Politikai és közéleti abszurditások (IV. rész)

A jelek szerint a baloldali értelmiség számára Európa-szerte nincs kínosabb dolog, mint bármilyen formában szembesülni a kommunizmus bűneivel. Ilyenkor általános a fanyalgás, a nácizmus bűneinek hangsúlyozása és előtérbe helyezése, a steril történészi szemlélet hiányának felhánytorgatása, a társadalmi megbékélés veszélyeztetésére való hivatkozás stb. Mindig akadnak jogászok, akik számára a bűnösök emberi jogai mindennél fontosabbak. Különösen így van ez akkor, ha a kommunista erőszakszervezetek egykori tagjairól van szó.
A francia Liberation A magyar jobboldal megnyitja a Terror Házát című cikkében Florence La Bruyere, a lap budapesti tudósítója megállapítja: a kiállítás egyenrangúként állítja be a kommunista és a náci terrort, de a kommunizmus áldozatainak témájára koncentrál. A múzeumban a hatalmon lévő jobboldal „esztétizáló húsvágó bárdjával előállított Történelem jelenik meg. A Terror Háza több mint múzeum.” A Liberation cikke pedig nyilvánvalóan több mint egyszerű tudósítás… Egyesek szerint a mai baloldal posztkommunista beállítása miatt a múzeum átadása jobboldali demonstrációvá degradálódott, ahonnan a baloldal tagjai tudatosan tartották távol magukat. (Németh Péter, Népszava, 2002. február 25.) Arról persze senki nem beszélt, hogy így legalább elkerülhették az olyan kínos szituációkat, mint amikor a Batthyány-család leszármazottai kénytelenek voltak emlékeztetni a szocialistákat, hogy gróf Batthyány Gyula festőművésznek a kommunisták előbb kalapáccsal verték ki a fogait az Andrássy út 60.-ban, majd életfogytiglanra ítélték. Ezek után tényleg nem túl elegáns és szerencsés, ha a két utódpárt – az MSZP és az SZDSZ – Batthyány Lajos képével kampányol.
Látva a megnyitás napján méltóságteljesen ünneplő és rendkívül kulturáltan viselkedő – sokak szerint szélsőjobboldali – tömeget, a hazai baloldal is előállt a maga „esztétizáló húsvágó bárdjával”. A posztkommunista-szocialista Kovács László pártelnök szerint hatalomra kerülésük esetén az Andrássy út 60. alatti intézmény az emlékezés és a megbékélés háza lesz. De hogy az exkommunisták miként akarnak a náci és a kommunista gyilkosokra emlékezni, és miért akarnak megbékélni velük – erre mindmáig nem kaptunk elfogadható magyarázatot. De mit gondoljunk például Lengyel Lászlóról, aki szerint a „Terror Házánál vagy március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt MIÉP-zászlók lengtek…” (Magyar Hírlap, 2002. március 23.) Vajon Lengyelen kívül látott-e bárki MIÉP-es zászlót a Terror Házának megnyitásakor?
De Florence La Bruyere sajnos a francia L’Express című hetilapot is tudósítja. Orbánt „rendkívüli politikai állatfajtának” titulálja, aki gyakorlatilag csak újraalkotja azokat a módszereket, amelyekkel a 60-as évek kommunistái éltek. Akárkire és akármire hivatkozzon is az idézett tudósító, kétségkívül érdekes interpretációja ez napjaink eseményeinek, mivel a hatvanas években politikai okokból Magyarországon még embereket végeztek ki. Persze a külföldi újságírót is megilleti a szabad véleménynyilvánítás joga… A francia tudósító szerint „Orbán a tűzzel játszik, amikor előveszi a határon túli magyar kisebbségek kérdését”. Igaz, Florence La Bruyere ezúttal nem szólt a „jobboldal esztétizáló húsvágó bárdjáról”. Szólt viszont Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke: „A mai kormány feje szirupos szósszal önti le a társadalom képét.” Fodor Gábor (SZDSZ) szerint a magyar jobboldal Mussolinit és Hitlert választotta. Ezekből a szövegekből érezhetően hiányzik a francia baloldal emelkedettsége, a húsvágó bárd esztétikája…
*
Gyorsan jönnek-mennek a hírek. Eörsi Mátyás szerint a nyugati liberális politikusok nem tőlük informálódnak, mivel „külföldön is hallják Orbánt”. Bizonyos Graham Watson úr a közelmúltban például ízléstelennek minősítette a miniszterelnök által használt „élettér” kifejezést. Mint kiderült, e kifejezést a baloldali politikusok is használják, csak az ő esetükben valamilyen rejtélyes ok miatt nem létezik e szónak német fordítása, ezért nem gondolt soha senki a Lebensraumra. Az Európai Parlament liberális képviselőcsoportjának vezetője egyébként részt vett a Liberális Internacionálé teljes érdektelenségbe fulladt budapesti konferenciáján, ahol Kuncze Gábor a múlt sötét erőitől óvott mindenkit, majd nem sokkal ezután az elhíresült Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjét, Eörsi Mátyást a szervezet alelnökévé választották. Watson úr egy interjúban elmondta, hogy ő ellenzi a kisebbségek bármilyen, akár előnyös megkülönböztetését is. E kissé meglepő állítás után kifejtette: különösen veszélyesnek tartaná, ha a státustörvény mögött Nagy-Magyarország álma húzódna meg, ha a „magyar állampolgárság valahogy túlszivárogna a határon”. Orbán Viktort felelőtlennek tartja, mert megpróbálja kihasználni az etnikai populizmust. Az sem tetszett neki, hogy a Terror Háza egyenlőségjelet tesz a nácizmus és a kommunizmus közé. (Népszabadság, 2002. március 21.)
A Liberális Internacionálé kongresszusán Magyar Bálint, Kuncze Gábor és Eörsi Mátyás mellett – többek között – részt vett José Riza Castellon és Annemie Neyts is. A főtitkárrá választott Federica Sabbati szerint az elvek a fontosak, nem a nagyság… Ezek szerint a Liberális Internacionálé vezetői nem tartanak igényt a gyengéknek és kicsiknek kijáró pozitív diszkriminációra sem?
*
Horn Gyula újabban mókamesterként is jól teljesít. Nemrégiben ezt mondta: „Ez a kormány egy múló rosszullét…” A Fideszről szólva kijelentette: „Miért foglakozzam azokkal, akik az Istent is lenyúlják?” Később megfenyegette Medgyessyt: „Péter! Velünk fogsz győzni!”
*
Félelemben él az ország. Legalábbis a balliberálisok szerint. Alig várják, hogy véget érjen a négy éve tartó rettegés. Hogy mitől félnek? Úgy általában a jobboldaltól, konkrétabban az APEH-rendőrségtől, a kirekesztéstől és a „demokratikus elvek tevőleges sérelmétől”. Pásztor Magdolnát például harmincöt évnyi munka után „kialázták” a Magyar Rádióból, mivel kis színes riportokat is kellett volna készítenie. Ez szerinte annyira megalázó egy vezető szerkesztő és főmunkatárs számára, hogy inkább kilépett. Elmondása szerint a rádióban most „a félelem és bizalmatlanság paranoiás légköre uralkodik”. (Népszabadság, 2002. február 5.) Pásztor Magdolna egyébként annak a VIP-listás Mester Ákosnak a felesége, aki a 168 Óra főszerkesztőjeként elkötelezett híve a baloldali erőknek, lelkes támogatója Lendvai Ildikónak és társainak. Ők találták ki, hogy félelmüket kompenzálandó a szocialista nők hordjanak sárga sálat. Az ötlet bevált: az MSZP kongresszusán Medgyessy Pétertől Horn Gyulán át Kovács Lászlóig mindenki sárga sálban csápolt és tapsolt. Karmester: Ron Werber. Mint utólag kiderült, ez mégsem volt annyira jó ötlet, mivel a budai Vár területén egykoron a prostituáltak hordtak megkülönböztetésül sárga sálat…
A rendről egy-két szocialistának a fasizmus jut eszébe, de a baloldali liberalizmusnak is van egy igen érdekes olvasata: „A tolerancia szép erény, de vannak dolgok, amiket nem vagyunk kötelesek tolerálni. A baseballütő és a biciklilánc általában ellenzendő, de bizonyos helyzetekben indokolt.” (Fencsik Gábor)
A besaballütőt már bevetették, a bicikliláncról még nem tudunk…