Új moralisták, farizeusok (13. rész)

Február 24-én, vasárnap délután 5 órakor megnyílik a Terror Háza. Megnyílik egy múzeum. Aminek mindjárt 1990-ben kellett volna megnyílnia. Akkor, amikor még volt bennünk némi eufória a rendszerváltás miatt. Amikor még örültünk, hogy az ország tönkretevői, az emberi méltóság pusztítói, a haza elárulói, az igazi ’56-os ellenforradalom, vagyis a szovjet restauráció résztvevői és örökösei, a nemzeti érdekek kufárai, a virsliujjú és büdös szájú párttitkárok, vébé- és tanácsmuftik, téeszkiskirályok és függetlenítettek, a Kaszópusztán vadászgatók, a kábétagok és pébétagok mind-mind kitakarodtak a hatalomból. Nem nyílt meg akkor a múzeum.
Mert az ország tönkretevői, az emberi méltóság pusztítói, a haza elárulói, az igazi ’56-os ellenforradalom, vagyis a szovjet restauráció résztvevői és örökösei, a nemzeti érdekek kufárai, a virsliujjú és büdös szájú párttitkárok, vébé- és tanácsmuftik, téeszkiskirályok és függetlenítettek, a Kaszópusztán vadászgatók, a kábétagok és pébétagok mind-mind itt maradtak a nyakunkon. Nem nyílt meg akkor a múzeum, mert nem tetszettünk forradalmat csinálni.
Hát sebaj. Legalább emberéletben nem esett kár, legalább vér nem folyt – legalább…
Nincs több legalább.
Nem tudunk több jó okot, s több jó következményt. A békesség és vértelenség valóban mindenekfeletti, valóban szent oltárán feláldoztuk megint a méltóságot. A saját méltóságunkat. A nemzet méltóságát.
S így az ország tönkretevői, az emberi méltóság pusztítói, a haza elárulói, az igazi ’56-os ellenforradalom, vagyis a szovjet restauráció résztvevői és örökösei, a nemzeti érdekek kufárai, a virsliujjú és büdös szájú párttitkárok, a vébé- és tanácsmuftik, téeszkiskirályok és függetlenítettek, a Kaszópusztán vadászgatók, a kábétagok és pébétagok mind-mind elpofátlanodtak.
Tényleg elhitték, hogy negyven esztendő elintézhető egy „na és”-sel. Hát nem intézhető el. És ha a történelem, akkor a történelem, de ítélni fog. És sorra kerültök majd valamennyien… Addig is: megkésve ugyan, de megnyílik a múzeum. Mert… Mert a zsidó népnek van egy komoly, szent parancsa. Egy megfellebbezhetetlen. Egy örökérvényű. Amibe minden generáció belekapaszkodhat, még a legnagyobb ínségek, legnagyobb sivárságok idején is. Így szól a parancs: „Mondd el fiaidnak!”
Mi pedig, rokontalan, bús magyarok mit mondogattunk hosszú, sivár évtizedekig?
Azt mondogattuk, hogy „csitt, csitt, ne beszéljünk róla…” „Hagyjuk csak, nehogy baj legyen…” „Hallgass, még meghallják!”… Ezt mondogattuk. És nagyon rosszul tettük. Mert a megalázottság, a félelem, a butaság és restség csöndjét az összes gazember összetévesztette már a megbocsátás méltóságteljes csöndjével. És ettől, ha lehet, még jobban elpofátlanodtak.

De most megnyílik a múzeum.
Ez a múzeum a fájdalom és a kibeszélés első grádicsa. A beszédes, az üvöltő csönd múzeuma. Ahová mindenki elviheti eztán gyermekeit, hogy lássák, minden egyes új generáció lássa, mit tett mivelünk a beteg huszadik század. Gyűlölik a múzeumot azok. Attól a pillanattól fogva gyűlölik, ahogy a terve megszületett. Pedig a Parlamentben még mindenki megszavazta a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Azok persze szívük szerint csak a holokauszt áldozataiét szavazták volna meg, mert ők a „csitt, csitt, csak ne beszéljünk róla!” világát képviselik. Mert őnekik csak egy bűn van, a többi pusztán „történelmi tévedés”, vagy „egy szép eszme elfajzása”.
De ez most mindegy. Megszavazták. Aztán nekiláttak lehetetlenné tenni, lesajnálni, meggyalázni a Terror Házát, hozzányúltak a „témához”, mert tudják, amihez hozzányúlnak, az bemocskolódik menten valahogyan. Pedig a Terror Háza kettős mementó. Mert ott előbb a nyilasok öltek, aztán a nyilasok átöltöztek, és az ávósok gyilkoltak tovább. Kettős mementó az Andrássy út 60., és jól mutatja, nincs különbség náci és kommunista között. Éppen a lényeget tekintve nincs. Lélek kell ahhoz, hogy valaki náci vagy kommunista legyen, és az a lélek beleivódott azokba a falakba.
Hát ezért is gyűlölik annyira. Mindent gyűlölnek, ami önmagukra és lényegükre emlékezteti őket. De most átléptek egy határt. Február 24-re, arra a vasárnapra, amikor megnyílik a Múzeum, egy másik rendezvényre hívja híveit az SZDSZ. Egy másik rendezvényre, de a Terror Házának tőszomszédságába. Most vasárnap délután a Szabad Demokraták Szövetsége a Hősök terén Bye, bye fiúk címmel lufieregető koncertet rendez a Pa-Dö-Dő-vel.
Provokáció ez, méghozzá a legaljasabb. Azt remélik, hogy a Terror Házának megnyitására érkezők, az emlékezők majd feltörlik a Hősök terét a lufieregetőkkel. És akkor jöhet majd a médiakampány, jöhet az elborzadás, jöhet a nemzetközi tiltakozás. Ezt akarják. De nézzünk eggyel beljebb. Kukkantsunk bele mélyebben ezeknek az alakoknak ördögi lelkébe. Ez a kis lufieregető koncert igazából arról szól, hogy alázzuk meg még egyszer, még jobban a kommunizmus áldozatainak az emlékét. És alázzuk meg az emlékezők fájdalmát is, méltóságát is.
Mert hát, február 24-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. És kíváncsi lennék, mi lenne itt, ha a holokauszt áldozatainak emléknapján a Dohány utcában vidám utcabált találna rendezni valaki, zsákbafutással, lepényevéssel és lufieregetéssel. A verseny győztesei pedig vicces meglepetést kapnának ajándékba.
Mi lenne akkor, eszdéesz? Felháborodnátok, mi? Hát kik vagytok ti, Uramisten! Nem baj… Legyen ez így. Ott, az Andrássy út 60. előtt emlékezik majd az évtizedeken át meggyalázott és semmibe vett emberi méltóság. És ha a tömeg elénekli majd a Boldogasszony anyánkat, remekül fog hatni a Hősök tere felől érkező „Bye, bye Szása”, a szabadság zsákutcáinak előadásában.
Ott egyszerre lesz jelen a két Magyarország. Mert kettő van, tényleg. A méltóságé és az ocsmányságé. És ki fogtok ábrándulni, nyomorultak. Mert a méltóságos és emlékező tömeg nem fogja feltörölni veletek a Hősök terét, bármennyire szeretnétek is. Majd megpróbálunk túlénekelni titeket, hangosító és lufik nélkül. A szeretet, az összetartozás, a hit, a méltóság és az igazság erejével. Egy szál gyertyával a kezünkben.
Így lesztek megalázva, szabad demokraták.
Aztán eljön majd a holokauszt áldozatainak emléknapja is, és akkor majd meggyilkolt zsidó honfitársainkra fogunk emlékezni. Nagyszerű, becsületes magyar zsidókra. Akikhez éppen úgy nincs nektek semmi közötök.