A kutatás-fejlesztés szabotálása

Nem sok szót veszteget a Gyurcsány-kormány a tudománypolitikára programjában: „A Köztársaság kormánya partnerséget kér és ajánl a Magyar Tudományos Akadémiának. A magyar tudomány színvonala, tudósaink ismertsége és elismertsége hazánk fejlődésének egyik legbiztosabb pontja. A kormány célja, hogy a tudományra fordított állami támogatás fokozatosan közelítsen az Európai Unióban kialakult átlagos szinthez. A tudomány- és technológiapolitika és a gazdaság igényei között szorosabbra vonjuk a kapcsolatot.” A kormányprogram szavain túli tudománypolitikai történések annál beszédesebbek. Bizonyára a fentebb említett partnerség jegyében fogalmaznak úgy a tudományos kutatás és az innováció kormányzati felelősei, hogy céljuk a még meglévő akadémiai kutatóintézetek „kiéheztetése” (magas rangú kormánytisztviselő szóhasználata!), majd privatizációja. Kénytelen vagyok feltételezni, hogy a kiéheztetés feladatának végrehajtása miatt nem fizeti ki az Oktatási Minisztérium a 2004. évi kutatási és fejlesztési támogatásokat. A még meglévő akadémiai kutatóintézetek privatizációját tervezgetők feledni látszanak, hogy a kutatás ezen szektorának milyen jelentős mértékű leépüléséhez vezetett, amikor a 90-es években privatizálták Magyarországon az ipari kutatóintézeteket.
A 2004. évi költségvetésben az Oktatási Minisztérium (OM) fejezetében kutatásra és fejlesztésre mindössze 12,1 milliárd forint szerepelt, szemben a 2002-es 22 milliárd forinttal. Az idei támogatást kiegészíti a korábbi évek maradványaiból rendelkezésre álló 5,6 milliárd forint és a korábbi támogatások visszafizetéséből érkező 1,1 milliárd forint. Az állam tehát 2004-ben a kutatás-fejlesztésre 18,8 milliárd forintot biztosított. A költségvetési forrást bővíti a Nemzeti fejlesztési terv (NFT) kutatás-fejlesztési pályázataira szánt 15 milliárd és az innovációs alapra július végéig beérkezett tízmilliárd forint. A kutatás-fejlesztés összes forrása 2004 harmadik negyedévében 44 milliárd forint, felhasználása a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) feladata.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KTIT) legutóbbi ülésén az NKTH beszámolt a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) felhasználási adatairól az év első hét hónapjában. A beszámoló szerint a 2003 évi maradványból négymilliárd, az idei összegből 1,7 milliárd, összesen 5,7 milliárd forint, a lehetséges összeg 13 százaléka került felhasználásra. A harmadik negyedévben tehát még csak 69 százalékban fejeződött be a 2003-ról áthúzódó kifizetések teljesítése, és alig két százalékban kezdődött meg az idei támogatások kifizetése. A kifizetések közül legkevesebbet a nemzeti kutatási és fejlesztési programok kapták. A 10,5 milliárd forintos kötelezettségből a július 31-i beszámoló szerint 0,03 százalékot, mindössze 3,2 millió Ft-ot teljesítettek. 2003-ban az OM Kutatási-Fejlesztési Helyettes Államtitkársága a források felhasználását nyolcvan százalékban teljesítette, ami nagy elégedetlenséget váltott ki az érdekeltek körében.
A NFT és az innovációs alap terhére az év első hét hónapja alatt felhasználás nem történt. 2004-ben hét hónap alatt tehát a rendelkezésre álló 44 milliárdból 5,7 milliárdot juttattak a tudománynak.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt a törvény szerint a magyar tudomány, fejlesztés és innováció támogatására hozták létre. Vajon miért szabotálja a hivatal a versenypályázati pénzek kifizetését, így a kutatás, fejlesztés és innováció támogatását? Miért akadályozzák a kutatás-fejlesztés működtetése helyett a szűkös források terv szerinti felhasználását? A kormány hirdeti a tudományos kutatási programok kiemelt támogatását, a tudásalapú társadalom építését, az EU által előírt háromszázalékos GDP-arányos kutatás-fejlesztési támogatás megvalósítását, majd legújabban a működő tőke bevonását a kutatás-finanszírozásba. Az NKTH felhasználási adatai ezzel szemben drasztikus forráskivonást mutatnak. Mire készülnek? Mire tartalékolják ezt az óriási összeget? Mi lesz így a magyar tudománnyal?

A szerző akadémikus