Gyurcsány Ferenc politikai illegitimitása

Balsai István, az MDF–Fidesz színekben egyéni körzetből a parlamentbe jutott képviselő nem kis vihart okozott azzal az álláspontjával, miszerint alkotmányellenes helyzet alakult ki: Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké jelölése politikailag illegitim aktus, mert ő sem egyéni választókerületben, sem pedig pártlistán nem szerezte meg a választók bizalmát, azaz nem tagja az Országgyűlésnek.
Első olvasatban ez az állítás valóban merésznek tűnik, mert feltételezni engedi, hogy Gyurcsány jelölése és leendő miniszterelnöksége ütközik az írott alkotmánnyal. A magyar közjogi viták egyik kritikus témája az alkotmányosságnak az alkotmány betűje és/vagy szellemisége szerinti értelmezése, ezért Balsai István minden további nélkül gondolhatja, hogy Gyurcsány jelölése az alkotmány szellemiségével vagy – még inkább – az alkotmányos elvként intézményesült politikai szokással és gyakorlattal ütközik. Az egyik kormánylap augusztus 30-i szerkesztőségi álláspontját tartalmazó vezércikkben három ponton támadta meg Balsai és az MDF Lakitelek munkacsoportjának jogértelmezését: a láthatatlan alkotmány az alkotmánybírák találmánya; Antall József halála után Boross Péter lett a kormányfő, aki nem volt képviselő, hanem egyszerű minisztertársa Antallnak (és Balsainak); a „politikailag illegitim” kifejezés értelmetlen, mert az illegitim azt jelenti, hogy nem jogszerű. A lap ezért úgy gondolja, nem jelent semmit azt mondani valamire, hogy politikailag nem jogszerű.
A helyzet azonban az, hogy a láthatatlan alkotmány, az alkotmány szellemisége a rendszerváltás óta a széles közjogi diskurzusok tárgya. A politikai illegitimitás tárgyi bizonyítéka – egyebek mellett – Bayer Józsefnek A politikai legitimitás című könyve (Napvilág Kiadó, 1997), amely címével közvetve jelzi: létezik politikai illegitimitás is. Az illegitim valóban jelent nem jogszerűt vagy nem törvényest, de nem kizárólag a hatályos jogszabályok szerinti olyan jogszerűtlenséget fejez ki, amiről a jogalkalmazó szervek döntenek. Valami lehet azért is illegitim, mert azt nem ismerjük el törvényesnek vagy jogszerűnek. Mivel a legitimitás mindig feltételezi az elfogadás és elismerés szubjektív mozzanatát, az elutasításból következik az illegitimitás egy harmadik jelentése: valamit nem fogadunk el vagy nem ismerünk el jogszerűnek annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok szerint egyébként jogos vagy törvényes. Az ilyen jellegű elutasításnak általában három oka van: jogértelmezés, valamint morális és politikai megfontolások. Az eltérő jogértelmezésekre jó példa az, amikor kormány és ellenzék ellentétesen ítéli meg egy törvénytervezet alkotmányosságát. A baloldali és liberális teoretikusok körében szinte dogmának számít, hogy egy jogszabály akkor legitim, ha az állampolgárok morális meggyőződése szerint is igazolható. A politikai legitimitás kézenfekvő példája a Haider-ügy: Jörg Haider az osztrák alkotmánynak és törvényeknek megfelelően került kormányra, de a radikális baloldaliak és liberálisok ennek ellenére, kifejezetten politikai és ideológiai okokból, kétségbe vonták Haiderék jogát a kormányzásra.
A politikai illegitimitás vádjával kellett szembesülnie az utolsó pártállami Országgyűlésnek, amelynek tagjait az akkor hatályos alkotmány szerint törvényesen választották meg. A taxisblokád során és után az Antall-kormány politikai illegitimitása került szóba a radikális ellenzékiek körében. A demokratikus charta pedig kimondatlanul is kifejezetten az Antall-kormány politikai illegitimitásának elvéből indult ki azzal, hogy téziseit rendre így kezdte: „Demokrácia akkor lesz, ha…” Ezzel arra utaltak, hogy a demokratikusan és alkotmányosan hatalomra került (megválasztott) kormány és a vezető kormánypárt szemben áll a fennálló demokratikus rendszerrel és annak alapértékeivel.
A Boross Péter miniszterelnökségére hivatkozás némi korrekcióra szorul: akkortájt nagyon sokat nyomott a latba, hogy a Boross-kormány Antall József december közepén bekövetkezett halála után gyakorlatilag csak január elejétől kormányzott, és mintegy fél év volt csak hátra az esedékes választásig. Az ellenzék a közelgő választásokra tekintettel nem tette kampánytémává a kormány illegitimitását. Szokás Horn Gyulára is hivatkozni, mint aki úgy lett miniszterelnök, hogy a választáson nem volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Csakhogy valójában Horn Gyulát a karhatalmista (illegitim) múltja miatt, taktikai okokból nem nyilvánították hivatalosan miniszterelnök-jelöltnek, de mindenki tudta, hogy valójában ő a szocialisták jelöltje. Amikor Magyar Bálint és Pető Iván a választások előtt, taktikai okokból, kategorikusan elutasították egy Horn vezette koalíció létrehozását, azt a látszatot keltették, hogy Horn politikailag illegitim szereplője lenne a kormánynak. Pontosan úgy, ahogy utóbb Haidert tekintették annak. Ha eltekintünk a Horn miatti taktikázgatástól, elmondható: az 1998-as választással már alkotmányos elvvé intézményesült az a politikai szokás és gyakorlat, hogy a győztes pártnak a választáson is indult és képviselővé választott miniszterelnök-jelöltjét kérik fel kormányalakításra. A miniszterelnök-jelöltek 1994-től az állampolgárok választásával, szavazataival törekedtek a demokráciákban meghatározó demokratikus legitimitásra szert tenni.
Gyurcsány és hívei mentségére szolgál az, hogy a most végbemenő kormányfőváltásra még nem volt példa a rendszerváltozás óta. Boross Péter miniszterelnökségének nemcsak Antall halála miatt nincs kellő igazoló ereje, hanem azért is, mert Gyurcsány egy politikai válságba belebukott kormányfő helyére lép. Ennek a politikai válságnak ráadásul az a mélyebb oka, hogy a választópolgárok demokratikus voksoláson, az európai parlamenti szavazáson vonták meg a bizalmat a kormánytól és a vezető kormánypárttól, amit azok el is ismertek. Teljesen más lenne a helyzet, ha Gyurcsány más okból vált volna miniszterelnök-jelöltté. Bonyolítja a dolgokat a vezető kormánypárt belső válsága is. Az MSZP-nek mint professzionálisan üzemelő szervezetnek a választmányon és az elnökségen keresztül olajozottan kellett volna keresztülvinni a személycserét. Az egyedül és sietve döntő elnökség egyhangú jelöltjével szembeni lázadás pedig az elnökség politikai legitimitásának gyengeségére világított rá. A sebtében összehívott kongresszus a megyei vezetések hatalmi törekvéseinek adott teret. Történelmi analógiával élve: az MSZP-n belüli rendi anarchia emelte pajzsra Gyurcsányt.
A Gyurcsány Ferenc politikai illegitimitásából levezetett előre hozott választással szemben lehet alkotmányos érveket felsorakoztatni, de úgy látom, a vitákból kimaradt az, hogy a nyugati demokráciákban elvi alapon bevett gyakorlat az előre hozott választások megrendezése, ha a kormányzó erők népszerűsége vagy társadalmi támogatottsága radikálisan megcsappan. A demokratikus legitimitás nemcsak alkotmányosságot vagy törvényességet, hanem kinyilvánított népakarat szerinti támogatottságot is takar. Egy demokratikus kormány politikai illegitimálódása óhatatlanul is felvetheti a legitimitásnak (új) választások általi megerősítését.
A demokratikus chartának az Antall-kormány politikai illegitimitására utaló politikai kifogásainak egyike az volt, hogy a kormányban egyébként posztot be nem töltő Csurka István a vezető kormánypárt (politikailag illegitim) alelnöke. Gyurcsány Ferenc egy lapinterjúban maga is számot vetett a Medgyessy-kormány politikai illegitimitásának lehetőségével: szavai szerint az ellenzék úgy véli, a mai kormány nemzetellenes és illegitim, tehát hatalmától bármilyen eszközzel megfosztható. A bármilyen eszköz persze túlzás, hiszen Gyurcsány alkotmány- és demokráciaellenes, tehát politikailag illegitim eszközökre is utal a jelzővel. Gyurcsány pechje azonban, hogy Szalai Erzsébet szociológus azt írta egyszer a Népszabadságban (2003. szept. 16.), hogy a magyarországi újkapitalizmus kialakulása bármiféle társadalmi és politikai felhatalmazás nélküli, illegitim folyamat volt. Az ezek szerint illegitim tőkefelhalmozónak bizonyult Gyurcsányt Lengyel László más összefüggésben találta illegitimnek (Népszabadság, 2003. márc. 29.): azzal, hogy Medgyessy sarokba szorította az erős pártvezetőket és minisztereket, a Draskovics–Gyurcsány–Szekeres informális és illegitim udvari vezetés közeledett a formális és legitim hatalmi beiktatáshoz.
Most egyszerűen az történt, hogy Balsai István élt a szólás Szalai és Lengyel által is gyakorolt szabadságával, és politikailag illegitimnek találta a Lengyel László által egyszer már illegitimnek titulált Gyurcsány Ferenc várható formális hatalmi beiktatását.

A szerző politológus