Liberális olvasztótégely

Ahogy a Magyar Nemzet november 19-i számában Fogynak a magyarok Szlovákiában címmel olvasható volt, a 2001-es népszámlálási adatok szerint a múlt század kilencvenes éveiben 47 ezerrel csökkent a felvidéki magyarság lélekszáma. Mivel ez a népességfogyás 14 település esetében a jelenlegi szlovák jogszabályok értelmében a magyar nyelv hivatalos használatának elvesztését is jelenti, a Magyar Koalíció Pártja – egyes törvények módosítása által – az eddigi húszról tíz százalékra igyekszik csökkenteni az anyanyelv hivatalos használatához szükséges szlovákiai küszöböt. Ami azonban az egész ügyben a legaggasztóbb, hogy miközben a demográfusok csupán néhány száz fős csökkenést jósoltak a felvidéki magyarságnak, a népességfogyás mértéke egészen drámai.
Jóllehet az egész világot felőrlő globalizáció és neoliberális ideológia térhódításának egyik következménye szinte mindenhol egy negatív demográfiai hullám, a szlovákiai magyarság körében nem egyszerű népességfogyás történik. S míg Erdély esetében a mai napig is jelentékeny elvándorlással kell számolni, a Felvidéken még csak ilyesmiről sincs szó. Ami felvidéki magyar nemzetünk kétségbeejtő apadását okozza, az – bár fáj kimondani, de – nem más, mint a beolvadás.
Miközben a szlovákok az előző nyolcvan évben Európában egyedülálló népességgyarapodást produkáltak – számuk az 1920-as 1,8 millióról mára két és félszeresére, 4,6 millióra duzzadt –, a magát hetven éven át kőkeményen tartó felvidéki magyarság lélekszáma (a 2001-es népszámlálási adatok szerint jelenleg 520 ezer) a rendszerváltozás óta fokozatosan csökken. Márpedig ez a szlovák politika számára igazi diadal.
A beolvadás azonban nem egyik napról a másikra történik, hanem hosszú-hosszú folyamat eredménye, amelyet számos, nemegyszer egészen bagatellnek tűnő tényező – akár egy szlovák szomszéd rossz ízű megjegyzése – is befolyásol. A legtöbb esetben az első lépés a kulturális identitás, a kulturális kötődések fokozatos feladása. Aztán a szülők egyszer csak mérlegelni kezdik, érdemes-e egyáltalán magyar tannyelvű iskolába adni gyermeküket. Aki a nem mellett dönt, azt egyhamar meglepetés éri. Hiszen a gyermek nyelvismerete egyre döcögősebbé válik, a magyart egyre inkább tarkítják a szlovák kifejezések, míg egy napon – a sok-sok szlovák történelemóra után – úgy érzi: magyarként nincs is mire büszkének lenni. Egyre jobban kezdi érezni magát a szlovákok közt, s egyre valószínűbbnek tűnik, hogy egy szép napon majd éppen szlovák házastársat választ. Ekkor már az sem fogja érdekelni, hogy gyermekeihez valaha egyetlen magyar szót is szóljon.
Akinek a felvázolt kép eltúlzottnak tűnik, üsse fel a pozsonyi telefonkönyvet, és találomra tárcsázzon egy magyar vezetéknév után álló számot, aztán köszönjön magyarul. A csalódás – a 2001-es népszámlálás adatainak tükrében – húsz az egyhez arányban garantált. Van azonban egy tényező, amely ezt a hosszadalmas folyamatot, ha látszólag nem is közvetlenül, ám jelentékenyen befolyásolja. Ez pedig a média. Néhány hete, amikor a UPC szlovákiai vezetősége úgy döntött, hogy eltávolítja programcsomagjából a magyar közszolgálati adókat, sokakban fogalmazódott meg a kérdés: vajon a választék ilyen irányú szűkülése, pontosabban a tömény liberális ideológia és az identitását egyre inkább elvesztő felvidéki magyarság napi találkozásának kizárólagossá tétele milyen irányba fogja formálni a felvidékiek világszemléletét?
Szlovákiában azonban nem csak az elektronikus médiumokkal van baj. Az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű napilap – a felvidékiek egyetlen helyi tájékozódási pontja – sem objektivitásáról híres. Az Új Szó (támogatja: Illyés Közalapítvány) a Magyar Nemzetet kivéve rendszeresen közli a Magyar Hírlap és a Népszabadság szerzőinek publikációit (egy gyors névsor: Dunai Péter, Avar János, E. Fehér Pál, Gömöri Endre, Réti Ervin, Aczél Endre, Peredi Ágnes stb.). A lap leggyakoribb hírforrásai közé – az MTI mellett – pedig a www.nol.hu. (Népszabadság) és a www.origo.hu internetes oldalak tartoznak. Ilyen légkörben talán nem is csoda, hogy október 23-i forradalmunkat az Új Szó hasábjain Szále László, a Magyar Hírlap rovatvezetője ünnepelhette, se az, hogy a trianoni tragédiához a lap június 4-i számában nem kisebb személyiség, mint Mécs Imre SZDSZ-es képviselő fűzhetett kommentárt. (Emlékezetes, Mécs pártja volt az egyetlen, amely a néhai státustörvényt, akárcsak a Duna TV-t, születésétől fogva ellenezte.)
Az egyetlen magyar nyelvű napilap mint stratégiai állás azonban a másik oldalról is meg van erősítve: hiszen Molnár Norbert, az Új Szó fiatal, ultraliberális kommentátora a Magyar Hírlap, míg Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője a Népszabadság pozsonyi tudósítója. Az Új Szóból végtelenségig lehetne idézni az elfogultabbnál elfogultabb írásokat, amelyek – a magyar kormánypártok lelkes támogatása mellett – folyamatos elbizonytalanító, elbátortalanító üzenetükkel bizonyára nagy szerepet játszottak abban is, hogy míg a 160-180 ezres kárpátaljai magyarság körében 90 ezernél is több magyarigazolványt osztottak ki, addig az 520 ezer felvidéki alig 65 ezer okmányt igényelt. Az pedig, hogy a nap mint nap kommunikált liberális hangvételű cikkek milyen irányba mozdítják a demográfiai mutatókat, nem is lehet kérdéses. A hagyományok iránti kötődések fellazítása, a kulturális-szellemi gyökértelenítés szépen lassan az identitás fokozatos elvesztéséhez, majd a beolvadáshoz vezet. „Ahogy a rabszolgaságot eltörölték, az alkoholtilalmat feloldották, a papi házasságokat megengedték vagy meg fogják engedni, az abortuszt lazábban kezelik, valószínűleg a light drogokat is leveszik a kokólistáról… aki elszív egy marihuánás cigarettát, még nem bűnöző”, írta április 25-én a „szlovákiai magyarok lapja”. Hogy a máig nem kellő figyelemmel kísért határon túli médiumoknak valójában mekkora súlyuk is van, azt mi sem jelzi jobban, mint Medgyessy (és talán Ron Werber) ötlete az erdélyi televízió alapításáról. E gondolat – felidézve a Duna TV létrejötte körüli hisztériát –, úgy tűnik, ezúttal a kisebbik kormánypártot sem hozza ki sodrából. Míg azonban a nagy hirtelen előbukkant képmutató pluralizmus és talán nem teljesen elhanyagolhatóan Markó egyre kétségesebbnek tűnő választási győzelme érdekében a kormány ilyen komoly lépésre látszik elszánni magát, Szlovákia esetében még csak hasonlót se várjunk. Hiszen az Új Szó és a UPC-nek hála, a Felvidéken fogható magyar kereskedelmi csatornák Medgyessyék számára tökéletesen megfelelően működnek.

A szerző egyetemi hallgató, közíró