Nagyfokú felelőtlenség és naivitás

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1954. december 1-jei időponttal megalapította a Kartográfiai Vállalatot (jelenlegi neve Cartographia Kft.) mint a polgári térképészet termelő szervezetét, azzal a céllal, hogy biztosítsa az iskolai oktatáshoz szükséges atlaszok és fali térképek előállítását. Emellett cél volt a nagyközönség térképek iránti igényének minél szélesebb körű kielégítése autó-, város-, turistatérképek, atlaszok, földgömbök előállítása révén. A vállalat több évtizedes tevékenysége során sokat tett azért, hogy kielégítse a vele szemben támasztott igényeket. Ezzel a tevékenységével kultúrpolitikai célt is szolgált, mert a mind szélesebb térképválasztékkal hozzájárult hazánk, de az egész Föld jobb megismeréséhez, a földrajzi, gazdasági, társadalmi ismeretek térképi ábrázolás segítségével történő elsajátításához.
Az alapítás óta eltelt idő alatt korszerűsödött a térképkészítés technológiája és az alkalmazott technikai eszközök is világszínvonalúvá fejlődtek. Ez tette lehetővé, hogy 1968-tól a vállalat önálló exportjoggal rendelkezve megjelenhetett a térképek világpiacán, és egyre növekedett azon külföldi térképészeti cégek száma, amelyek a vállalat megrendelői lettek.
A vállalatot mintegy 40 millió forint alapítói tőkével látta el az állam, de a mai értéke már a 700 millió forintot is meghaladja. Bár a vállalat állami tulajdonú volt, mégis szinte teljesen a maga által biztosított piacról élt. (Egy nem piacgazdasági rendszerben.) Működése során minden évben nyereséggel zárt. Ilyen eredményes szakmai és gazdasági tevékenység után, 2004. december 1-jén ünnepelhetné a vállalat fennállásának 50. évfordulóját. Hogy erre sor kerül-e, ma még kérdéses. Miért? A felelőtlenség és a naivitás miatt.
Kezdjük először a felelőtlenséggel. A vállalatot az 1995. évi XXXIX. tv. 50 százalék + 1 szavazattal a tartós állami tulajdonú körbe sorolta és a tulajdonosi jogokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) gyakorolta. Az állami tulajdonon felüli hányadot többéves próbálkozás után sem sikerült szakmai befektető részére privatizálni. A privatizálási törekvést – ismerve a vállalat eredményeit – a „csakon” kívül semmi sem indokolta, kivéve a költségvetés bevételi éhsége. Ezek után az FVM, minden szakmai szempontot mellőzve, úgy látta, hogy jobb megszabadulni a privatizálási tevékenység gondjától és nem lépett fel az ellen, hogy a 2001–2002. évre vonatkozó kétéves költségvetési törvény módosítása során a tulajdonosi jogok az ÁPV Rt.-hez kerüljenek. (1. számú felelőtlenség.)
Az ÁPV Rt. egy idő után a tulajdonjogot az ő tulajdonát képező Forrás Rt.-nek engedte át, és így a kft. ez utóbbi portfóliójának részét képezte. Ezután kezdetét vette a mindenáron való privatizálás. Ezt Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke azzal indokolta, hogy „az állami cégek zöme gyenge hatékonysággal működik… a költségvetés nem akar több pénzt adni a gyengén működő társaságok vagyonkezelésére, ráadásul az uniós csatlakozás megváltoztatja az állami szerepvállalás lehetőségét is”. Amint a korábban írtakból látható, a megállapítás első része nem vonatkozhat a kft.-re, az uniót illetően pedig francia, angol, spanyol és más példák mutatják a kijelentés ellenkezőjét a térképészet területén. Látva a szakmai szempontok és a valós helyzet teljes figyelmen kívül hagyását, a vállalat dolgozói az általuk illetékesnek vélt személyekhez beadványnyal fordultak. Kamarás Miklóstól, az ÁPV Rt. vezérigazgatójától az alábbi, álszentnek minősíthető válasz érkezett, amelynek egy részét idézem.
„Hangsúlyozni kívánom, hogy a Cartographia Kft. többségi tulajdonosaként a Forrás Rt. a későbbiek során, az ÁPV Rt. gyakorlatának megfelelően, átlátható módon, nyilvános pályázat keretében kívánja a kft. magánosítását megvalósítani. Természetesen az értékesítési eljárás során Önök, a Cartographia Kft. dolgozói, illetve a kivásárlás céljából létrehozott társaságuk egyenlő eséllyel indulhatnak az egyéb szakmai befektetők mellett.” Ezután kiírták a pályázatot a kft. eladására. A pályázaton anyagi helyzetükre való tekintettel a dolgozók nem tudtak részt venni. Az értékelő bizottság a Vinton Filmgyártó, Forgalmazó és Reklám Kft.-t tekintette nyertesnek. Ennyit a beígért szakmai befektetőről. (2. számú felelőtlenség.)
Most pedig következzen a naivitás. A kft. vezetése és a dolgozók is – megismerve a nyertes nem térképészeti szakmai hátterét – joggal tarthattak attól, hogy olyan változásokra kerül sor, amelyek során eladják a vállalat nyomdáját és a Térképészeti Székházban tulajdonolt helyiségeket, s csak kisebb térképszerkesztőségek maradnak meg. Ez a megoldás az eddigi tevékenység visszafejlesztéséhez vezetett volna. A vezetés tehát elhatározta, hogy élni kíván elővásárlási jogával. Az ehhez szükséges összeg egy részét banki kölcsönből, a hiányzó részt egy pénzügyi befektető, a Capital Rt. által rendelkezésre bocsátott pénzből sikerült biztosítani. A befektető feltétele az volt, hogy a kft. rövid időn belül kerüljön a tulajdonába és a menedzsment, a kft. hatékonyabb működtetésével egyúttal az elismertségét is növelje.
Mindezek megtörténte után a kft. tulajdonosa jelenleg a Capital Rt. Az új tulajdonos rövid úton megvált a kft. igazgatójától, főkönyvelőjétől és kereskedelmi igazgatójától. Jelenleg olyan változások kialakításán dolgozik, amelyektől a korábbi menedzsment, látva a pályázatot nyert nem szakmai befektetőt, óvni kívánta a céget. Amíg korábban a kft. a nagy példányszámban megjelentetett térképek nyereségének egy részéből tudta a kisebb példányszámú autó-, város- és turistatérképek előállítását finanszírozni, az új tulajdonos ez utóbbiak előállítását megszüntetné, fittyet hányva a meglévő igények kielégítésére, miközben jó szakemberek foglalkoztatását is veszély fenyegeti.
Naivitás volt, hogy egy tisztán pénzügyi befektetőtől, a minél hamarabbi és minél nagyobb profit elérése helyett vagy mellett, szakmai és kultúrpolitikai szempontok figyelembevételét is elvárták.
Ma még nem tudni pontosan, végül is miként alakul a vállalat jövője. Nem tudni, hogy a fennállás december 1-jén aktuális 50. évfordulóját lehet-e majd ünnepelni, avagy szomorúan tudomásul kell venni a kialakult helyzetet. Ez utóbbi eset csak azon cégek történetéhez hasonlítana, amelyek a nem átgondolt és gyakran értelmetlen hazai privatizációs gyakorlatnak estek áldozatul.

A szerző a Kartográfiai Vállalat nyugalmazott igazgatója