Négyévenként egy tál gulyás

Mennyire becsüli egy párt a választópolgárokat, ha anyagi ellenszolgáltatást kínál a voksaiért? Az MSZP azt hitte, hogy Ercsiben, Gyöngyösön, Ózdon – és még ki tudja, hány helyen – sörrel, pálinkával, gulyáslevessel, pénzzel leveheti a lábáról a cigányokat. A hírek szerint tervüket nem kísérte átütő siker.
Az a párt alkalmazott ilyen alantas módszereket, amelyik az előző négy évben mást sem tett, mint a romák megmentőjének szerepében tetszelegve a kormány kisebbségpolitikáját pocskondiázta, az erősödő rasszizmus rémével riogatott idehaza és külföldön, elégedetlenséget szítva, feszültséget gerjesztve.
Persze akinek van szeme a látásra, hamar észrevehette: a hangzatos diszkriminációellenes szólamok és a szocialista gyakorlat igencsak távol áll egymástól. Mindent elárul, hány roma képviselőjelölt került fel az MSZP országos választási listájára: a párt cigánytagozata elnökének, Benga Oláh Tibornak leghátul adtak helyet, igazi esélyt csak Teleki László kapott arra, hogy bekerüljön a parlamentbe. De szerintük nem ők, hanem a kormány folytat farizeus kisebbségi politikát, és a Fidesz–MDF–Lungo Drom-megállapodás, amely révén a cigányság egyenrangú partnerként végre cselekvően beléphetne a nagypolitikába, nem több, mint porhintés. A kormány a munka és a tanulás lehetőségének biztosítására építette a tartós felzárkóztatás programját, a szocialisták ettől rögtön prüszkölni kezdtek. Arra is emlékezhetünk, milyen hisztériát váltott ki balliberális körökben, hogy a gyermekek után járó állami támogatást az iskolába járáshoz kötötte a kormány: jaj az emberi jogoknak…
A szemléletbeli különbséget jól érzékelteti, hogy míg Donáth László MSZP-s lelkész törvényes kilakoltatási eljárások meghiúsítására szerveződő tüntetéseken parádézott Horváth Aladár polgárjogi harcossal kart karba öltve, a kormány milliárdos szociálisbérlakás-építési programba kezdett. Az eltelt négy évben sikeres roma foglalkoztatási programok indultak, és az ösztöndíjas cigány fiatalok száma megtízszereződött: ma már tizenkétezren kapnak tanulmányaikhoz állami támogatást. Míg a balliberális ellenzék legfőbb problémája az, hogy nincs antidiszkriminációs törvény – mintha azzal bármi is megoldódna –, a kormány arra törekszik, hogy megszűnjenek a diszkriminációs jelenségek társadalmi okai. Az MSZP – híven hagyományaihoz – a kampányban végig szociális demagógiával operált, azoknak a hiszékenységére épített, akikkel kormányzása alatt semmit nem törődött, és akiknek nyomorát – többek között a Bokros-csomaggal – tovább mélyítette.
A „roma aktivistáknak” osztogatott kampánypálinka meg a vokspénz mélységes cinizmusról árulkodik. Annak idején a Strasbourgba települt zámolyi romák érdekében negyven „értelmiségi” levélben hívta fel a francia miniszterelnök figyelmét a Magyarországon tomboló rasszizmusra. Ercsiben, Gyöngyösön és Ózdon kiderült: a szocialisták nemcsak a demokrácia eszméit veszik semmibe, de etnikai alapon le is nézik választóikat. Ez az igazi rasszizmus! Most valóban lenne miért tollat és papírt ragadniuk az akkori „aláíróknak”.