Nemzetközi szerződést sért a lex Szász

kórháztörvényről az Alkotmánybíróság által hozott határozat kimondja, hogy a köztársasági elnök, ha a kihirdetésre váró törvényt vagy annak valamely rendelkezését az alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, köteles azt az Alkotmánybíróságnak az alkotmányellenesség előzetes vizsgálata végett megküldeni. A köztársasági elnök tehát, amikor 2003. december 22-én előzetes normakontrollt kért mind a gyűlöletbeszéd-törvény, mind pedig a lex Szász ellen, csupán a kötelességét teljesítette. A nagyobbik kormányzó párt részéről az államfő magatartását többen mégis inkább karácsonyi ünneprontásként, semmint az alkotmányos kötelezettség teljesítéseként értékelték. Így azt még oly mértékadó személyiségek sem hagyhatták csípős megjegyzés nélkül, mint Gyurcsány Ferenc vagy Lendvai Ildikó. (Katona Béla indulatos kirohanását már a húsvéti ünnepekre tartalékolta.)
A gyűlöletbeszéd-törvény vizsgálata tekintetében még vajúdnak a hegyek. A lex Szász esetében viszont már megszületett a kisegér. Az Alkotmánybíróság határozatának 1. pontjában ugyanis a törvénynek csupán azt az átmeneti rendelkezését nyilvánította alkotmányellenesnek, amely szerint a törvény hatálybalépésének napján megszűnik a PSZÁF elnökének és elnökhelyetteseinek a megbízatása és köztisztviselői jogviszonya; a felügyeleti tanács tagjainak kinevezéséig pedig az intézmény vezetését a főigazgató látja el. Ezt azzal indokolta, hogy az átmeneti időre vonatkozó megfelelő szabályozás hiánya a hatósági jogalkalmazásban jogbizonytalansághoz vezet. A 2. pontban megállapította, hogy a törvény egésze és a rendelkező rész 1. pontjában nem érintett rendelkezései nem alkotmányellenesek. Az indokolás szerint ugyanis a jogalkotási törvény szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve konkrét alkotmányi rendelkezésbe is ütközik. Nem állapította meg a határozat a támadott törvény közjogi érvénytelenségét sem, mert erre csak akkor kerülhet sor, ha a törvényalkotási eljárás szabályainak megsértése egyúttal alkotmányellenességet idéz elő. A jogbiztonságot veszélyeztető követelményt a felügyelet átszervezése nem sértette meg, ezért ilyen címen sem volt helye alkotmánysértés megállapításának.
Túl a számos ülésnapon meg a határozat 22 oldalas terjedelmén, a négy párhuzamos indokolás és a három különvélemény is jelezte a döntéshozatal bonyolult voltát. A párhuzamos indokolások szerint alkotmányellenes volt az a döntés, amely az Országgyűlés által megválasztott vezető hat évre szóló megbízatási idejét – a szervezetátalakításhoz kötötten – lerövidítette. Ez olyan törvényhozással való visszaélés, amely sérti a demokratikus jogállam elvét és az annak tartalmi összetevőit jelentő alkotmányos követelményeket. A megbízási idők lerövidítésére ugyanis csak a törvényben meghatározott objektív vagy szubjektív okok (lemondás, halál, visszahívás, összeférhetetlenség stb.) alapján kerülhet sor. Két különvélemény szerint nincs alkotmánysértés. Egyetlen szerint viszont a törvény megalkotási folyamatában az egyes eljárási szabályok megsértése az egész törvény közjogi érvénytelenségét okozta, ezért az alkotmánybíró nem ért egyet a rendelkező rész 2. pontjával. Ezt a különvéleményt a grémium egyetlen hölgy tagja terjesztette elő. Az indokolásból nem lenne méltó a szöveget megcsonkítva idézni, és nem vagyok hajlandó egyetlen írásjelet sem kihagyni. Inkább azt ajánlom a nyájas olvasónak: vegye meg a Magyar Közlöny folyó évi 14. számát, amely a határozattal együtt ezt a különvéleményt is közli, és olvassa el figyelmesen. Nem fogja megbánni. A kedvező döntés kevésen múlott. Minden jel arra mutat, hogy 4:4 arányú szavazás után ismét az Alkotmánybíróság elnökének a szavazata döntött, akár a kórháztörvény esetében, de ezúttal ellenkező előjellel.
A kormány tehát elérte célját, hiszen viszonylag rövid időn belül eltávolíthatja útjából azt a Szász Károlyt, aki főként a K&H-botrány kirobbantásával sok bosszúságot okozott neki, de visszahívás útján – különös tekintettel a bírósági út fenyegető, a tényeket feltáró lehetőségére – erre a kormánynak nem volt bátorsága. Ne nézzük azonban tétlenül, a partvonalról Szász Károly szinte már reménytelen küzdelmét, hanem bátorítsuk őt. Az Alkotmánybíróság ugyanis csak az indítvány összefüggésében vizsgálhatta a ki nem hirdetett törvény alkotmányosságát. Van tehát még némi lehetőség egyéb alkotmánysértés miatti indítvány előterjesztésére, a jogalkotásról szóló törvény szerint ugyanis „ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt európai megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival”.
Az 1994. évi I. tv. által kihirdetett európai megállapodás 1. cikke szerint a társulás célja – többek között – az, hogy „új szabályokat, politikákat és gyakorlatot létesítsen, amelyek Magyarországnak a közösségbe történő integrációja alapját képezik”. Ennek megfelelően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény mind az általános, mind pedig a részletes indokolásában tájékoztatást adott arról, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményeinek, illetőleg összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival. A felügyeleti törvénynek nemcsak a megalkotása és indokolása, hanem alkalmazása is az európai megállapodásnak a szellemében történt.
Ezért állt ki a PSZÁF elnöke mellett az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), az Európai Bizottság, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, és tartotta aggályosnak a PSZÁF elleni támadást Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottsági elnöke, Fritz Bolkenstein, az EU belső piacokért felelős biztosa, végül az Európai Néppárt. Ezzel szemben ebben a politikai környezetben, az Európai Unióba való belépésünk küszöbén mégis meghozott, de ki nem hirdetett törvény nem tesz eleget a megállapodás szerinti indokolási kötelezettségének. Ezért az a felhívott nemzetközi szerződésbe ütközik.
A jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése miatt az Alkotmánybíróságnál a vizsgálatot pedig – többek között – bármelyik országgyűlési képviselő indítványozhatja. Van tehát némi remény arra, hogy Szász Károly a siralomházból kiszabaduljon, azonban csak akkor, ha a panaszt olyan alapos indokolás támasztja alá, amely egzakt módon kimutatja, hogy – szemben a módosított jogszabállyal – a még ki nem hirdetett, tehát módosító törvény retrográd, vagyis nem közelít az Európai Közösségek jogrendszeréhez, hanem inkább távolodik attól. A panasz beadása sürgős, hisz a parlament kormánytöbbsége 192 igen szavazattal, három szabad demokrata képviselő nem szavazatával szemben megszavazta a törvény módosításának azt a változatát, amely lehetőséget teremt Szász Károly eltávolítására. Az ellenzék a szavazástól rutinszerűen tartózkodott. Kísértetiesen megismétlődött tehát az 1993. december 15-i ülésen kialakult szituáció.
Tarthatunk most már a hatalomtechnikus koalíció törvényjavaslatától, amely – a lex Szász novellájának mintájára (per analogiam) – az alkotmány módosításával visszahelyezi eredeti jogaiba az elnöki tanácsot, és ezzel egy csapásra eltávolítja helyéről a köztársaság elnökét. Ugyan miért számítana, hogy ehhez kétharmados parlamenti szavazati többség kell? Hisz a szavazástól való tartózkodásba meg a Házból való tüntető kivonulásba beletunyult ellenzék figyelmét ez az apróság bizton elkerüli. És akkor irányított demokráciánkban bekövetkezik legmagasabb szinten is a Kiss Péter kancelláriaminiszter által – a totális tisztogatás jegyében – meghirdetett „nulla állapot”, ami az Európai Unió lelkesedését bizonnyal kiváltja.

A szerző nyugalmazott ügyvéd