A német kancellár mostani látogatása alkalmából elmondta, hogy a német cégek érdeklődnek a nagy ellátórendszerek privatizációja iránt. Ezen belül kiemelten a magyar energiaipar érdekli őket.
Hogyan is állunk ezzel? Az 1995–97-ben végrehajtott – szélsőséges – energiaipari privatizáció során az összes áramszolgáltató és az erőművek többsége is (a paksi és a vértesi kivételével) külföldi befektetők irányítása alá került. Időközben a részvényvásárlások és -cserék következtében mára a befektetők, az országos piacot maguk között felosztva, mindenütt többségi tulajdonosokká váltak, miközben a villamos energia fogyasztói ára a három és félszeresére emelkedett.
A hat regionális áramszolgáltatóból öt az RWE és az E.ON német multinacionális cégek tulajdonában van. Az E.ON birtokolja a teljes Dunántúlt (ÉDÁSZ és Dédász), az RWE pedig a fővárosi Elmű és az észak-magyarországi ÉMÁSZ tulajdonosa. Az RWE többségi tulajdonában van ezenkívül a mátrai ligniterőmű (az északkelet-magyarországi jelentős lignitvagyon bányászati jogával együtt), az E.ON pedig több kisebb fűtőerőművet birtokol. A hatodik áramszolgáltató (Démász) tulajdonosa a francia EdF. Eredendően tehát a német túlsúly dominál. Nem feledhetjük el azt az 1995. december 8-án aláírt titkos megállapodást sem, amely szerint az RWE Bükkábrány térségében két nagy lignittüzelésű blokkot építhetett volna versenyen kívül, az országra nézve igen hátrányos feltételek mellett. Egy parlamenti bizottság vizsgálata a szerződést törvénytelennek nyilvánította, az ÁPV Rt. harmincmillió dollárt mégis visszafizetett a cégnek.
Mi van még hátra, amire az említett német cégóriások foga fáj? Mert ha a kancellárjukat is rábírták arra, hogy érdekükben lobbizzon, akkor minden bizonnyal olyan vagyonelemekről van szó, amelyek mögött súlyos üzleti érdekek húzódnak meg. Még állami tulajdonban van a nagykereskedői feladatokat ellátó MVM Rt., tulajdonát képezi a magasfeszültségű országos vezetékhálózat (az alaphálózat), valamint a paksi atomerőmű (amely a hazai termelés negyven százalékát biztosítja, és a legolcsóbban termeli az áramot). Mindkét tulajdoni elem jelentős, és stratégiai értékű a hazai villamosenergia-ellátás területén. Ezenkívül hazai tulajdonban van a Mavir Rt., az MVM-ből kiszervezett rendszerirányító (volt teherelosztó), amelynek vagyona nem jelentős, de rendszerirányítói és -gazdálkodási funkciói fontosak.
Tehát nem sok maradt az ország tulajdonában, de mivel ezek a hazai villamosenergia-ellátás kiemelten fontos elemei, természetesen ezekre fáj a német multinacionális cégek foga. Ezeket szeretnék még megszerezni, birtokolni és irányítani, hogy így gyakorlatilag az egész magyarországi villamosenergia-ellátást (annak teljes vertikumát) monopolisztikus érdekérvényesítés mellett a kezükbe kaparintsák, s mi ezáltal véglegesen kiszolgáltatott helyzetbe jussunk. Hát többek között ezért járt nálunk Schröder kancellár úr, s félő, hogy tárgyalópartnerei sűrűn bólogattak a német cégek privatizációs szándékainak elővezetése során. Hiszen ismertek a kormányzat szándékai az MVM és az említett alaphálózat privatizációjának előkészületeivel kapcsolatban. Draskovics Tibor pénzügyminiszter a privatizációval foglalkozó parlamenti ülésen kijelentette: „A kormány határozottan a privatizáció ütemes, eredeti tervek szerinti folytatására készül.” Több képviselő pedig demagóg módon országos konszenzusra hivatkozott: „hiszen ’90-ben az egész ország a piacgazdaság mellett döntött”; „a magántulajdonon alapuló piacgazdaságról döntött az egész ország”. Mintha a piacgazdaságra való áttérés egyet jelentene a közszolgáltatási vagyon elherdálásával! Erről a lakosságot sohasem kérdezték meg. Indokolt e helyen viszont szóvá tenni, hogy Csehszlovákiában egyben tartották a villamosenergia-ipart, és mint állami társaságcsoport sikeresen működik.
A szóban forgó cégek több országban is hasonlóan terjeszkednek, és a volt NDK területét is felosztották maguk között. Több mint furcsa az is, hogy az MVM privatizálásán keresztül olyan német cégek akarnak a paksi atomerőműhöz (és annak értékes telephelyéhez) közvetett úton hozzáférkőzni, amelyeknek kormánya politikai döntés alapján az országegyesítés után azonnal leállított egy négyblokkos, régebbi, szovjet szállítású atomerőművet. De leállította annak egy újabb, olyan négyblokkos bővítésének az üzembe helyezését és építését is, amilyen a paksi atomerőmű, és egy másik telephelyen leállítottak egy atomerőmű-építést.
Mint az energetikában járatos szakember, felhívom a kormányzat figyelmét arra, hogy rossz úton jár! A villamos energia rendkívül fontos szerepe miatt már jelenlegi állapotában is egészségtelennek, sőt károsnak ítéljük az energetikában kialakult tulajdoni viszonyokat, ezért véglegesen le kell állítani minden további privatizációt. Az említett maradékot – mint fontos stratégiai elemeket – semmiképpen nem szabad külföldi befektetőknek átjátszani, mert az ország, noha nem katonailag, de gazdaságilag teljesen kiszolgáltatottá válik, nem beszélve a további áremelkedésekről, amelyeket már fékezni sem lesz eszközünk. Az MVM és a Mavir részleges – akár 25 vagy 50 százalékos – privatizálása külföldi befektetőknek az energiaellátás egyre növekvő stratégiai szerepe miatt megengedhetetlen, mert az ország még meglevő szuverenitását veszélyezteti.
Ellenszenves a német befektetők önkorlátozás nélküli, telhetetlen törekvése, hogy a toronyórát láncostul akarják birtokolni. Tudjuk, a tőkét csupán üzleti-pénzügyi szempontok, a profit maximalizálása, az állandó növekedési kényszer vezérli, és az érintett embereket semmibe veszi. Ha Schröder úr kötelességének érezte a lobbizást, lelke rajta, de fel kell világosítanunk, hogy az eddigi energiaipari privatizációnak a magyar nép, az ország csak hátrányát látta: létszámcsökkentések, a cégeken belül feszült légkör és egzisztenciális félelem, irdatlan áremelések, a szakmaiság drámai térvesztése, az ellátásbiztonság romlása, a kutatások támogatásának leállítása, a kockázatok áthárítása az államra, morális deficit az üzleti életben. Szégyenletes, hogy ezekben a gyarmatosítási törekvésekben a befektetőket hazai szakemberek, „européer labancok” is segítik. S még szégyenletesebb, hogy mindez a tőke szabad áramlása jegyében, az EU-irányelvekre hivatkozva folyik.
De hogyan vélekedjünk a saját kormányunkról, amely az államot testesíti meg? Amelynek elsődleges feladata lenne a közjó szolgálata, a fogyasztók védelme. A szóban forgó privatizációval semmiképpen nem ezt teszi, sem a lakosság rövid távú, sem az ország hosszú távú érdekeit tekintve. Megdöbbentő, hogy a kormányzat a szélsőséges neoliberális közgazdasági ideológia hatása alatt az eddig már bekövetkezett negatív tényeket sem képes mérlegelni és gazdaságpolitikájában figyelembe venni. Vakon kormányoz, mint a robotpilóta.
Az energetika területén a privatizáció folytatása nemzetellenes. Minthogy azonban az új kormányprogram a privatizáció konok folytatását tartalmazza, felkérem és felszólítom honfitársaimat, valamint a szakmai és civil szervezeteket, hogy összefogással és minden törvényes eszközzel állítsuk meg a kormányt, hogy ezt a szándékában álló, de helyrehozhatatlan és végzetes lépést ne tehesse meg.
A szerző c. egyetemi tanár,
a paksi atomerőmű volt vezérigazgatója
origo.hu
Kedves pályázók, akik jelentkeztetek a TISZA Párt álláshirdetésére: csúnyán elbántak veletek, úgy tűnik!
