Maradandó alkotások és hulladékok

Az egész olyan, mint egy szappanopera, nem tudjuk otthagyni, miközben alig várjuk, hogy vége legyen, és csak dohogunk magunkban – sokunk számára ezt jelenti a „kampány”. Különösen most, a finisben. Az ellenzék már hónapokkal ezelőtt rákezdett, Medgyessy rohamcsapata itt, a szabadmadaras roadshow ott, keresztül-kasul az országban, csak győzzük kapkodni a fejünket. A gyanútlan választópolgáron kipróbáltak minden ördögi praktikát, a buta óriásplakátoktól kezdve a hipnózison át – hogy az ellenzék nem folytat negatív kampányt – egészen az egyszerű vásári bűvésztrükkig – miszerint az igazat mondja.
Mert ugyan mit gondolhattunk arról, hogy az exkommunista miniszterelnök-jelölt gyanús címlistáról postázott leveleiben hirtelen honfitársaimnak kezdte szólítani a boldogult koalíciós időkben csak lakosságként emlegetett magyar polgárokat?
Visszatekintve az egyik első, a szociálliberális ellenzék hisztériáját kiváltó aktus az volt, hogy a magyar Szent Koronát a millenniumi év kezdetén a nemzeti múzeumbeli száműzetéséből átvitték a Parlamentbe. Nem váltak be az ellenzéki reménységek – nem került veszélybe a respublika, annak ellenére sem, hogy a Pa-Dö-Dő akkor még nem koncertezett Bródyval és Somlóval a polgári demokrácia fennmaradásáért. Viszont a Kossuth tér azon az újévi estén megtelt a korona érkezését várókkal, s voltak jó néhányan, akik Demszky főpolgármester hétköznapi szabványsötétségében is végigkísérték útján. A Szent Korona a millennium lezárásának alkalmából tavaly, nagyboldogasszony napján, augusztus tizenötödikén elment Esztergomba, ahol Paskai Lászó bíboros megismételte Szent István országfelajánlását a magyarok nagyasszonyának. Különös módon több tízezres zarándoksereg várta érkezését, a tikkasztó nyári kánikula, a költségeket firtató és a ravasz szakmai agitáció, hangulatkeltés ellenére is. S ha a szemtanúk beszámolóinak hihetünk, hazaútján végig, a Duna-parti sétányok, nyaralók, kisvendéglők megteltek ünneplő, a koronahordozó hajót köszöntő emberekkel, akik számára valamiért fontos volt – még ha sokaknak öntudatlanul is – a Szent Korona látogatása. Persze ez egy „oltári giccs” volt – idéződik eszünkbe egyes avatott esztéták hangja –, nem beszélve arról, hogy a „muzeális tárgy” rázkódásnak volt kitéve… A nagy fanyalgás közepette hideg zuhanyként érhette a felismerés az ellenérdekelt feleket: ami szerintük régen nincs, mégis van. Le kellett vonni a tanulságokat. Vélhetően innen eredeztethető a honfitársaim megszólítás is. Csakhogy ez kevés, úgy tűnik, nem sikerült a mutatvány.
– Nem tudom, miről van szó, de ellenzem – mondja a békebeli anekdota ellenzéki párti képviselője, amikor az Országházban a szavazás miatt felriasztják bóbiskolásából. Ez az ellenzéki hozzáállás – amit számtalanszor tapasztalhattunk a négy év alatt – sok sebet okozott, hogy csak a legfontosabbat soroljuk: kezdve státustörvénnyel és végezve a Benes-dekrétumok ügyével. S ha most végigtekintünk az idegőrlő kampányprodukciókon, a kép még sötétebb. A szabadmadarakat egyszer majd tanítani lehet az iskolákban, hogyan ne kampányoljunk címszó alatt. Pozitív üzenetük csupán az adócsökkentésről szól – ez választási közhely –, ráadásul meglehetősen primitív humorral megjelenítve a gatyaletolós plakátjukon. A többi propagandaalkotás az ellenfél gyalázásában, a választópolgár stresszelésében merül ki. De ez csak az első pilanatban tűnik öngyilkos praxisnak. Én gyantáztam, de a fiam hegedül – tartja a mondás. Ez történik most is, csak fordított szereposztásban: az SZDSZ gyantázik az MSZP-nek „csináljunk hangulatot” alapon. S hogy mihez, kikhez?
„Ezeket is átvágtam” – olvasható az SZDSZ honlapján az Esztergomot Párkánnyal összekötő, a második világháborúban lerombolt, s most újjáépített híd avatását ábrázoló kampányképen, ahol Mikulas Dzurinda szlovák miniszterelnök és Günther Verheugen EU-nagykövet társaságában Orbán Viktor átvágja a szalagot. Erre a napra több mint fél évszázadot vártunk. Az SZDSZ viccelődik, a Mária Valéria híd viszont áll, s még jó néhány generációnak biztosítja a könnyebb átjárást a Kárpát-medencében. A kampánynak meg ma éjfélkor vége.