Mennyire becsüli egy párt a választópolgárokat, ha anyagi ellenszolgáltatást kínál a voksaiért? Az MSZP azt hitte, hogy Ercsiben, Gyöngyösön, Ózdon – és még ki tudja, hány helyen – sörrel, pálinkával, gulyáslevessel, pénzzel leveheti a lábáról a cigányokat. A hírek szerint tervüket nem kísérte átütő siker.
Az a párt alkalmazott ilyen alantas módszereket, amelyik az előző négy évben mást sem tett, mint a romák megmentőjének szerepében tetszelegve a kormány kisebbségpolitikáját pocskondiázta, az erősödő rasszizmus rémével riogatott idehaza és külföldön, elégedetlenséget szítva, feszültséget gerjesztve.
Persze akinek van szeme a látásra, hamar észrevehette: a hangzatos diszkriminációellenes szólamok és a szocialista gyakorlat igencsak távol áll egymástól. Mindent elárul, hány roma képviselőjelölt került fel az MSZP országos választási listájára: a párt cigánytagozata elnökének, Benga Oláh Tibornak leghátul adtak helyet, igazi esélyt csak Teleki László kapott arra, hogy bekerüljön a parlamentbe. De szerintük nem ők, hanem a kormány folytat farizeus kisebbségi politikát, és a Fidesz–MDF–Lungo Drom-megállapodás, amely révén a cigányság egyenrangú partnerként végre cselekvően beléphetne a nagypolitikába, nem több, mint porhintés. A kormány a munka és a tanulás lehetőségének biztosítására építette a tartós felzárkóztatás programját, a szocialisták ettől rögtön prüszkölni kezdtek. Arra is emlékezhetünk, milyen hisztériát váltott ki balliberális körökben, hogy a gyermekek után járó állami támogatást az iskolába járáshoz kötötte a kormány: jaj az emberi jogoknak…
A szemléletbeli különbséget jól érzékelteti, hogy míg Donáth László MSZP-s lelkész törvényes kilakoltatási eljárások meghiúsítására szerveződő tüntetéseken parádézott Horváth Aladár polgárjogi harcossal kart karba öltve, a kormány milliárdos szociálisbérlakás-építési programba kezdett. Az eltelt négy évben sikeres roma foglalkoztatási programok indultak, és az ösztöndíjas cigány fiatalok száma megtízszereződött: ma már tizenkétezren kapnak tanulmányaikhoz állami támogatást. Míg a balliberális ellenzék legfőbb problémája az, hogy nincs antidiszkriminációs törvény – mintha azzal bármi is megoldódna –, a kormány arra törekszik, hogy megszűnjenek a diszkriminációs jelenségek társadalmi okai. Az MSZP – híven hagyományaihoz – a kampányban végig szociális demagógiával operált, azoknak a hiszékenységére épített, akikkel kormányzása alatt semmit nem törődött, és akiknek nyomorát – többek között a Bokros-csomaggal – tovább mélyítette.
A „roma aktivistáknak” osztogatott kampánypálinka meg a vokspénz mélységes cinizmusról árulkodik. Annak idején a Strasbourgba települt zámolyi romák érdekében negyven „értelmiségi” levélben hívta fel a francia miniszterelnök figyelmét a Magyarországon tomboló rasszizmusra. Ercsiben, Gyöngyösön és Ózdon kiderült: a szocialisták nemcsak a demokrácia eszméit veszik semmibe, de etnikai alapon le is nézik választóikat. Ez az igazi rasszizmus! Most valóban lenne miért tollat és papírt ragadniuk az akkori „aláíróknak”.
origo.hu
Elkészült Magyar Péter pszichiátriai szakvéleménye
