Válságban van-e a magyar gazdaság?

Gazdaságkutatók és elemzők egyöntetűen úgy vélik: jó iramban, jó szerkezetben, mindinkább az export- és termelő beruházások, semmint a lakossági fogyasztás hatására növekszik a gazdaság, miközben sok egyéb tényező miatt még nem csökken látványosan a fizetési mérleg hiánya – írja a „legnépszerűbb” napilap gazdasági elemzője. Ugyanez a véleménye a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak is, amely legutóbbi elemzésében a pozitív irányú változások felgyorsulásáról beszél.
Valójában arról van szó, hogy a hazánkban letelepült multinacionális vállalatok egy részének exporttevékenysége felgyorsult, amit a statisztika ugyan a GDP növekedésének mér, ám ettől a GDP-növekedéstől a hazai állampolgároknak és a büdzsének nem lesz lényegesen több jövedelme, hiszen a teljesítménytöbbletből származó jövedelem szinte teljes egészében a multik tulajdonában marad. A felgyorsult exporttevékenység a hazai tulajdonú vállalatoknak sem jelent különösebb húzóerőt, hiszen e multik tulajdonképpen csak összeszerelő tevékenységet végeztetnek hazánkban, a termékeikhez szükséges alkatrészeket nem a hazai tulajdonú vállalatoktól szerzik be. Emiatt talán célszerűbb lenne a GDP (bruttó hazai termék = az ország határain belül megtermelt jövedelem) helyett a GNI-t (bruttó nemzeti jövedelem = a magyar tulajdonú cégek által előállított jövedelem) mérni. Ez esetben talán a szakszervezetek is mérsékelnék bérköveteléseiket, mert kiderülne, hogy a 4 százalékos GDP-növekedés mögött az ország (és különösen a költségvetés) jóval kisebb növekedése áll.
A fizetési mérleg hatalmas hiánya sem megfejthetetlen talány, elég csak megnézni a mérleg összetevőit és a külkereskedelemi adatokat, hogy világos legyen, a fizetési mérleg egyrészt a hatalmas külkereskedelmi mérleghiány, másrészt pedig a már bejött mintegy (nettó) 50 milliárd eurónyi tőkén fizetett kamat- és egyéb jövedelemnek köszönhető.
A külkereskedelmi mérleg a rendszerváltás kezdete óta romlik, mert privatizáció és liberalizáció címén eladtuk, pontosabban fogalmazva elajándékoztuk a magyar vállalatok hazai és külföldi piacait.
Az új – európai – módszerrel számított fizetési mérleghiány, amely 2003-ban 9,8 százalék volt, nemzetközi összehasonlításban katasztrofális. Javítani sem nagyon lehet rajta, mert a magyar gazdaságpolitika – legalábbis rövid távon – sem a már bejött tőkén keletkezett jövedelmet, sem a magyar vállalatok versenyképességét nem tudja befolyásolni.
Az az igazság, hogy az ország önálló gazdaságpolitikai cselekvőképességének túlnyomó részét elvesztette, ezért is fordulhat elő, hogy a Wall Street Journal beleszólhat abba, ki lesz a magyar pénzügyminiszter.
Az is nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi eladósodottsága, a külföldi tőke nemzetközi összehasonlításban extrém szerepe (nem beszélve a GNI reálnövekedését messze meghaladó kamatlábakról, ami a gyors eladósodás egyik legfőbb összetevője) mellett a fizetési mérleg nagymértékű hiánya sok jóra nem fog vezetni.
Ebben a helyzetben mégis egyet kell érteni a hivatalban lévő politikai és gazdasági vezetőknek az ország gazdasági helyzetét kedvező színben feltüntető, félrevezető megnyilatkozásaival. Mert ha a tényleges helyzetet feltárnák, az ide befektetett mintegy 23 milliárd eurónyi spekulációs tőke pillanatok alatt megmozdulna, és latin-amerikai típusú válságot idézne elő a gazdasági mutatóit tekintve amúgy nagyon is latin-amerikanizálódott országban (a hirtelen tőkekivonás elkerülése érdekében van egyébként szükség a rendkívül magas reálkamatlábakra is).
Problémának csak azt tartom, hogy vezető politikusaink és gazdaságpolitikusaink szemmel láthatóan elhiszik, amit mondanak, vagyis nem- csak tettetik, hogy fogalmuk nincs az ország valóságos gazdasági helyzetéről és annak okairól, de tényleg tudatlanságban szenvednek. Ennek azután olyan (Bokros-csomag-féle) gazdaságpolitikai intézkedések a következményei, amelyek semmiféle hosszú távú pozitív hatást a magyar gazdaságra nem gyakorolnak, talán azon egyetlen üdvös következményen kívül, hogy az őket bevezető kormányok bukásához hozzájárulnak.

A szerző közgazdász