Ördög a falon

Angyali türelemmel legyen megáldva az az ember, aki a múlt helyett a jövőbe szeretné szavazni Magyarországot. Hiszen a káefté-Magyarország pártemberei a rendelkezésükre álló médiát felhasználva a végsőkig próbára teszik a béketűrését. Angyali türelemmel kell tűrnie, hogy a kereskedelmi televízió híradója letüntetésezze a csodálatos délutánt, lehatvan-nyolcvanezrezze a Kossuth téren összegyűlt tömeget, hogy a sok százezer jó arcú, jókedvű ember között megkeresse azt az egyetlen MIÉP-est, aki náci mintájú katonaruhájában lobogtatja a maga zászlóját, és aztán hosszan mutogassa ezt az eszelőst, azt a látszatot keltve, hogy a Kossuth téri demonstráció az ilyenek masírozása volt. Angyali türelemmel kell tűrnie, hogy a média négyötöde tízszeresen felerősítve süvöltse a zempléni kriptoszocialista ostobaságait az ország megosztottságáról, és a demokráciáról való papolását annak az embernek, aki élete nagyobbik részében a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nékül, magas poszton, magas fizetéssel szolgálta a szovjet tankok által meghonosított és fenntartott egypártrendszert.
Angyali türelemmel kell megáldva lennie mindenkinek, aki Magyarország jövőjére szeretne szavazni. Mert az ellenfélnek már csak egy eszköze maradt: ebből a türelméből kibillenteni a jobbik Magyarországot. Nincsenek már hatékony érveik, csak ez az egy: félni kell a Fidesztől, félni kell attól, amit Orbán Viktor kormánya hozhat magával.
Ezért szakadatlanul erről a félelemről beszélnek. Senkit se tévesszen meg, hogy azt ismételgetik: emberek, győzzék le a félelmüket. Nem kell lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy az ember fölismerje: a múlt frontharcosai az ördögöt festik a falra, abban reménykedve, hogy majd lejön onnan, és megszerzi nekik Magyarországot.
Hónapok óta zajlik az ördög falra festése, hónapok óta riogatják az embereket azzal, hogy ha a Fidesz– MDF nyer, itt elszabadulnak az indulatok. Mert azt akarják, hogy az emberekben félelem keljen. Aki nem hiszi, gondoljon csak bele, milyen hatása volna annak, ha egy repülőgépen a stewardess tízpercenként így szólna az utazóközönséghez: ne féljenek, nem fog lezuhanni a repülőgép. Nemsokára annak is görcsben volna a gyomra, akinek eszébe sem jutott, hogy bármi baj eshet. Ezért van annyi pofázás a gyűlöletbeszédről, ezért vadásszák a nemzeti oldal embereinek szavai közül azokat, amelyeket – akár félremagyarázva, meghamisítva – az ellentétek szítására lehet felhasználni. Visong az egész balliberális értelmiségi holdudvar, hogy, jaj, istenem, atrocitások lesznek, jaj, megosztják a társadalmat, jaj, fenekestül felfordítják a nyugalmat. Falra festik az ördögöt, hátha lelép onnan, és nekik szolgál. Hátha valóban lesznek atrocitások, hátha megoszlik a társadalom, hátha felfordul a nyugalom. Mert az nekik hasznukra lesz.
Hiszen hasznukra volt már eddig is, mert ezzel nyerték meg az első fordulót. Sokan próbálták megfejteni a talányt, hogy miért tévedett az összes közvélemény-kutató, miért volt kiugróan magas azok aránya, akik nem mondták meg, hogy a szocialistákra szavaznak. Kovács úr, aki életének nagyobbik felét Kovács elvtársként töltötte, persze kész volt a válasszal: az emberek féltek megvallani a rokonszenvüket. Egy fenét! Ez semmi más, mint megint az ördög falra festése. Megmondom, miért nem mondták meg az emberek, hogy az MSZP-re szavaznak. Mert szégyellték. Mert érezték, hogy ez már a múlt, hogy ezen túl kellene végre lépni (ha másért nem, legalább azért, hogy helyet adjon végre egy friss szellemű szociáldemokrata pártnak), de gondolataik között megtelepedett az aggodalom, hogy hátha a Fidesszel tényleg a konfliktusok kora jön el. Több százezer ember megalkudott a falról lelépő ördöggel, és a maga, a családja nyugalma kedvéért megtagadta a jobbik énjét, megtagadta azt a politikai erőt, amelyben pedig hinni szeretett volna. Hát lehet ezt bevallani?
Az első forduló után, a bódulatból felocsúdva emberek százezrei kérdezték egymástól: mit tehetek, miben segíthetek, hogy az országom a jövő útjára lépjen? Megmondom, mit tehetünk: ne engedjük tovább, hogy az ördög lelépjen a falról. Mondjuk el minden barátunknak, hogy a riogatásokból semmi sem igaz, hogy a tolvaj kiált rablót, hogy az beszél a félelem ellen, aki félelmet akar kelteni. És mondjuk el, hogy most nem két párt között, hanem az emelkedő nemzet vagy a káeftéország között kell választani, és a döntésben a félelem ördögének nem lehet semmi szerepe.
De senki ne legyen indulatos, senkit ne ragadjon el a harag. Angyali türelemmel legyen megáldva, aki most tenni akar Magyarország jövőjéért. Türelemmel, hittel és meggyőződéssel. És akkor a pokol kapui sem vesznek rajtunk erőt.

A szerző újságíró, 1989 és 1997 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége főtitkára