Az utolsó csók

Tizenhárom évvel ezelőtt, 1991. június 19-én, szerdán, 15 óra
1 perckor az utolsó szovjet katona is elhagyta Záhonynál Magyarországot. Itthon sokan fellélegezhettek. A szovjet csapatok először 1944-ben léptek hazánk területére. Felszabadítóként érkeztek, és hódítóként maradtak közel fél évszázadon, pontosabban negyvenhét éven keresztül. Maradásuk egyet jelentett Magyarország függetlenségének megszűnésével, a plurális demokrácia szétverésével és a szovjet érdekeket kiszolgáló hatalmi rendszer, a magyar nép gondolkodásától távol álló bolsevista ideológia fennmaradásával. Egyszer felcsillant a remény, 1956-ban, a forradalom napjaiban, amikor november 1-jén Nagy Imre miniszterelnök bejelentette az ország kilépését a Varsói Szerződésből, ami egyet jelentett volna a szovjet csapatok kivonásával. A remény azonban rövid idő alatt szertefoszlott, amikor néhány nap múlva, november 4-én a szovjet haderők általános támadást indítottak a magyar forradalmárok, Magyarország ellen, és a véres diktatúra, a megtorlás ugyanott folytatódott, ahol Rákosiék, Gerőék abbahagyták.
A főváros szétbombázása, több mint kétszázezer magyar kényszerű emigrációja, a pufajkás sortüzek, ezrek börtönbe vetése, internálása és a megtorlás csaknem háromszáz kivégzett áldozata felbecsülhetetlen veszteséget okozott hazánknak. 1957. május 27-én alapegyezmény született az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó” csapatok jogi helyzetéről. Kádár János itt is túllicitálja a „nagy testvért”, mert a külső provokáció lehetőségére hivatkozva elvetette Nyikita Hruscsovnak a szovjet csapatok kivonással kapcsolatos felvetését. Újabb és újabb egyezmények biztosították a szovjetek jelenlétét hazánkban. Az 1970-es évek elején a magyarországi bázisokra szovjet nukleáris eszközöket hoztak. Ezzel Magyarország akaratán kívül a NATO egyik célpontjává vált.
Az itt tartózkodó több tízezer szovjet katona és a magyar lakosság között az évek folyamán különleges kapcsolat alakult. Nemcsak az ellenszenv volt a jellemző, hanem az élelmesek között egyfajta cserekereskedelem is kialakult. A szovjet kistévé pálinkáért cserélt gazdát, a tank benzinért élelmiszerrel, ruhával fizettek. Aki viszont fel merte vetni az orosz katonák jelenlétének jogosságát, garázdálkodását, erőszakoskodását a magyar lakossággal, mint ezt tette Csoóri Sándor az Iszapeső című, 1961-ben megjelent novellájában, az hamar indexre került.
Az ország nyilvánossága előtt először 1989. június 16-án, az ötvenhatos mártírok újratemetésén Orbán Viktor követelte a szovjet erők kivonását. Ezek után felpörögtek az események: 1990 márciusától hónapokon át több mint százezer szovjet katona, polgári alkalmazott és családja hagyta el az országot. Elszállítottak csaknem 27 ezer harci technikai eszközt és több százezer tonna anyagot. De mi maradt utánuk? Az erkölcsi, a szellemi és az ökológiai környezetszennyezés. A magyar szakértők tízezer oldalas, a környezeti károkat felmérő jegyzőkönyvet állítottak össze. Jellemző példa, hogy Sármelléken, a szovjetek repülőtéri bázisán az ökológiai kár 5,5 milliárd forint volt. A szovjetek 100 milliárd forintban határozták meg Magyarországgal szembeni követelésüket, aminek tartalmát az itt hagyott objektumok, épületek jelentették. A magyar szakértők szerint ebből jogos igény maximum huszonegymilliárd forint lehetett volna. Az Antall-kormány illetékesei azonban attól féltek, hogy a Szovjetunió általunk el nem ismert követeléseit ráterhelik az 1,8 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívumunkra, amelynek törlesztéséről – nem magyar hibából – 1991-ben még nem született megállapodás.
Az elsőrendű szempont az volt, hogy a szovjetek mielőbb hagyják el Magyarország területét. 1991. június 19-e délutánján Záhonynál a magyar határra két fekete Volga gördült be. Az utolsó szovjet „csapategység” Viktor Silov altábornagy vezetésével megérkezett a Magyar Köztársaság keleti államhatárára. Magyar részről Annus Antal altábornagy, honvédelmi államtitkár búcsúztatta utolsóként a csókkal távozó szovjet katonát. Ezzel az aktussal véget ért Magyarország szovjet megszállása. Ez a nap a polgári erők kezdeményezésére a magyar szabadság napja lett.
Emlékeimben felsejlik az első szabad országgyűlési képviselő-választás. Az egyik nagy hatású plakát, a Tovarisi konyec! a rendszerváltó erők győzelmének egyik kovásza lehetett.
A szovjet tovarisok elmentek…