Óvatos reformra szorulnak az ENSZ intézményei

Olaszország szilárdan hisz a multilateralizmusban mint a világ válságai megelőzésének és békés megoldásának az eszközében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, a nemzetközi törvényesség pillére most – a legjobbkor – olyan viták középpontjában áll, amelyek az immár szükséges és sürgető reformok lehetséges körvonalairól szólnak.
Szükséges megerősíteni az ENSZ-t, hogy képes legyen gyorsan és hatékonyan szembenézni a válságokkal, és így – a folyamatban lévő korszakváltásoknak megfelelően – betölthesse hivatását, azaz a béke fenntartását, a szegénység és a betegségek elleni küzdelmet, a társadalmaknak az emberi jogok és a demokrácia előmozdításával megvalósuló fejlesztését, a környezet védelmét.
Mindehhez először is olyan politikai egyetértésre kell jutni, amely megfelel korunk kihívásainak, és szem előtt tartja a kollektív biztonsággal szemben jelentkező új fenyegetéseket.
Nagyon óvatosan kell megközelíteni az ENSZ intézményeinek és különösen kormányközi szerveinek, köztük a Biztonsági Tanács reformját. Meg kell találni a helyes egyensúlyt, amely lehetővé teszi, hogy megerősítsük demokratikus és képviseleti jellegét az összes tagország közötti egyenlőség szellemében, s egyidejűleg elérjük, hogy lépései határozottabbak és hatékonyabbak legyenek.
A reform szándékait illetően tehát nem volna célravezető egyesek számára pusztán a nemzeti érdek alapján kiemelkedő pozíciókat életre hívni a Biztonsági Tanácsban azzal, hogy növeljük az állandó tagok számát. Ez nem javítaná a tanács átfogó képviseleti jellegét, ellenkezőleg, kiszorítana olyan jelentős régiókat, mint az arab és az iszlám világ, akadályozná a Biztonsági Tanács döntési folyamatait és mindenekfelett csökkentené azoknak a döntő fontosságú határozatoknak a törvényességét, amelyek mindannyiunk biztonságára vonatkoznak.
Olaszország ezzel szemben meg van győződve arról: a világ minden részében lehetővé kell tenni, hogy a regionális csoportok választhassanak nem állandó tagokat – talán a jelenleginél hoszszabb időtartamra –, mégpedig úgy, hogy az ideiglenesen taggá választott ország legyen politikailag felelős az őt megválasztó regionális országcsoport előtt a Biztonsági Tanács által megvalósított lépésekért.
Elszámolási kötelezettség és rotációs elv: ezek alkotják a fő módszert, amellyel el lehet érni a reform céljait, a közgyűlés valódi megváltoztatását és megerősítését, azt, hogy a Biztonsági Tanács demokratikusabb és hatékonyabb legyen, s még inkább erősítse a képviseleti jelleget. Minden körülmények között szilárd meggyőződésünk, hogy ilyen jelentőségű reformokat csakis a nemzetközi közösség széles körű egyetértésével lehet meghozni, elkerülve a töréseket, a megosztásokat, amelyek elsősorban magának az ENSZ-nek okoznának károkat.
Mi európaiak – legyünk alapító országból valók, mint Olaszország, vagy tartozzunk az újonnan csatlakozott országokhoz, mint a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia –, hiszünk abban az Európában, amely egyre inkább képes lesz arra, hogy egyetlen, közös hangon szólaljon meg a nemzetközi porondon.
Akkor koherens módon tudunk majd azért dolgozni, hogy Európát is megillesse egy hely a Biztonsági Tanácsban. Ez középtávú célkitűzés, olyan, mint amilyet az alapító atyák De Gasperitől Adenauerig meghirdettek, amikor Európa politikai egységéről beszéltek, mint a fejlődés, a demokrácia és a béke mozgató erejéről. Mi európaiak ma nem hagyhatjuk el a bölcs előrelátással kijelölt utat, amelyen nemsokára elérkezünk ahhoz a nagy állomáshoz, amely az európai alkotmány aláírása lesz Rómában. Ezt az utat fokozatosan, türelemmel lehet bejárni; nyilvánvaló azonban, hogy ellentmondásos volna ma Európában olyan vitákba bocsátkozni, amelyek megosztanának bennünket, és ahelyett, hogy előmozdítanák, inkább megmerevítnék egy erősebb politikai Európa jövendő kilátásait a világban.
Állásfoglalásunk nem Németország, nem Japán, és egyetlen olyan ország ellen sem irányul, amely állandó helyet szeretne kapni a Biztonsági Tanácsban.
Éppen ezért ellene vagyunk minden olyan változtatásnak, amely sokak kizárására tör, és csak kevesek befogadására. Olyan változások mellett vagyunk, amelyek az egyenlő képviseleten keresztül valóban hozzá tudnak járulni a rendelkezésünkre álló legfőbb multilaterális szervezetnek a megerősítéséhez.

A szerző az Olasz Köztársaság külügyminisztere