A megszállt médiáról…

Nagy baj van. A kriptofideszes Horn Gyula az MSZP ellen kampányol. A tévé nyilvánossága előtt, a Kereszttűz vendégeként bejelentette, hogy kormányra kerülésük után rendbe fogják tenni a gázárakat – vagyis megemelik, az égbe. A jó szándékú riporterek elhűltek. Próbálták altruistán a nyilatkozót pártja érdekeinek irányába terelgetni: nem kínos egy kicsit ezt pont most bejelenteni? Amikor az MSZP Medgyessy pacsirtahangján jólétről dalol? Amelyet majd megteremt (magának)?
Nem, mondta Gyula háromszor is, nem, nem és nem. Az MSZP első dolga lesz, hogy emeli a gázárakat, rendbe teszi a villamosenergia-árakat, és passz. Meg kell felelni a Világbanknak. Rozi néni meg az Akácfa utcában legföljebb nem fűt télen. Majd kiutalunk neki egy berlinerkendőt. Bugyolálja be magát, ha ő nem akar megfelelni a Világbanknak. És csókoljuk a kezit-lábát a Washington Post újságírójának. Üzenhet a Bush, amit csak akar, hogy ez nem Amerika álláspontja, ez csak egy tollnok, ki figyel arra a Bushra. Nancy asszony is hiába nyilatkozgat fogfájósan, hogy a WP nem hivatalos álláspontot közölt, és Amerika egyébként sem kíván beleavatkozni a választási küzdelmekbe. Már késő. Már megcsókoltuk a kezit-lábát a Washington Postnak, amiért jól belerúgott a magyarokba. (Zemannak is megcsókoltuk a kezit-lábát, amiért a Benes-dekrétumok kapcsán holtukban belerúgott a sokat szenvedett kitelepített magyarokba.) Végre észhez tértek ezek az amerikaiak, végre nem az elismerésükről meg a díszdoktori cím okairól írnak.
Szép ez a tavasz amúgy. Hallottam, a környéken lakó nyugdíjasok rohannak az ajánlócédulájukat még az utolsó pillanatban leadni az MSZP-jelöltekre, alig várják, hogy a Világbanknak megfelelve a magyarok végre megemelt gázárakkal meneteljenek Európába. (Erőltetett menet az Európa-házba.)
Gyöngyszem ez az interjú, úgy, ahogy van. Olyan igazgyöngy, amelyet még a diktatúra kagylóhéjába szivárgott utolsó homokszem nyomán izzadt ki magából az MSZP. Amely párt nem szereti, ha utódpártnak mondják, pedig a stílus nagyon is ismerős: a jól ismert hatalmi gőg erőszakos hangja. „Kőkemény visszhang” – ahogy irigylendő képzavarral a Washington Post cikkének lényegét határozta meg az interjúalany.
Horn úr aztán az interjú vége felé, mikor már nagyon ideges volt (közszereplői csúcserény), ráförmedt a (megszállt) riporterre, hallgasson már el, mégiscsak egy harminc évvel idősebb emberrel beszél. Ez az érv volt a végső. Innen már csak az van, hogy kisfiam, vágasd le a hajadat.
Igazi nosztalgia óra volt ez a reggel. Kuss neked, sajtóember. Kuss, ha mondom, én vagyok a sajtószabadság. Mit kérdezősködsz te itt, ebben a jobboldali diktatúra felé araszoló országban? (Megszállva persze könnyű kérdezni.)
De a csúcspont mégis az volt, ahogyan az elhallgattatás nagymestereinek kései utódja újra bemutatta az ősi arzenált. Ne csak a riporter hallgasson. Mindenki hallgasson. Hallgasson a lakossági fórumon mindenki, aki más véleményen van. A lakossági fórum nem tévesztendő össze a másság kultikus félórájával. Az majd hét végén lesz, lufikkal. Itt nincs apelláta.
Ha polgári módon belegondolunk, valóban képtelen helyzet az, amelyet Horn úr ecsetelt. Történt pedig az, hogy lakossági fórumon felállt egy hölgy, és azt mondta: aki dolgozik, az megél, a nyomorgókat az ellenzék találta ki. Kifütyülték, kommentált Horn úr elégedetten.
De akadt más renitenskedő is. Egy úr megkérdezte, miért nem mer kiállni Medgyessy a miniszterelnökkel? Hornék őt is ledorongolták azonnal. Nem ám a saját fejeddel gondolkodni, apukám! Nem ám arra következtetni, ha Orbán Viktor két időpontot is megjelöl, Medgyessy meg fintorog nőiesen, hogy ez se jó meg az se jó, hát ebből aztán nem arra kell következtetni, hogy Medgyessy nem mer kiállni. Dehogyisnem mer kiállni. Csak a bioritmusának nem jó az időpont. Érzékeny a szervezete, aztán egyik időpont se tetszik neki. Szó sincs arról, hogy önmagában gyengének érzi magát, és ezért kell neki az, hogy ne a kampánycsend előtt öltözzön páncélba. Hogyisne! Hiszen ha hallgat a média, mint a megszeppent nyúl a bokorban, az emberek képesek ezen a két napon a saját fejükkel gondolkozni! Nehogy már a saját véleményük alapján döntsék el, ki a legény a gáton! Nehogy már hiányozzék a média otthonos csaholása a bajnokok mérkőzése után! Orbán nem mer kiállni, ezt leplezendő megjelölt előzékenyen két időpontot is. Medgyessy meg ki mer állni, ezért nem fogadja el egyiket sem. Világos ez, mint a tudományos szocializmus.
(Rút csapdát rejt a két időpont megadása is. Orbán kitett baloldalra egy szalonnaszeletet április 5-e időponttal, jobbra meg egy kolbászdarabkát április 19-e időponttal. Középre meg egy zsilettpengét álnokul. Odamegy szegény Medgyessy-kisegér: melyiket válasszam? Forgatja a fejét jobbra, forgatja balra, és nyissz! A vitázó kedvű szürke fejecske vitán innen lehull a porba.)
Én már csak azt nem értem, hogy ha a média meg van szállva a kormány által, mint azt Horn és társai állítják, akkor miért kell rettegni a kampánycsend bokrába búvó, tapsifüleit hátracsapó média hiányától? Most akkor ki szállta meg a médiát, tessék mondani? Lehet, hogy ez lesz a legközelebbi MSZP-s lakossági fórum újabb renitens kérdése?
Látjátok, feleim, szümtükkel: ilyen a kőkemény visszhang. Pattog ide-oda, mint a nikkelbolha.
A szerző irodalmi szerkesztő