A polgári otthonteremtés tönkretétele

Nehezebb életszakaszokban az emberek összébb húzzák magukat, felélik megtakarításaikat, vagy elodázzák jelentősebb vásárlásaikat. Nem cserélik ki a háztartási gépeiket, lemondanak a gépkocsicseréről, vagy (s ez az egyik legkézenfekvőbb válasz a problémákra) elhalasztják lakásfelújításukat, vagy lemondanak ingatlancseréjükről, esetleges -vásárlásukról. A szocializmus összeomlása után, a munkanélküliség kialakulását és a kényszervállalkozások beindítását követően a polgárok tömegei az ezredforduló küszöbén érezték azt, hogy a helyzetük lassan stabilizálódott. A millenniumot követően az életkörülményeik, valamint nem utolsósorban a polgári kormány intézkedései miatt is bele mernek vágni egy-egy család talán legfontosabb anyagi vállalkozásába: a lakásuk cserélésébe vagy egy új otthon építésébe.
Az ezredfordulóra ugyanis a Széchenyi-program elindításával a polgárok számára világossá vált, hogy az Orbán-kormány felkarol minden olyan aktivitást, amellyel az emberek a jövőbe vetett hitből táplálkozva az életük jobbra fordulását remélhették. Diákhitelt kaphatott az a fiatal, akinek a szülei nem tudták vállalni a főiskolára vagy egyetemre járó gyermekeik fokozott támogatását, jelentősen emelkedett (négy év alatt 19 500 forintról 50 ezerre) a minimálbér összege, így a munka már biztosította a megélhetés költségeit, és nem utolsósorban elindult a polgári otthonteremtési modell kialakítása, majd továbbfejlesztése. 2000-ig nem volt bérlakásépítés, a polgári kormány az önkormányzatokat és az egyházakat segítségül hívva 70-80 százalékos támogatással mintegy tízezer bérlakás építéséről hozott döntést alig két év alatt. Újra bevezetésre került az áfakedvezmény, s elindult a családok gyarapodásával együtt járó bővítési igényt segítő, úgynevezett félszocpol. A legjelentősebb változás azért mégis a kamattámogatás intézményének kialakítása, s bevezetése először az új lakások építése, majd a használt lakások esetére. Ezzel a lépéssel hatalmas javulás állt be a lakáshitelezésben: a korábbi, szinte elérhetetlen 36–38 százalékos kamatok hozzávetőleg egy év alatt 4–6 százalékra süllyedtek. Ez a lépés a lakásépítéseket lényegében megmásfélszerezte, a korábbi mintegy húszezres szintet harmincezer fölé emelte.
Az új szocialista kormány ezerszer deklarálta, hogy nem nyúl a polgári kormány lakástámogatási rendszeréhez, s ezt mondta Medgyessy Péter is a maga stílusában: „A kérdésre hadd kezdjem rögtön azt, ami nekem tetszett az elmúlt négy évben. Lehet, hogy ez meglepő, de én úgy gondolom, hogy egy normális országban négyévenként nem kezdődik újra az élet, és ebből következően én nem tagadom, hogy voltak olyanok, amik nekem tetszettek, és tovább is akarom csinálni, amennyiben a választók bizalmát megkapjuk. Nos, az egyik a fiataloknak a lakáshitel kedvezménye. Ez egy jó dolog, mi tovább fogjuk csinálni, és amit még szeretnénk, az az, hogy egy szélesebb kör számára tudjuk biztosítani azt, hogy hozzá tudjanak jutni lakáshoz.”
Aki ezt a kijelentést a kampány hevének tulajdonítja, annak a kormányprogram adott eligazítást: „Tiszteletben tartjuk a lakástámogatással kapcsolatban tett hosszú távú kormányzati kötelezettségvállalásokat.” Arról, hogy ez a deklaráció azután sem változott, az aranyszájú kormányszóvivő az idén így nyilatkozott: „Aki eddig felvett hitelt, az ott megállapított módon, mértéken és feltételekkel fog továbbra is adós maradni, illetve az állami támogatásban részesülni.”
Szavakban tehát nem volt hiány, bár az emberek a szocialista erkölcs és szavatartás tekintetében már némi történelmi tapasztalattal rendelkeztek, így az utóbbi másfél évben folyamatosan pánikhelyzetek alakultak ki a különböző lakástámogatási szigorítások miatti félelem következtében. Három szocialista pofon csattant eddig az otthonteremtéssel próbálkozó polgárok arcán. Az első a bérlakások igénylőit érte, ugyanis az állandóan a szociális érzékenységét hirdető kormány két év alatt, 2002-ről 2004-re lényegében egyharmadára, 20 milliárdról 7 milliárdra csökkentette a bérlakásépítésre szánt költségvetési pénzeket. Ezt követte a tavaszi kis Medgyessy-csomag kamattámogatás-csökkentési lépése, amelynek hatására a bankok mind a kamatplafon maximumára emelték a kamataikat, növelték a hitelfelvevőket sújtó jutalékaikat, és emelték a családok önrészre vonatkozó követelményét, ezáltal is nehezebb helyzetbe hozva a hátrányosabb helyzetben élőket.
Bár Csabai Lászlóné kormánymegbízott személyesen deklarálta, hogy a szocialisták nem csökkentik a lakáshiteleket támogató, a polgári kormány által igen jelentősen megemelt személyi jövedelemadó-kedvezményt, a harmadik pofon mégis elcsattant: január elsejétől az adókedvezmény háromnegyedét elvonják – valakinek a felére csökkentik, s sokan lesznek olyanok, akiknek teljesen megszüntetik azt. Családok tízezreinek az élete kerülhet szakadékba, hiszen havi 10–20 ezer forintot kevesen tudnak kigazdálkodni. Ők vagy felmondják a hiteleiket, vagy többletmunkát vállalnak, vagy… A drasztikus adókedvezmény-elvonás után újfent Csabainé nyilatkozott: vége a meglepetések korának, a kormány nem szigorítja tovább a lakástámogatás rendszerét. Furcsa, hogy pont ő ne ismerné a szocialisták szavahihetőségét. Bár mivel ő is közéjük tartozik, lehet, hogy azt gondolja, a szavaknak nincs következményük – akkor sem, ha éppen kormányzati pozícióból hallatszanak.
A szocialista kormány ugyanis nem számol a lakáspolitikával. Nincs közgazdasági háttér, s azokról a gazdaságkutatói tanulmányokról, amelyek az otthonteremtés növekedésjavító és munkahelyteremtő hatásairól születtek, pedig hallgat. Nem igaz, hogy nem ismeri azokat, hiszen számos konferencián elhangzottak és publikációban olvashatók ezek az információk. Korábbi számítások szerint tízezer új lakás mintegy ötvenezer új munkahelyet teremt, s 117 milliárd forint többlet GDP-t eredményez. S ha nem hisznek az előző ciklusban készült számoknak, akkor olvassák el a Vértes András (ugyanaz, aki az MSZP választási programját jegyezte) vezette Gazdaságkutató Rt. friss tanulmányát, mely szerint 100 milliárd forintnyi állami lakástámogatás mintegy 110 milliárdnyi államháztartási bevételt eredményez. Ráadásul mintegy 54 ezer új munkahelyet teremtve ezáltal, ami azért is különlegesen fontos, mert az építőipar pont azokat az embereket szívja fel a munkaerőpiacról, akik zömében szakképzetlenek, akik szociálisan is a legnehezebb helyzetben vannak, s a legnehezebben találnak munkát. „Tartós, a nemzetközi konjunktúrától kevéssé függő növekedési forrás a gazdaságban” – ezzel az összefoglalóval fejezte be a gazdaságkutató a legutóbbi lakásépítési konferenciáján tartott előadását. Éppen ezért választotta Matolcsy György csapata az otthonteremtés támogatását a Széchenyi-terv egyik tartóoszlopának.
Medgyessy Péter óvja, félti a magyar családokat a túlzott eladósodástól. Nem elfeledkezve arról, hogy ez a kijelentés a kádári időket idézi, amikor mindig megmondták az elvtársak, hogy mi jó nekünk s mi nem. De nézzünk mégis e kijelentés mögé! Az MNB becslése szerint a lakosság hitelállománya az idei évben a GDP értékének 15 százaléka. Ha ezt az arányt a fejlett országok hasonló arányához hasonlítjuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a ráta ott átlagosan 80 százalékos szinten van. Az Egyesült Államok esetében pedig egyenesen 100 százalékos ez az arány. A másik összevetés az állam adósságállománya, annak alakulása és a lakosság adósságállománya között van. Meg kell állapítsuk, hogy a lakosságnak – tehát az összes állampolgárnak – az adóssága hozzávetőleg csupán negyede az államénak. Ráadásul éppen a szocialista kormányfőnek nem lenne erkölcsi alapja ilyen szentenciákat mondani, hiszen, mint ahogy már sokan megírták, éppen a Medgyessy-kormány elmúlt másfél éve alatt mintegy 2600 milliárd forinttal, azaz egy négyfős családra számolva több mint egymillió forinttal nőtt az ország adósságállománya! Ebből a helyzetből – amikor mindenki azt kérdezi, hogy mire ment el ez a temérdek pénz – legalábbis nem illene erkölcsi magasságokba emelkedve nyilatkozni. Ráadásul az az egyetlen maastrichti kritérium, amelyet teljesítettünk, kerül ezáltal veszélybe, hiszen a néhány évvel korábbi 53 százalékról 59 százalékra nőtt az adósság a GDP arányában. Mint már köztudott, a kritérium maximum 60 százalékos szintet enged meg.
Megszokhattuk már, hogy ha bármi gond van a gazdaságban, akkor a szocialisták vagy az elődjükre, a polgári kormányra próbálják fogni a felelősséget (meddig fogják még ezt tenni vajon?), vagy a Járai Zsigmond vezette Magyar Nemzeti Bankot kiáltják ki bűnbaknak. Most ez utóbbi lemezt tették fel, miközben abban, hogy a költségvetésben hol és milyen szigorítást végeznek, teljes mértékben a kormány – tehát Medgyessy Péter – a felelős. Azért, mert most a kormányülésre elhívják Járai Zsigmondot (s ő nem teheti meg, hogy nem megy el), ez még nem jelenti azt, hogy ezért őt terheli a felelősség is. Az MNB nincs könnyű helyzetben, hiszen nem egyszerű egy ilyen kiszámíthatatlan partnerhez igazodni. Mi lett volna, ha László Csaba helyett Járai Zsigmond kotyog valamit egy londoni üzleti ebéden, s ezzel óriási kárt okoz Magyarországnak? Mellette biztos nem áll ki Medgyessy Péter, nem úgy, mint László Csaba mellett.
Az otthonteremtésben – akárcsak az egész gazdaságpolitikában – nyugalomra és kiszámíthatóságra lenne szükség. Azonban sajnos a lakástámogatások esetében nemhogy hosszú évekre, de néhány hétre sem lehet előre látni. Példa erre a közismert nevén szocpol területe, ahol a szocialisták gyermekenként egymilliós támogatást ígértek. Ezt az ígéretüket talán betartják, de először két lépésre bontották a szükséges emelést, majd a második lépést most január 1-jétől hirdették meg, s ezt ezelőtt kilenc hónappal be is jelentették. Ezzel arra biztatták a családokat, hogy várjanak háromnegyed évet az emelés miatt. Most pedig, hogy aktuális lenne az emelés, tudatják, hogy csak április elsejétől emelnek. Még azt is elrontják, ami pozitív.
Sajnos, a mi bőrünkre megy a játék. Az állami adósságállomány növelésével, a családok otthonteremtési kedvezményének drasztikus elvonásával – az uniós csatlakozás küszöbén – azt látjuk, hogy nem előre, hanem hátra megyünk. Hátra, de hová?

A szerző országgyűlési képviselő
(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)