégét kérik fel a ropogós forintokkal megzsírozott kampány lebonyolítására, hiszen a Soros Alapítvány politikai érdeklődése is ilyen irányultságú. A Geszti-féle céggel már tavaly is lebonyolított az alapítvány egy csinos kis projektet, amikor egy harminc plakátból álló kollekciót mutattak be három vidéki város – Eger, Nyíregyháza és Pécs – központjában, élénk politikai és közéleti vitákkal fűszerezve. Csöndben tegyük hozzá, biztosan teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a civil mozgalom eme fellángolásának helyszínei kivétel nélkül MSZP-s polgármesterek által irányított települések voltak. Az is csak a dolgok szerencsétlen egybeesése, hogy már a tavaly őszi plakátbemutató is a provokatív hangvétel, az emberjogi radikalizmus jegyében telt el, amelyek a kiállítások helyszínein több esetben kiváltották a különböző civil szervezetek tiltakozásait. Mindenestre az együttműködést gyümölcsözőnek ítélték a felek, mert az alapítvány által meghirdetett választásiplakát-pályázatot a száznál több jelentkező cég közül ismét az ARC csapata nyerte el.
Érdekes, hogy a cég szürkeállománya, a showman a Gesztiméter című televíziós játék gigantikus bukása után átnyergelt a politika közelébe, hiszen a Soros-falatok mellett a Magyar Narancs egykori főszerkesztőjével, Vágvölgyi B. Andrással közösen ő vette kezébe a Szabad Demokraták Szövetségének kampánytervezését is, mégpedig – mit tesz Isten – itt is a kampány vizuális részét jelentő plakátalkotást. A kör bezárult: Geszti–Vágvölgyi B.–Kuncze, mellettük a Pa-Dö-Dő idétlenkedései, a Hősök terére tervezett lufieregetés, na és a felszabadult, korszerű társadalmi létezés jegyében azok a plakátcsodák, amelyek kivétel nélkül nyílt támadást jelentenek a polgári kormány politikusai, és rajtuk keresztül azon értékek ellen, amelyeket a józan középosztály vallani és érezni szeretne. De csak szeretne, mert éppen Geszti és elvbarátai jóvoltából napról napra azt kell látnia és hallania, hogy ő kirekesztő és szélsőséges, érzéketlen a szociálisan elnyomorodottak problémái iránt, elnyomja a védtelen kisebbségeket, és mivel ezek negatív tulajdonságok, ezért a pozitív jövőt csakis a szabad demokraták átnevelő célzatú politizálásának sikere jelentheti. Mindezen szabad demokrata kampány éppen Geszti személye miatt kerülhet párhuzamba a Soros-féle választási buzdítással, amelynek hét darabból álló eredménye megkezdte hadjáratát az áprilisi megmérettetés előtt.
Mit is ábrázolnak ezek a plakátok? A legnagyobb vihart az a két hasonló fogantatású munka kavarta, amelyen két fiatal lány ölelkezik öszsze félmeztelenül, félreérthetelenül kimutatva leszbikusságukat. Meztelen melleik egymáshoz érnek, vállukon tetoválások. A provokatív ábrázolásmód ellen azonnal tiltakozni kezdtek a katolikus nőmozgalmak, és érdekes módon több homoszexuális irányultságú szervezet is. Nem érdemes belemenni a képek elemzésébe, főleg azért, mert a leszbikusság ilyen célú ábrázolásával aligha lehet nagyobb választási részvételre serkenteni, viszont sikerült a „normális” nőket megalázni, és alighanem provokálni egy újabb vitát a homoszexualitás és a másság iránti toleranciáról. Ez vélhetően előbb egy, a plakátot védő Fodor Gábor-i nyilatkozatot fog eredményezni, majd egy szúrós hangú 168 Óra jegyzetet, hogy azután egy Pa-Dö-Dő nótával landoljon a kereskedelmi rádiózás kanálisában.
Nyilván a fönti hatás ellensúlyozása céljából kellett egy eltérő hatású fotó is a szebbik nemről, amelynek alanya Béres Alexandra fitneszvilábajnok lett, egy igen csábító hatású fürdőruhás képen bemutatva. A For Him Magazin képi világát idéző fotó biztosan fölgyújtja a „normális” férfiak fantáziáját, más kérdés, hogy Béres Alexandra ilyen pozitúrában történő bemutatása a „megyek szavazni” jelszóval egy kicsit komolytalan színben tünteti fel az áprilisi voksolást.
A következő kép öt, tolószékben ülő mozgássérültet ábrázol, ahogyan egy tornateremben csoportosulva kissé hamisan csengő mosollyal hirdetik a „megyünk szavazni” jelszót. Mennek? És pont egy tornateremből? Fölösleges több kérdést föltenni, hiszen ez itt nem szellemesen provokatív stílus, hanem egy kiadós rúgás azokba az emberekbe, akikért eddig vajmi keveset tettek e Geszti-féle politikai kultúra követői, de akik talán újabb célcsoportja lehetnek egy, az ötszázalékos határon izzadó pártszerveződés számára.
Következik egy roma család: apa, anya és három, ártatlan tekintetű kislány. Feltűnően jól öltözöttek, az asszony teli ékszerekkel, mosolyuk egy polgári család derűje. A legkevésbé sem emlékeztetnek egy valódi roma családra, szerepeltetésük viszont igen alkalmas arra, hogy némi Zámoly- meg Strasbourg-utánérzést keltsenek, megint csak félreérthetetlenül a kormányra mutogatva. Bár mutathatnának inkább maguk felé is, hiszen a Geszti-féle mentalitás pártjának tizenkét év is kevés volt, hogy egy hiteles roma politikust, egy magyar Jesse Jacksont kineveljen.
Aztán itt a következő vizuális remeklés: Farkasházy Tivadar, Havas Henrik és Váncsa István, vagyis a Heti Hetes sztárjai. A helyszín egy szemmel láthatóan első osztályú söröző, a sztárok kezében korsók, teli a drága nedűvel. A szemükben ravasz, Horn Gyulá-s csillogás, szájukból pedig az ismert mondat olvasható ki: megyünk szavazni. Megjegyzem, a Heti Hetest ismerve aligha a Fidesz mellett fognak a keresztek szaporodni. Érdekes összefüggés, hogy az RTL Klub vezérhajójáról csak az újságírói pályáról idetévedt sztárokat emelték ki, még véletlenül sem a színészeket, ami óhatalanul a „veszélyeztetett sajtószabadság” nevű szabad demokrata rögeszmére irányíthatja a figyelmes szemlélő gondolatait. Ez pedig azt jelenti, hogy némileg megemelkedett véralkoholszinttel a független gondolkodás apostolai is emiatt sétálnak egy kört április hetedikén?
Sétálnak bizony, mint ahogy a „sok ezer éves” Somló Tamás, a közismerten baloldali gondolkodású Cipő (Republic zenekar) és a gyulafirátóti tojásból „kikelt” rapper, Sub Bass Monster, a következő plakát alanyai sem fognak tétlenül maradni. Három különböző zenészgeneráció képviselői. Három életkori generáció bálványai. Talán három választói célcsoportot is lehetett volna írni?
A leghatásosabb plakát a végére maradt. Ez az egyetlen, amelyik a leszbikus képek mellett két variációban is elkészült. Alanya egy vérszomjas nyugalommal szemlélődő szkinhed, amint egy pinceszerű helyiségben sárgás fénnyel izzó villanykörte mellett álldogál. Szemöldökét, orrát, nyakát apró karikák ékítik. Az X-et formáló tetoválás és a bomberdzseki azon alakokhoz teszik hasonlatossá, akik leginkább Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt lepték el az utcákat, hogy aztán 1998-tól szépen gyorsan el is takarítsa őket egy másik kormány. A jelek szerint azonban a fenyegetés nem múlt el, hiszen – mint kiderült a plakátból – „ő megy szavazni”. Kérdés, persze, hogy Gesztiék mit gondolnak a fönti úriember választói preferenciáiról, hiszen 1998-cal ellentétben Szabó Albertnek most nyoma sincs a képviselőjelöltek között. De ne legyünk naivak: szélsőjobboldalinak nevezett pártok és velük rokonszenvező erők most is vannak, és aligha kétséges, milyen célból került ez a bazári módra feldíszített műbőrfejű a köztéri plakátokra. Újra ott vagyunk a Geszti-típusú közvélemény-formálók kedvenc pártjának vesszőparipájánál, amely szerint itt szélsőséges, neonáci erők leselkednek, akik „véletlenül” pont azokat a választói csoportokat fenyegetik – szabadon gondolkodó zsurnaliszták, mozgássérültek, romák, leszbikusok – akiket a többi plakát megjelenít. És el is érkeztünk a plakátkollekció fő jelentéstartalmához: fenyegetett, veszélyeztetett kisebbségek, riasztó szélsőségesek, és mellettük a közelgő választások. Az ARC kampányának sugallata egyértelmű, mennünk kell szavazni, mert ő (!) , mármint a szkinhed is elmegy, és a végén még előfordul, hogy egy olyan választási eredmény születik, ami az orrkarikás úriember megelégedését fogja kiváltani.
Például megtörténhet, hogy az a párt, amelyik közismert kapcsolatban áll a plakátokon szereplő közéleti személyiségekkel, illetve azt hirdeti magáról, hogy a névtelen szereplők érdekeit csak ő képviselheti hitelesen, nem fogja átlépni az ötszázalékos küszöböt. Az a párt, amelynek kísértetiesen hasonló képi világú plakátjai mögött szintén a Gesztiméter bukott agyszülője áll. És persze az a párt, amelynek mandátumaival együtt pénzforrásai is vészesen elapadtak, és amelyik a leginkább rászorul arra, hogy némi árukapcsolással besegítsen neki arculattervezője és az őt pénzelő tőzsdeguru, a nyitott demokrácia és a tolerancia nemzetközileg ismert képviselője.
Április hetedike nagyon közel van. Bizonyos politikai pártoknál nagyon lassan gyűlnek az ajánlószelvények, ezt bizony nem takarhatja el a színes lufik erdeje sem. És éppen a negyedik, minden korábbinál szabadabb és egyértelműbb választáson a magas részvétel tényleg fontos. Fontos mindenkinek: hajléktalanoknak és romáknak, Béres Alexandrának és Váncsa Istvánnak; de fontos a kisvállalkozóknak, az értelmiségieknek, a nyugdíjasoknak és az egyetemistáknak is. Olyannyira fontos, hogy talán erre maguktól is rájönnek, mindenféle Soros-kampány és a vele együtt járó burkolt sugalmazások nélkül.