Homályos titkok a Népszabadságban

Pontosan nyolc éve robbant ki a parlamentben a szocialisták eddigi legnagyobb korrupciós botránya, az olajgate-ügy, amelynek az orosz államadóssággal foglalkozó fejezetei a mai napig nem zárultak le. Így még most is tisztázatlan, hogy a több mint tízmilliárd forint közpénz felszívódásáért, magánzsebekbe tereléséért, ha úgy tetszik, ellopásáért pontosan kiket kell felelősségre vonni.
A párttulajdonban lévő Népszabadságnak az első pillanattól kezdve rendkívül kínos volt ez az ügy. Az elmúlt nyolc év alatt csak akkor mert foglalkozni vele, amikor már megkerülhetetlenné vált a híráramlásban, és a további elhallgatása a lap szakmai presztízsét tette volna kockára. A közpénzek ellopására professzionalizálódott szocialista érdekkörök mibenlétéről és akcióiról az álláspontját tükröző óvatos vezércikket először csupán 1997 vége felé tett közzé a lap, amelyet Tamás Ervin főszerkesztő-helyettes jegyzett, s amelyhez hasonlóan előtte és utána sem vette senki a bátorságot.
Pedig akkor is volt miről írni. Újságnak való feladat lett volna megtudni például épp az államadósságról 2002-ben tárgyaló Medgyessy Péter moszkvai balfogásainak hátterét, vagy azután kutakodni, vajon miért kellett oly sok idő ahhoz, hogy a maradék összeg megérkezzen Magyarországra. De a Népszabadságot az sem érdekelte túlzottan, hogy az adósságdollárokból már évek óta működne a 4-es metró, ha Demszky Gábor főpolgármester az építésben lett volna érdekelt.
A Népszabadság működését látva az ember arra a következtetésre jut, hogy az MSZP pártalapítványa ugyan tulajdonosként kisebbségi a kiadó részvénytársaságban, befolyása azonban óriási az újságra. Nem véletlen, hogy napjaink ügyeletes – ugyancsak az MSZP-t érintő – korrupciós botránya, a brókerügy elkendőzésének érdekében újra kockára teszik szakmai hitelüket. Másként hogyan lehetne értelmezni azt, hogy amikor újabb, kulcsfontosságú részletekről lehetne írni, akkor a Népszabadság címlapján az a legfontosabb, így a legnagyobb felületet elfoglaló hír, hogy Európa madárpopulációjára óriási veszélyt jelent az éjszakai „fényszenynyezés”, mivel sokan közülük nekirepülnek a villanypóznáknak. Az szintén pont e pártbefolyásnak köszönhető, hogy pár nappal később is még mindig nem a lényegről szól a vezércikk a brókerbotrány kapcsán, hanem Aczél Endre zagyva gondolatmenetét próbálják ráerőszakolni az olvasókra a szerkesztők.
Ezek után gondolom, mindenki számára érthető, hogy miért kell igencsak erős fenntartásokkal forgatni a Népszabadságot, még ha olyan ritka ügyekkel is találkozik benne az olvasó, mint az olajgate-sztori. Igaz ez a tegnapi számra is, amikor Orosz államadósság: homályos titkok címmel adott közre egy cikket a címlapján amiatt, mert „évek óta a legteljesebb titok övezi az orosz államadósság ügyét, bár felröppennek hírek, hogy kik és milyen szabálytalanságok útján gazdagodtak meg »lebontásában«.”
A cikk természetesen nem a címben jelzett homályos titkokról szól.
Azt most is tudatosan elzárják az olvasók elől.